Vudu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vudu oltár New Orleansban

A vudu (angol: voodoo, spanyol: vudú, francia: vaudou) szinkretikus, okkult vallás,[1][2] hiedelmek és rítusok halmaza,[3] amely eredetileg Nyugat-Afrikában alakult ki és amelyet napjainkban jórészt a Karib-térségben gyakorolnak. Hite és gyakorlata átfedésben van más vallásokkal, elsősorban a kereszténységgel.[4] Hívei zömmel hisznek egy Legfelsőbb Lényben (Istenben), aki nem avatkozik bele a mindennapi életbe, és számos olyan szellemben hisznek, akik közbenjárnak és alakítják az emberek életét és akiknek kultuszt ajánlanak fel.[5][3] A mágia és boszorkányság különösképp jellemző rájuk.[3] Mintegy 60 millió követője van világszerte (feltehetőleg Nyugat-Afrikát is beleértve).[6][7]

Változatai[szerkesztés]

A vudu mindenféle animista kultusz összessége, amely magába foglalja az afrikai diaszpóra hagyományos hiedelmeit,[8] és főleg a római katolicizmus tanaival keveredett, de Kubában sok vudu hívő például átvette a spiritizmus elemeit.[9]

Több változata létezik:

Nyugat-Afrikában[szerkesztés]

Egy denevér előkészítése Beninben a vodun rituáléhoz (Akodessawa Fetish Market)

Az eredeti, nyugat-afrikai vodun a fon, aja és ewe népek által, Beninben, Togoban, Nigériában,[10] továbbá Ghánában gyakorolt hagyományos vallás. A kultusz a természetfeletti szellemek köré összpontosul, amelyek hitük szerint irányítják a Földet. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a holtak szellemei az élők világával együtt élnek.

Ahogy Haitin, úgy Nyugat-Afrikában is gyakori a többszörös vallási hovatartozás.[11] Sok ember bár egy keresztény egyházhoz tartozik, a keresztény istentiszteletek mellett a hívők felkeresik a voduni vallás papjait, beavatottjait, hagyományos fétiseket, továbbá amuletteket vagy talizmánokat használnak. Tiszteletet ápolnak az elhunyt ősök iránt, és egy vodun pap segítségével kommunikálnak a szellemvilággal.[12]

Haiti vodou[szerkesztés]

A haiti vodou (francia: vaudou haïtien) Haitin és a haiti diaszpórában elterjedt. A vallás a Nyugat-Afrikában gyakorolt vodunból ered és azzal igen szoros kapcsolatban áll. Megtalálhatók benne az afrikai népi szimbolizmus elemei, és hatott rá a római katolicizmus, az indián (taino) vallási hiedelmek és a miszticizmus is.[13] Híveit franciául "vaudouisant"-nak [14] vagy "a szellemek szolgáinak" ("serviteurs des esprits") is nevezik.[15]

Kultikus tánc egy vudu szertartáson Port-au-Prince-ben

Hispaniola szigetének nyugati részén alakult ki a 16. századtól,[16] mikor az afrikai rabszolgákat rákényszerítették a kereszténység felvételére és megtiltották nekik a hagyományos vallásuk gyakorlását.

Általános jellemzők[szerkesztés]

Nincsenek írott szabályai, nincs központi hatósága, amely irányítaná a vallást és így nagy sokszínűség alakult ki. Ez a vallás nem hirdeti a jó és a rossz közötti határozott szétválasztásba vetett dualista hitet.[17] Nem tartalmaz etikai előírásokat sem.[18] Nem tanít a mennyről és a pokolról alkotott keresztény elképzelésekhez hasonló túlvilági birodalmak létezéséről.[19] De a kultuszban a halottak szellemei gyakran panaszkodnak, hogy birodalmuk hideg, nyirkos és szenvednek.[20]

A szertartás[szerkesztés]

A vallásban a szertartást vezető papokon keresztül lehet az istenekhez és szellemekhez fordulni, akik a hívőknek oltalmat, gyógyulást adnak, vagy megmutatják jövendőjüket.

