Pierre-Joseph Proudhon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre-Joseph Proudhon
Pierre Joseph Proudhon.jpg
Született 1809. január 15.
Besançon
Elhunyt 1865. január 19.(56 évesen)
Párizs
Foglalkozása közgazdász

Pierre-Joseph Proudhon (Besançon, 1809. január 15.Párizs, 1865. május 14.) francia libertariánus szocialista-anarchista elméletalkotó, újságíró, "az anarchizmus atyja": az anarchizmus elméletének egyik megalkotója és legnagyobb hatású képviselője, nemzetgazdász, társadalomkritikus.

Műveltségét autodidakta módon szerezte, első olvasmányai a Biblia és Charles Fourier művei voltak. 1837-ben elnyerte a Besançoni Akadémia hároméves ösztöndíját. Ösztöndíjas tanulmányainak eredménye 1840-ben megjelent „Mi a tulajdon?” című könyve. Szerinte a tulajdon lopás, mivel nem saját munkán és a méltányos cserén alapul, hanem a termelőeszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, amely az idegen munka jogtalan kisajátítását eredményezi, és egyenlőtlen cserét tesz lehetővé. A magántulajdon elutasításának gondolatából következik minden tekintély, főként az állam és Isten elutasítása. Proudhon szerint a kormányzás valódi formája az anarchia.

Közgazdasági nézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1846-ban jelent meg a gazdasági kérdésekkel foglalkozó „A gazdasági ellentmondások rendszere vagy a nyomor filozófiája” című könyve. Vizsgálódásait az érték elemzésére építi. Azt tartja, hogy a használati érték és a csereérték között állandó ellentmondás van. A szükségesnél nagyobb mennyiségben előállított áru, mint használati érték tömegének növekedése együtt jár csereértékének csökkenésével. Használati érték szempontjából a termelőre nézve a minél nagyobb termékbőség a kedvező, míg a csereérték szempontjából a termék minél nagyobb ritkasága. A használati érték és a csereérték ellentmondása akkor oldódik fel, ha a terméket a társadalmi szükségleteknek megfelelő arányban termelik, ekkor a termelők az áru teljes értékét (amit Proudhon is az áruban levő munkamennyiséggel határozott meg) realizálják és a csereérték egybeesik az értékkel. Proudhon azt tartja, hogy a termék értékének nagysága közvetlenül kifejezi a jószág abszolút társadalmi hasznosságát. A hasznos javak nagy mennyiségben fordulnak elő, ezért kicsi a csereértékük, míg a haszontalanok ritkák és magas a csereértékük.

A kapitalizmusban Proudhon szerint anarchia uralkodik, mert nincs központi hatalom, ami a termelést a szükségleti arányoknak megfelelően szervezné, ezért a termékek nem értékükön cserélődnek. A pénz az egyedüli, ami az államhatalom által megállapított szilárd értékkel bír és mindig értékén cserélődik emiatt. Ez a pénz rendkívüli hatalmának az oka. Proudhon következtetése ebből az, hogy minden termelőt pénztulajdonossá kell tenni. Ennek elérésére egy központi árubankot képzelt el, ahol minden termelő pénzre válthatná a bank által megállapított áron az áruját. A munkások pedig kamatmentes hitelt kapnának a banktól, hogy termelőeszközöket vehessenek és termelőkké váljanak. (Proudhon ezáltal megoldottnak gondolta a kisárutermelők realizálási problémáját, de arra nem adott választ, hogy a bank hogyan tudja az általa megvásárolt valamennyi árut értékesíteni.)

Karl Marx 1847-ben „A filozófia nyomorúsága” c. művében és más munkáiban szigorú bírálatnak vetette alá Proudhon elméleti és politikai nézeteit.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
  • Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt (Tankönyvkiadó, 1976)
  • Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 152–153. o. ISBN 9639257141