Hughes Felicité Robert de Lamennais

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hughes Felicité Robert de Lamennais
Lamennais.jpg
Született
1782. június 19.[1][2]
Saint-Malo[3]
Elhunyt
1854. február 27. (71 évesen)[1][2]
Párizs[4]
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • filozófus
  • politikus
  • író
  • klerikus
Tisztség member of the French National Assembly
Sírhely Père-Lachaise temető
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hughes Felicité Robert de Lamennais témájú médiaállományokat.

Hughes Felicité Robert de Lamennais [ejtsd: 'lamne'] (névváltozatok: Hugo-Félicité-Robert de Lamennais, Hugues-Félicité Robert de Lamennais, Frédéric de La Mennais), (Saint Malo (Bretagne), 1782. június 19.Párizs, 1854. február 27.) francia teológus, apologéta, filozófus és politikai publicista, egyházmegyés pap, a katolikus liberalizmus egyik korai képviselője.

Élete[szerkesztés]

Eredeti neve La Mennais, amit demokratikus meggyőződése kifejezéseként változtatott Lamennais-re. Jómódú breton családból származott. A felvilágosodás filozófusainak hatására 1798-ban elveszítette hitét, de főként a bátyja, Jean-Marie La Mennais hatására 1804-től visszatalált az egyházhoz. Bátyjával együtt írt, a gallikán egyház gyengeségeit feltáró Réflexions[5] című könyvét 1808-as megjelenése után azonnal elkobozták. 1810-ben írta I. Napóleon császár valláspolitikáját bíráló Tradition[6] című könyvét, melyben megkezdte a pápaság védelmét. 1815-ben Napóleon visszatérésekor Angliába menekült, s elhatározta, hogy pap lesz. 1816-ban, 33 éves korában fel is szentelték. Chateaubriand-t követve megírta a kereszténység nagy apológiáját, a négy kötetes Essai-t.[7] Első kötete Európa-szerte feltűnést keltett, mert a vallást mind az egyén, mind a társadalom számára fontosnak bizonyította, és sürgette az Egyház és a pápa tévedhetetlen tekintélyének elismerését. Második kötete az emberi megismerés bizonyosságát tárgyalta, szükségesnek tartva a pápaságban megnyilvánuló isteni segítséget az igazság megismerésében. Harmadik és negyedik kötetében az igaz vallás kritériumaként mutatta be a pápaságot, mint látható tekintélyt. A pápában látta a népek és az Egyház jogainak egyetlen védelmezőjét Napóleon uralmával szemben. Harcolt az oktatásügy állami monopóliuma és a gallikán érzelmű püspökök ellen is. Emelkedett szellem, meleg vallásos irány jellemzik e munkáját. Nem szabatos, merész tételei ugyanakkor aggodalmakat is keltettek a katolikusok között. Fáradhatatlanul írt politikai lapokba is. 1823-ban és 1826-ban sajtóvétségek miatt el is ítélték.

Politikailag 1826 után az egyébként király-párti Lamennais egyre inkább a liberalizmus felé hajlott. 1829-ben meghirdette a Bourbon-ház trónfosztásának programját arra az esetre, ha nem mond le a teljes forradalom előtti állapot restaurálásáról. Követelte az egyház és az állam szétválasztását, a sajtó- és tanszabadságot. Az 1830. évi forradalom megerősítette abban, hogy támogassa a demokratikus eszméket, és a kialakult új állapotokért rajongott. Lacordaire-rel és Montalembert-rel együtt megindította a L'Avenir című szabadelvű katolikus lapot. Ebben az egyházat a szabadelvű eszmékkel kibékíteni, az egyházat és az államot egymástól teljesen elválasztani iparkodott, és sürgette a katolikusokat, hogy lépjenek szövetségre a demokráciával. E lap lelkes támogatókat és kemény ellenfeleket támasztott Lamennais körül, úgyhogy 1831. november 15-én a püspöki kar betiltotta a lapot és e nézeteit elítélte. Lamennais két társával együtt Rómába ment, és próbálta meggyőzni eszméiről XVI. Gergelyt, de a pápa 1832. augusztus 15-én kiadott Mirari vos kezdetű enciklikájában Lamennais megnevezése nélkül elítélte eszméit. Lamennais ekkor még alávetette magát a döntésnek, de továbbra is támadások érték. Az 1834-ben kiadott Paroles[8] című könyve, mely az elnyomott tömegek felszabadulásáról szól, éveken belül 28 kiadást ért meg, de a legtöbb európai országban betiltották. A pápa július 7-i Singularis nos kezdetű enciklikájában ismét elítélte. Lamennais ekkor szakított Rómával, és egy heves irattal (Affaires de Rome, Párizs, 1836.) válaszolt a pápa elítélésére. Lamennais a katolikus egyház tanításától mind messzebb távolodott, és egyre inkább a szocialista-forradalmár körök hatása alá került. 1846-ban kiadta francia nyelven jegyzetekkel ellátva a Szentírást. 1848-ban a francia nemzetgyűlés tagjává választották. A politikai térről azonban csakhamar ő is visszavonult, mint Lacordaire. Barátai minden kísérlete ellenére a katolikus egyházzal való kiengesztelődés nélkül halt meg 1854. február 27-én. Holtteste, kívánsága szerint, minden ünnepélyesség nélkül a szegényeknek szánt közös sírgödörbe vettetett.

Hatása[szerkesztés]

Lamennais hatása megmutatkozott a francia Lacordaire, Guéranger, Montalembert, a spanyol Balmes, az olasz Gioberti, Rosmini-Serbati, az angol Newman, Wiseman, a német Döllinger, Görres és Baader filozófiájában és teológiájában. Hatással volt Liszt Ferencre is. Úttörője volt a keresztényszocializmusnak (Buss, Ketteler, Ozanam) és a kereszténydemokráciának. Föllendítette az ultramontán mozgalmat. Szerepe volt abban, hogy a pápai tévedhetetlenséget elfogadták.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11910852h
  3. Integrált katalógustár, 2014. december 14.
  4. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  5. Réflexions sur l’état de l’Église en France pendant le XVIIIe siècle et sur la situation actuelle. Párizs, 1808.
  6. Tradition de l’Église sur l’institution des évêques. 1-3. köt. Párizs, 1814.
  7. Essai sur le indifférence en matière de religion. Párizs, 1817.
  8. Paroles d'un croyant, Párizs, 1834. Magyarra Rácz Károly fordította Egy hívő szava címen, 1871-ben.

További ismertebb munkái[szerkesztés]

  • Des Progrès de la Révolution et de la guerre contre l’Église, Párizs, 1829;
  • Esquisse d'une philosophie (4 kötet), Párizs, 1841-1843;
  • De la Religion, Párizs, 1843;
  • Oeuvres posthumes (4 kötet), Párizs, 1855-1859;
  • Correspondances (2 kötet), Párizs, 1868.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Ludassy Mária: "Isten és szabadság" Lamennais a liberális katolicizmustól a szabadelvű szocializmusig. Gondolat Könyvkiadó. 1989, Budapest.

Forrás[szerkesztés]