A vudu éjszakai összejöveteleit gyakran dans-nak ("tánc") nevezik, ami kifejezi a tánc kiemelkedő szerepét az ilyen szertartásokon.[21] Céljuk, hogy meghívjanak egy természetfeletti loát, hogy lépjen be a rituális térbe, és birtokba vegye az egyik hívőt, aki révén kommunikálni tud a gyülekezettel.[22]

A dob talán a legfontosabb tárgy a kultuszban.[22] A dobolást jellemzően a hívők éneke kíséri, általában haiti kreol nyelven.[21] Ezek a dalok gyakran úgy épülnek fel, hogy egy szólista énekel egy sort, a hívők refrénje pedig ugyanazzal a sorral vagy egy rövidített változattal válaszol.[21]

A vallási specialisták[szerkesztés]

A férfi papokat oungannak vagy houngannak, a papnőket manbónak vagy mambónak nevezik. Nincs papi hierarchia, az oungan és a manbo nagyrészt maguk dolgoznak. Sok esetben a papi szerep örökletes.[23] Feladatuk a liturgiák vagy kultuszok szervezése, a beavatások előkészítése, a hívőkkel való konzultáció, valamint a betegek gyógymódjainak elkészítése. [22]

Az ún. bokor vagy bòkò a vallásban az a varázsló vagy pap, aki bérbe adja a szolgálatait. Azt mondják, hogy ők "két kézzel" szolgálják a loákat, ami azt jelenti, hogy a rossz- és jóindulatú mágiát is gyakorolják.[24][25] Munkájuk magába foglalja a zombik és a talizmánok („ouangák”) létrehozását is.[26]

A természetfeletti lények[szerkesztés]

A vudu hívők hisznek a távoli és megismerhetetlen Teremtőben, akinek a neve Bondye vagy Bonié,[27] ami a francia Bon Dieu (Jóisten) kifejezésből ered.[28] Úgy gondolják, hogy ő teremtette a világot,[29] de maga nem avatkozik az emberi ügyekbe, ezért a hívők a közvetlen alárendeltjeihez, a loákhoz (Iwa) fordulnak kéréseikkel és imádatukkal.[30]

A vudut politeistaként is jellemzik.[31] A loák természetfölötti lények: „láthatatlanok”; „Mystères” néven említik őket. A loák kifejezést fordítják "lelkek"nek, szellemeknek", "isteneknek" vagy "geniusoknak" is.[31] Néha a keresztény kozmológia angyalaival azonosítják őket.[32] A kereszténység szentjeitől és az angyalaitól eltérően azonban individuális lények, akikhez nem elég imával fordulni, hanem egyedi – és igen eltérő – igényeiket kell kiszolgálni. Ők a közvetítők az emberek és a Teremtő, Bondye között. Az egyik legfőbb loa Damballa, akit kígyóalakban ábrázolnak.

Hitük szerint több mint ezer loa van.[28] Mindegyikük az élet egy különleges aspektusáért felel, és a hívők igyekeznek személyes ismeretségbe kerülni velük, az élet ügyes-bajos dolgainak intézése miatt. A loák figyelmét felajánlásokkal, áldozatokkal lehet felkelteni, és minden hívő személyes oltárokkal és kegyszerekkel igyekszik ezt a kapcsolatot fenntartani, valamint bonyolult, zenés-táncos rendezvényeken való részvétellel, ahol szinte hétköznapi jelenség a lelkek általi megszállottság. Úgy vélik, hogy a loák álmokon és emberek megszállásán keresztül kommunikálnak a hívőkkel.[31]

A loák panteonjában Damballa után talán a legismertebbek Legba (avagy Papa Legba), a keresztutak őre és minden nyelven beszélő közvetítő, és Baron Samedi (Szombat Báró),[33] a temetők őrzője: ő dönt a holtak nyugalmáról, véd a holtak feltámasztása ellen; áldozatokkal engesztelik ki, tyúkkal, kecskével, rummal, konyakkal, pénzzel.

