Spiritizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A spiritizmus (a ’lélek, szellem’ jelentésű latin spiritus szóból) a spiritualizmus egyik ága, olyan vallásos jellegű hitrendszer, amelynek követői a halottak lelkével való evilági kapcsolattartás, a lélek megjelenésének lehetőségét vallják.

Az élők és holtak világa közti kapcsolatot különleges képességű emberek, az ún. médiumok hozzák létre. A kapcsolatteremtés módja, a szellemidéző szeánszok lebonyolítása meghatározott, szabályozott módon történik, a résztvevőknek bizonyos etikai követelményeknek is meg kell felelniük. Az asztaltáncoltatás számít a legelterjedtebb szeánszformának, de a halottidézésnek (nekromancia) egyéb, a fekete mágiával rokonítható praktikái is ismertek.

A médiumok közvetítésével megmutatkozó, illetve rögzíthető jelenségek felszínes módon nehezen vitathatók. Tudományos magyarázatukkal a parapszichológia foglalkozik. [1]

Történelem[szerkesztés]

Előzményei kimutathatóak a természeti népek animizmusában és a későbbi korok szellemidéző, halottlátó praktikáiban egyaránt. Az ókorban közkeletűnek számítottak a különféle halotti orákulumok – ezeket például a hivatalos ellenállás dacára, még Izraelben is gyakorolták.[1]

A modern kori spiritualizmust a 19. században terjedt el az Amerikai Egyesült Államokból. 1848-ban a New York állami Hydesville-ben Margaret és Kate Fox nevű testvérpárnak sikerült kapcsolatba lépnie a házukban lakó szellemmel. A spiritiszta körök erre az eseményre és a nyomában kibontakozó mozgalomra vezetik vissza modern kori történetüket. A mozgalom Anglián keresztül Európába is eljutott, elterjedésének további táptalajt adott az okkultizmus fellendülése.

Európában 1850 körül, amikor az "asztaltáncoltatás" és más okkult jelenségek kerültek a figyelem központjába, a mozgalom már "spiritiszta" néven ismert.[2]

Napjainkban a spiritizmusnak Brazíliában van a legnagyobb hívőtábora. Itt a becslések alapján 2–4 millió fő híve van.[3][4] 2000 körül világszerte mintegy 150 millió ember vallotta magát spiritisztának vagy spiritualistának.[forrás?]

A római katolikus egyház és számos keresztény irányzat is elítélte a spiritizmust.[5][6]

Forrás[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]