Spiritizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kate, Leah és Margaret Fox.
Kate Fox-nak 1848. március 31-én a kaliforniai Hydesville-ben sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel.

A spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják. Előzményei kimutathatóak a természeti népek animizmusában és a későbbi korok szellemidéző, halottlátó praktikáiban egyaránt. A napjainkban spiritizmusnak nevezett hitrendszer a 19. században terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. A fáma szerint 1848. március 31-én a kaliforniai Hydesville-ben egy Kate Fox nevezetű asszonynak sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel, a modern spiritiszta körök erre az eseményre és a nyomában kibontakozó mozgalomra vezetik vissza történetüket. Csakhamar Anglián keresztül Európába is eljutott, elterjedésének további táptalajt adott a New Age mozgalom és az okkultizmus fellendülése. A római katolikus egyház 1898-ban hivatalosan is elítélte a spiritizmust, ugyanakkor elrendelte a médiumjelenségek tudományos vizsgálatát.

Az élők és holtak világa közti kapcsolatot különleges képességű emberek, az ún. médiumok hozzák létre. A kapcsolatteremtés módja, a szellemidéző szeánszok lebonyolítása meghatározott, szabályozott módon történik, a résztvevőknek bizonyos etikai követelményeknek is meg kell felelniük. Az asztaltáncoltatás számít a legelterjedtebb szeánszformának, de a halottidézésnek (nekromancia) egyéb, a fekete mágiával rokonítható praktikái is ismertek. 2000 körül világszerte mintegy 150 millió ember vallotta magát spiritisztának.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]