Baron Samedi vévéje

A temetőket olyan helynek tekintik, ahol szellemek laknak, így alkalmasak bizonyos rituálék elvégzésére, különösen a halottak szellemének megközelítésére.[34]

A babák[szerkesztés]

A kultusz fontos kellékei a babák (wanga), bármilyen anyagból készülhetnek, általában zsír, viasz, kenyérmorzsa az alapanyaguk, de készülhetnek fából, rongyból is. Csak saját készítésű babák lehetnek hatékonyak. Készítésekor tyúkot, esetleg nyulat kell áldozni.[35] A babák kitömésére szalmát vagy gyapotot használnak, melyet tyúkvérrel festenek meg. A Haitin fellelhető babák a benini VO faszobrok változatai.[35]

A babát senki nem használhatja önkényesen. Ehhez egy vudu pap közreműködése szükséges, akinek tisztában kell lenni a rontáshoz vezető okokkal. Ha nem tartja jogosnak a rontást, akkor meg is tagadhatja az együttműködést.[35]

Jelek, rajzok, tárgyak[szerkesztés]

Haitin mindenütt feltűnnek jelek, rajzok, feliratok, nevek, alakzatok melyeknek a vudu vallásban jelentésük van. Az ún. vevék misztikus szimbólumok, a loák képei, amelyeket a kertbe vagy a házpadlójára rajzolnak, ahol a szertartást végzik.[35]

A legkülönb helyeken előfordulnak egyszerű tárgyak is, melyeket megáldottak, vagy hatalommal ruháztak fel, ezek jelentését csak a beavatottak tudják. Igen népszerű a turisták körében a vudu témájú festmények és a látogatóknak szervezett szertartások, bár ezeknek nincs sok közük a tényleges vudu szertartásokhoz, rítusokhoz.

A hívők rituális szertartásokon ismerhetik meg szerencsétlenségük okát – gyakran egy ellenük ártó varázslatról van szó –, és azt is, hogyan tudják az ártalmat semlegesíteni. Ezek kis talizmánok (gris-gris) amelyről úgy tartják, hogy megvédi viselőjét a gonosztól (vagy szerencsét hoz),[36] melyek megszentelt gyógyfüveket, olajokat, rituális számú apró tárgyat, hajszálakat, levágott körömdarabokat tartalmaznak.

A zombik[szerkesztés]

A vudu legijesztőbb alakjai talán a zombik, a lélek nélküli holtak, akiket a mágia kelt életre, vagy éppen test nélküli szellemek. Maga a szó kreol nyelven „szellemet” vagy „visszatérőt” jelent.

A zombik széles körben szerepelnek a haiti vidéki folklórban, mint olyan halottak, akik a vudu pap nekromanciája által élednek újjá. Ő a bokor (pap) áldozata, aki kataleptikus állapotba süllyed és megfosztják a lelkétől. Az áldozatot, miután halottnak tartják, eltemetik; de egy bizonyos idő múlva, gyengeelméjűséghez hasonló állapotban visszatér.[37]

Még a főváros, Port-au-Prince tanult emberei között is kevés van, aki ne adna némi hitelt a zombi történeteknek.[37] Időnként hallani lehet egy-egy zombiról, akit az úton találtak és bevittek a rendőrőrsre.[38] A haiti régi Büntető Törvénykönyv 246. paragrafusa a zombikra vonatkozik:[39]

„Élet elleni bűntettnek minősül az olyan anyag felhasználásával okozott mérgezés, amely halálos kimenetel nélkül egy rövidebb-hosszabb ideig tartó mély kábulatot idéz elő...
Ha ezen kábult állapot alatt az illető személyt eltemették, a merénylet gyilkosságnak minősül.”

Az emberek általában nem félnek a zombiktól, inkább attól tartanak, hogy maguk is azzá válnak.[40]

Louisiana-i voodoo[szerkesztés]

A 18. század elejétől rabszolgasorba ejtett nyugat-afrikaiak kerültek Louisiana francia gyarmatára. Ott a kereszténységre rákényszerítve a hagyományos vallásaik szinkretizálódtak a franciák római katolikus hitével. Ez tovább folytatódott, amikor Louisiana spanyol ellenőrzés alá került, majd végül a területet 1803-ban az Egyesült Államok megvásárolta. A 19. század elején sok, a haiti forradalom elől menekülő migráns érkezett Louisianába, és magával hozta a haiti vudut, amely hozzájárult ezen ágazat kialakulásához. Bár a vallást soha nem tiltották be, gyakorlását számos törvény korlátozta, amelyek szabályozták, hogy a feketék mikor és hol gyülekezhetnek. A kultuszukat titokban gyakorolva a Mississippi folyó mentén észak felé egész Missouriig elterjedt.

