Spiritizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik modern ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják.

Történelem[szerkesztés]

Allan Kardec

Előzményei kimutathatóak a természeti népek animizmusában és a későbbi korok szellemidéző, halottlátó praktikáiban egyaránt. Az ókorban közkeletűnek számítottak a különféle halotti orákulumok – ezeket például a hivatalos ellenállás dacára, még Izraelben is gyakorolták.[1] A Héber Biblia alapján Saul király halottidéző asszonyhoz fordult, hogy megidézhesse Sámuel próféta szellemét.[2]

A spiritizmus a 19. század közepén terjedt el terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. Megalapítója Andrew Jackson "próféta".[3] Szerinte az embereket az elhunytak szellemei veszik körül, akikkel szellemidézés révén összeköttetésbe lehet kerülni.

1848-ban a New York állami Hydesville-ben Margaret és Kate Fox nevű testvérpárnak állítólag sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel. A spiritiszta körök főleg erre az eseményre és a nyomában kibontakozó mozgalomra vezetik vissza modern kori történetüket. A mozgalom Anglián keresztül Európába is eljutott, elterjedésének további táptalajt adott az okkultizmus fellendülése. Hogy a spiritizmus vallássá fejlődött, abban nagy szerepe volt Allan Kardec francia gondolkodónak és írásainak. A Szellemek könyve című fő művét hamarosan a spiritiszták Bibliájának tekintették mindenfelé. [4]

Európában 1850 körül, amikor az "asztaltáncoltatás" és más okkult jelenségek kerültek a figyelem központjába, a mozgalom már "spiritiszta" néven volt ismert.[5] A spiritizmus első éveiben valószínűleg Daniel Dunglas Home (wd) volt a legnépszerűbb médium. Számos tanú jelenlétében lebegett, de megfigyeltek körülötte üzeneteket író kezeket is. Home 1855-ben Angliában és szerte Európában emberek ezreit ejtette ámulatba megmagyarázhatatlan tehetségével. [6]

1882-ben Londonban megalapították a Pszichikai Kutatások Társaságát (wd), amely kétségtelenül együtt dolgozott vezető spiritisztákkal, magját azonban konzervatívan gondolkodó tudósok alkották. A Társaság figyelme csaknem minden különös jelenségre kiterjedt. Nem csupán az asztaltáncoltatást, kopogásokat és a spiritizmus különböző formáit vette szemügyre, de a kísértetekkel, hipnózissal és egyéb pszichikai megnyilvánulásokkal is foglalkozott. [6]

Brazíliába 1876 körül jutottal el Kardec eszméi és főleg a városi középosztály köreiben váltak népszerűvé. [4]

1888-ban a Fox-nővérek egyike azt vallotta, hogy csalással hozták létre a kopogásokat és nyilvánosságra hozta módszerüket. [7]

Az 1920-as években Harry Houdini bűvész és szabadulóművész hadjáratot indított a szélhámos médiumok leleplezésére, de világossá tette, hogy nem a spiritizmust ellenzi. [8] Több szkeptikus elhatározta, hogy leleplezi a spiritizmus mögött álló sarlatánságot és csalást, de közben a mozgalomnak sok tudóst és racionális elmét sikerült megtérítenie, akik magukévá tették eszméit. Robert Owen a neves ateista és szocialista a spiritizmus buzgó híve lett. William Crookes, a közismert vegyész is lelkesen támogatta a mozgalmat, akárcsak Sir Oliver Lodge, a híres fizikus, és az evolúció egyik atyja, Alfred Russel Wallace biológus.[8] De a spiritizmus talán leghíresebb pártolója Sir Arthur Conan Doyle író volt. [8]

Közismert, hogy Churchill nemcsak futólagosan érdeklődött a paranormális jelenségek iránt, és egyesek szerint a spiritizmus és okkult jelenségek iránti érdeklődése arra késztette hogy látnokokat alkalmazzon a háborúban, így próbálva előnyt szerezni Hitlerrel szemben. Sokan hiszik hogy részt vett a híres skót médium, Helen Duncan egyik szeánszán is. Akármi is az igazság, amikor Churchillt 1951-ben újra megválasztották miniszterelnöknek, egyik első dolga volt hatályon kívül helyezni az 1735-ös, boszorkányok elleni törvényt, és beiktatni helyette a csaló médiumok elleni törvényt. 1954-ben a spiritizmust hivatalos vallásként ismerték el Angliában. [8]

A modern spiritizmus angol szóval magát channeling-nek nevezi. Az egyik típusa a tisztánlátás vagy tisztánhallás, amikor a médium érzékeli a szellemet, majd a vett üzenetet közvetíti az ügyfeleknek.[9] A másik, amikor a közvetítő transzba kerül, vagy "elhagyja a testét", lehetővé téve egy szellemi entitás számára, hogy az egy rövidebb időre kölcsönvegye azt, amely aztán általa nyilatkozik meg.[10]

Az utóbbi évtizedekben világszerte egyre többen csatlakoztak a spiritizmushoz. Napjainkban Brazíliában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Angliában és Franciaországban van a klasszikus elterjedési területe. Brazíliában a becslések alapján 2–4 millió fő híve van.[11][12] Itt mintegy 5 ezer spiritiszta központ működik az országban , amelyek Spiritiszta Föderáció (Federação Espírita) néven egyesültek.[4]

A 20. század végén világszerte legalább 50 millió ember tehető a követőik és szimpatizánsaik közé.[4]

Spiritiszta jelenségek[szerkesztés]

A spiritizmus a halál után élet valóságát bizonyító médiumok révén alakult ki, és a bizonyságot szolgáltató jelenségek egyre változatosabbak lettek. Néhány látnok szeánszokat tartott kis csoportokban, amelyeken megkísérelt kapcsolatba lépni a szellemvilággal, más médiumok a szellemírásban voltak jártasak, azaz hagyták, hogy egy szellem irányítsa a kezüket és így üzenjen. Stainton Moses (1839-1892) anglikán lelkipásztor például a szellemírásáról vált ismertté; számos könyvet hozott létre így, amelyekben a szellemvilág körülményeit mutatja be. [8]

Egyes médiumok teljesen tudatuknál voltak, miközben szellemek üzeneteit közvetítették, míg mások transzba kerültek. Olyanok is voltak, akiknek a jelenlétében váratlanul és rejtélyes módon különféle tárgyak materializálódtak az okkult szeánsz során, és olyan médiumok is léteztek, akiknek az orrából vagy a szájából valamiféle szellemanyag vagy ektoplazma áradt ki, amit a médiumok szerint a szellemek saját megjelenítésükre használtak. [8]

1944-ben egy tengerészhadnagy és egy civil ruhás rendőr rontott be Helen Duncan médium egyik szeánszára. A rendőr megpróbálta megragadni az ektoplazmával borított szellemalakot, amely a szobában tartózkodott, de csalódnia kellett, mert az szertefoszlott a kezében. Ennek ellenére Duncant és a közönség három tagját rövid időre letartóztatták minősített csavargás vádjával. [8]

Általános jellemzés[szerkesztés]

A spiritizmus összekapcsolta a keresztény elemeket a reinkarnáció eszméjével. Felfogása szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A szellem isteni eredetű és halhatatlan. A lélek összekötő kapocs a szellem és az anyagi test között. A test halálakor a szellem (és az asztráltest) tovább él, és folytonos tisztulás, esetleg reinkarnáció révén alkalmassá válik az örök életre és boldogságra. [4]

A szellemek boldog vagy boldogtalan állapota emberi életük, cselekedeteik eredménye. A legnagyobb erény az embertársi szeretet. Ezt kell gyakorolni az életben a spirituális tökéletesség elérése érdekében. [4]

A szellemek láthatóvá tehetik magukat (materializáció) és az élők és holtak világa közti kapcsolatot különleges képességű emberek, az ún. médiumok hozzák létre. A kapcsolatteremtés módja, a szellemidéző szeánszok lebonyolítása meghatározott, szabályozott módon történik, a résztvevőknek bizonyos etikai követelményeknek is meg kell felelniük.

A kardecizmus hitrendszere kizárja a csodákat és a varázslást. A tudomány eredményeire épít. Mint vallás, előírásokkal, erkölcsi követelményekkel, szociális funkciókkal bír. Tanítását rendszerbe foglalta; összejövetelei vallási jellegűek, ahol az éneknek és imának nagy szerepe van. [4]

Istentiszteleteik lényeges részét alkotják a papok vagy médiumok transzban mondott beszédei. A szellemek az evangéliumot "új szempontok szerint" magyarázzák, vagy "új evangéliumot" hirdetnek, az "igaz egyház" alapjait akarván lerakni, a hanyatló vallási életet feleleveníteni. [4]

A médiumok közvetítésével megmutatkozó, illetve rögzíthető jelenségek felszínes módon nehezen vitathatók. Tudományos magyarázatukkal a parapszichológia foglalkozik. [1]

A római katolikus egyház és számtalan keresztény felekezet is elítéli a spiritizmust.[13][14]

Országonként[szerkesztés]

A legtöbb spiritiszta hívővel rendelkező országok a lakosság százalékában [15]

  1.  Kuba 10.3%
  2.  Jamaica 10.2%
  3.  Brazília 4.8%
  4.  Suriname 3.6%
  5.  Haiti 2.7%
  6.  Dominikai Köztársaság 2.2%
  7.  Bahama-szigetek 1.9%
  8.  Nicaragua 1.5%
  9.  Trinidad és Tobago 1.4%
  10.  Guyana 1.3%
  11.  Venezuela 1.1%
  12.  Kolumbia 1.0%
  13.  Belize 1.0%

Források[szerkesztés]

  1. a b Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. 1Sám 28. rész
  3. Hunyadi László: A világ vallásföldrajza 267. o.
  4. a b c d e f g h Hunyadi László: A világ vallásföldrajza
  5. Allan Kardec: The Spirits' Book
  6. a b Derek és Julia Parker: Természetfölötti jelenségek atlasza
  7. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  8. a b c d e f g David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza
  9. "What is a psychic?". UK Psychic Readings. Retrieved 30 July 2013.
  10. Wood, Matthew (2007). Possession Power and the New Age: Ambiguities of Authority in Neoliberal Societies. Ashgate Publishing, Limited. ISBN 978-0-7546-3339-6.
  11. http://2010-2014.kormany.hu/download/e/87/00000/Brazilia.pdf
  12. https://library.brown.edu/create/brasiliana/espiritismo/
  13. E. G. White: A nagy küzdelem
  14. Archivált másolat. [2018. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  15. Most Spiritist Nations (2005) - QuickLists - The Association of Religion Data Archives. Thearda.com . [2011. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 8.)
  • Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 235. o. ISBN 963-9257-15-X  
  • Hunyadi László: A világ vallásföldrajza, 1995
  • David Douglas: Eltűnt kultuszok atlasza, 2012

Irodalom[szerkesztés]