A louisianai voodoo nagyrészt szóbeli hagyományra épül,[41] nincs formális hitvallása,[42] nincs konkrét szent szövege,[41] és nincs egységesítő szervezett intézménye vagy hierarchiája.[41] A hívei gyakran alkalmazzák a voodoo-t sajátos igényeiknek megfelelően,[41] miközben keverik más vallási hagyományokkal.[41]

Története során számos híve gyakorolta a római katolicizmust is, míg a 21. században a voodoo-t kombinálták a judaizmus és a kabbala elemeivel [41] vagy a hinduizmussal.[41]

Története[szerkesztés]

A vudu származási területe Nyugat-Afrikában, a mai határokkal. A fon nyelvcsalád lilával színezve.

Afrikai Dahomey-i királyságból a rabszolgákkal együtt került Amerikába, több afrikai törzsi elemből és keresztény hatással alakult ki a mai kultusz. Elnevezése a fon nyelvcsaládból ered, jelentése: isten, lélek, szent tárgy.

A kereszténységbe kényszerített rabszolgák titokban tovább gyakorolták az afrikai törzsi, több isten hiten alapuló sajátos vallásukat.

Haitin[szerkesztés]

1492-ben Kolumbusz Kristóf expedíciója létrehozta az első európai kolóniát Hispaniola szigetén.[28] A rabszolgaként Amerikába szállított afrikaiak először 1512 körül érkeztek Hispaniolára.[28] Ők magukkal vitték Nyugat-Afrika, különösen a mai Benin ősi vallási hagyományait.[16]

A francia gyarmatokon a rabszolgákat arra kényszerítették, hogy nyolc napon belül vegyék fel a kereszténységet,[35] egyúttal megtiltották nekik az ősi kultuszaik gyakorlását.[35] Az erőszakkal áttérítés azonban csak névleges maradt.[43]

A 18. század közepén egy Mackandal (kb. 1730-1758) nevű rabszolga vudu sámán és próféta a fehérek méreggel való elpusztítását prédikálta, amelyért letartoztatták és Haitin nyilvánosan, máglyán megégették.[44] Neve bekerült a vudu rítusok szövegébe, prófétaként tisztelik.[43]

Amikor az Amerikai Egyesült Államok 1915-ben megszállta Haitit, François Duvalier a nacionalista mozgalom egyik vezetője lett, a nemzeti nacionalizmust és a vuduizmust tekintette a haiti kultúra forrásának. Amikor Duvalier 1956-ban hatalomra került, mint vudu főpap az egyházat maga mellé állítva építette ki diktatúráját, vudu szimbólumokat és rítusokat alkalmazott a haitiak megfélemlítésére. 30 ezres magánhadseregének Tonton Macout ("Zsákos Bácsi" vagy egyszerűen "mumus") nevet adta, amely a vudu mondák réme.

A diktátor Papa Doc-ot 1971-ben fia Baby Doc követte, akinek 1986-ig tartott az uralma, elűzése után a világ egyik legszegényebb országát hagyta hátra. A katolikus papok és misszionáriusok kihasználták a Duvalier-család elleni gyűlöletet és hajszát indítottak a vudu papok ellen és az 1980-as években kb. 1500-at meggyilkoltak közülük.[35]

1997-ben Haitin január 11-ét Nemzeti Vudu Nappá nyilvánították.

Hasonló afroamerikai kultuszok[szerkesztés]

Hasonló afrikai eredetű kultuszok az amerikai kontinensen:

  • santería (Kuba, Dominikai Köztársaság)
  • pocomania (Jamaica)
  • shango (Trinidad, Brazília)
  • candomblé (Brazília)
  • umbanda (Brazília)
  • batukve vagy pará (Porto Alegre)
  • macumba (Rio de Janeiro)
  • xango (Pernambuco)
  • vudu változatok: (Francia Guyana, Suriname, New Orleans)

A filmművészetben[szerkesztés]

Filmek (válogatás)[szerkesztés]

Sorozat[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén (2008)
  2. ↑ Desmangles, Leslie (1992). The Faces of the Gods: Vodou and Roman Catholicism in Haiti. Chapel Hill: University of North Carolina Press. ISBN 978-0807843932.
  3. ↑ a b c Voodoo | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. május 18.)
  4. ↑ Lamartine Petit-Monsieur: La coexistence de types religieux différents dans l'Haïtien contemporain. Verlag der Neuen Zeitschrift für Missionswissenschaft (NZM), Immensee 1992, ISBN 3-85824-071-0.
  5. ↑ Animism/ Voodoo (magyar nyelven). prezi.com. (Hozzáférés: 2023. május 18.)
  6. ↑ ORF.at: Science: "Voodoo eine Religion mit 60 Millionen Anhängern weltweit."
  7. ↑ Voodoo Religions. study.com. (Hozzáférés: 2023) „Today, approximately 60 million people practice voodoo throughout the world.”
  8. ↑ Léon-François Hoffmann, Haïti : couleurs, croyances, créole, Henri Deschamps, 1990, p. 113.
  9. ↑ Viddal, Grete (2012). "Vodú Chic: Haitian Religion and the Folkloric Imaginary in Socialist Cuba". NWIG: New West Indian Guide / Nieuwe West-Indische Gids. 86 (3/4): 205–235. doi:10.1163/13822373-90002414
  10. ↑ Gottlieb, Roger S. (2006). The Oxford Handbook of Religion and Ecology. New York: Oxford University Press. pp. 264–268.
  11. ↑ Ojo, J. O. (1999). Understanding West African Traditional Religion. Ile-Ife: S. C. Popoola Printers. pp. 59–68.
  12. ↑ Havelka, Ondřej (2021). "Syncretism of Catholic Christianity and West African Vodun from a Theological-Ethical Perspective". Studia Theologica. 23 (3): 149–174 – via Web of Science Core Collection (Arts & Humanities Citation Index), Scopus.
  13. ↑ Cosentino, Donald J. (1995b). "Introduction: Imagine Heaven". In Donald J., Cosentino (ed.). Sacred Arts of Haitian Vodou. Los Angeles: UCLA Fowler Museum of Cultural History. pp. 25–55. ISBN 0-930741-47-1
  14. ↑ Définition de vaudouisant | Dictionnaire français (francia nyelven). La langue française. (Hozzáférés: 2023. május 19.)
  15. ↑ Blog: Gouvernement d'Haïti. ayiti.digital. (Hozzáférés: 2023. május 19.)
  16. ↑ a b study.com: Voodoo Religions
  17. ↑ Mintz, Sidney; Trouillot, Michel-Rolph (1995). "The Social History of Haitian Vodou". In Donald J., Cosentino (ed.). Sacred Arts of Haitian Vodou. Los Angeles: UCLA Fowler Museum of Cultural History. pp. 123–147. ISBN 0-930741-47-1
  18. ↑ Michel, Claudine (1996). "Of Worlds Seen and Unseen: The Educational Character of Haitian Vodou". Comparative Education Review. 40 (3): 280–294. doi:10.1086/447386. JSTOR 1189105. S2CID 144256087
  19. ↑ Brown, Karen McCarthy (1991). Mama Lola: A Vodou Priestess in Brooklyn. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-22475-2
  20. ↑ Brown, Karen McCarthy (1991). Mama Lola: A Vodou Priestess in Brooklyn. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-22475-2
  21. ↑ a b c Wilcken, Lois (2005). "The Sacred Music and Dance of Haitian Vodou from Temple to Stage and the Ethics of Representation". Latin American Perspectives. 32 (1): 193–210. doi:10.1177/0094582X04271880. JSTOR 30040235. S2CID 144260390.
  22. ↑ a b c Fernández Olmos, Margarite; Paravisini-Gebert, Lizabeth (2011). Creole Religions of the Caribbean: An Introduction from Vodou and Santería to Obeah and Espiritismo (second ed.). New York and London: New York University Press. ISBN 978-0-8147-6228-8.
  23. ↑ Ramsey, Kate (2011). The Spirits and the Law: Vodou and Power in Haiti. Chicago: University of Chicago Press. ISBN 978-0-226-70379-4.
  24. ↑ Caribbean Religious History: An Introduction, 125. o. (2010). ISBN 9780814722343 
  25. ↑ Historical Dictionary of Haiti, 269. o. (2012). ISBN 9780810875494 
  26. ↑ {{Report on Voodoo Archiválva 2007. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., from Self-Ascription Without Qualia: A Case-Study (PDF) – Chalmers, David J.; Department of Philosophy, University of California, Santa Cruz
  27. ↑ Ramsey, Kate (2011). The Spirits and the Law: Vodou and Power in Haiti. Chicago: University of Chicago Press. ISBN 978-0-226-70379-4.
  28. ↑ a b c d Desmangles, Leslie (1992). The Faces of the Gods: Vodou and Roman Catholicism in Haiti. Chapel Hill: University of North Carolina Press. ISBN 978-0807843932.
  29. ↑ Desmangles, Leslie (1992). The Faces of the Gods: Vodou and Roman Catholicism in Haiti. Chapel Hill: University of North Carolina Press. ISBN 978-0807843932
  30. ↑ Voodoo | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2023. május 18.)
  31. ↑ a b c Métraux, Alfred (1972) [1959]. Voodoo in Haiti. Translated by Hugo Charteris. New York: Schocken Books
  32. ↑ Brown, Karen McCarthy (1991). Mama Lola: A Vodou Priestess in Brooklyn. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-22475-2
  33. ↑ Ezzel a fordítással több könyvben is találkozhatunk, pl. Terry Pratchett „Vége a mesének”, William Gibson „Számláló nullára”, „Mona Lisa overdrive” c. műveiben
  34. ↑ Brown, Karen McCarthy (1991). Mama Lola: A Vodou Priestess in Brooklyn. Berkeley: University of California Press. ISBN 0-520-22475-2
  35. ↑ a b c d e f g Kéri András: A vudu (1999)
  36. ↑ Knight, Jan. A-Z of ghosts and supernatural. Pepper Press, 46. o. (1980). ISBN 0-560-74509-5 
  37. ↑ a b Alfred Métraux:A haiti vodu
  38. ↑ Alfred Métraux:A haiti vodu 338-339. old.
  39. ↑ Alfred Métraux:A haiti vodu 339. old.
  40. ↑ Fernández Olmos, Margarite; Paravisini-Gebert, Lizabeth (2011). Creole Religions of the Caribbean: An Introduction from Vodou and Santería to Obeah and Espiritismo (second ed.). New York and London: New York University Press. ISBN 978-0-8147-6228-8.
  41. ↑ a b c d e f g O'Neill Schmitt, Rory; Hartel O'Neill, Rosary (2019). New Orleans Voodoo: A Cultural History. Charleston, SC: The History Press. ISBN 978-1467137997
  42. ↑ Crockett, I'Nasah (2018). "Twentieth-Century Voodoo: Black Culture, Cultural Geographies, and the Meaning of Place". In Dennis Waskul; Marc Eaton (eds.). The Supernatural in Society, Culture, and History. Philadelphia: Philadelphia University Press. pp. 152–170. ISBN 978-1439915257.
  43. ↑ a b Kéri András: A vudu (1999)
  44. ↑ Rockwell, Anne F. (2009). Open the door to liberty!: A Biography of Toussaint L'Ouverture. Harcourt. p. 64. ISBN 9780618605705

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Maya Deren: Divine Horsemen: Voodoo God of Haiti. N.Y. : Chelsea House Publishers, 1970
  • Milo Rigaud: Secrets of Voodoo, City Lights Books (1985)
  • Travellina: Nyalogatják az égő fát, mint más a fagylaltot (magyar nyelven). Origo.hu, 2013. március 31. (Hozzáférés: 2014) „A”, Riport a vudu vallásról
  • Kéri András: A vudu. Egy vallás titkai; Anno, Bp., 1999
  • Alfred Métraux: A haiti vodu; előszó Michel Leiris, ford. Földessy Edina; Pesti Kalligram, Bp., 2003
  • Papa Shanga: A voodoo-mágia gyakorlata. A voodoo technikája, rituáléja és gyakorlata; ford. Kássa Lászlóné; Hermit, Miskolc, 2004
  • Kéri András: Vudu világ Hispaniola szigetén; Planétás, Bp., 2008
  • Malcolm Perry: A vudu; Hermit, Onga, 2015

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vudu&oldid=26394750”