Togo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Togói Köztársaság
République Togolaise
Togo zászlaja
Togo zászlaja
Togo címere
Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie
Nemzeti himnusz: Salut à toi, pays de nos aïeux
LocationTogo.svg

Fővárosa Lomé
é. sz. 8° 15′ 00″, k. h. 1° 10′ 60″
Államforma Köztársaság
Vezetők
Elnök Faure Gnassingbé
Miniszterelnök Kwesi Ahoomey-Zunu
Hivatalos nyelv francia
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. április 27.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC
Népesség
Népszámlálás szerint 6 816 982 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban 103
Becsült 6 993 000 fő (2014. július)
Rangsorban 103
Népsűrűség 98 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 56 785 km²
Rangsorban 122
Víz 4,2%%
Időzóna GMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel TG
Hívószám 228
Internet TLD .tg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Togo, hivatalosan a Togói Köztársaság nyugat-afrikai állam, amelynek fővárosa Lomé.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo domborzati térképe

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).

Vízesés Kpalimé közelében

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattántól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.[2]

  • Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
  • Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
  • Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.[3]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt. Őt megölték az 1963. január 13-i katonai puccs során. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt és beült az elnöki székbe amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.

A katonák fiát, Faure Gnassingbet ültették be az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormányfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

régiók
Politikai választási hirdetés 2010-ben
  • Centrale (Sokodé)
    • Blitta
    • Sotouboua
    • Tchamba
    • Tchaudjo
  • Kara (Kara)
    • Assoli
    • Bassar
    • Bimah
    • Doufelgou
    • Kéran
    • Kozah
  • Maritime (Lomé)
    • Golfe
    • Lacs
    • Lomé
    • Vo
    • Yoto
    • Zio
  • Plateaux (Atakpamé)
    • Amou
    • Haho
    • Kloto
    • Ogou
    • Wawa
  • Savanes (Dapaong)
    • Oti
    • Tône

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Lomé
Lomé egy utcaképe
Utcakép
Mami Wata természeti vallás papnője
Kpalimé katedrálisa
Mecset Sokodé-ban
Falusi kunyhók, Bomma
Lányok
Togo-benin 1985-089 hg.jpg
Togo népességének növekedése; a lakosság száma ezrekben

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakosság : 6 191 155 fő (2010) (A lakosság hivatalos száma több, mint duplájára nőtt az előző, 1981-es népszámlálás 2,719,567 fős adatához képest.)
  • A népesség növekedése: 2,7% (2000-es becslés)
  • Írástudás
definíció: 15 éves kor felett tud írni és olvasni
teljes népesség: 51,7%
férfi: 67%
nő: 37% (1995-ös adat)

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Kor szerinti eloszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

0-14 éves: 46% (férfi 1 161 610; nő 1 153 877)
15-64 éves: 51% (férfi 1 254 437; nő 1 327 306)
65 éves vagy idősebb: 3% (férfi 53 101; nő 68 171) (2000-es becslés)

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-Adja 40,1%, Temba-Kabre 23,1%, Akebou 13,2%, Gurma 9,7%, Ana-Ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

A lakosság 55%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% Katolikus, 18% Protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Kpalimé piacképe
Piackép, Kara
Földművesek
Foszfátbánya

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok kukorica, kávé, kakaó, gyapot, földimogyoró termesztése). Élelmiszerekből önellátó az ország. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás. [4]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
  • Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek [5]
  • Exportjának fő célországai (2013-ban): Libanon 11,7%, India 10,7%, Kína 9%, Burkina Faso 8,5%, Benin 8,3%, Belgium 6,5%, Niger 6,4% , Ghána 4,9%,
  • Import (2013-ban) [6]: Kína 29,4%, Belgium 12,8%, az USA 11,5%, Franciaország 6,2%, Hollandia 6,1%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az áruszállítás egy módja

A togoi közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 525 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata egyik környező országhoz sem csatlakozik. A közutak hossza 7520 km, ebből alig 2376 km rendelkezik szilárd burkolattal. Vízi közlekedés a Mono 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé és Lomé (az utóbbi egyben a vasúthálózat központja is). Az országnak 9 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek
Asszonyok egy fesztiválon
Iskolaterem
A tammari törzs hagyományos épületei

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kpalimé környéki táj
  • Togo-tó és a könyező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
  • Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
  • Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
  • Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzeti futball válogatott (2006)

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A labdarúgó-válogatott csak a 2006-os vb-n vehetett részt, s ott a csoportkörben búcsúztak pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen). Az Afrikai nemzetek kupáján hét alkalommal szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben. Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév
  • január 13.: az első elnök gyilkosságának napja
  • január 24.: a gazdasági függetlenség napja[7][8][9][10]
  • április 27.: a függetlenség napja
  • május 1.: a munka ünnepe
  • június 21.: Togo mártírjainak emléknapja
  • szeptember 23.: a terrorizmus elleni nap
  • december 25.: karácsony

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világbank
  2. http://travel.mapsofworld.com/togo/national-parks.html
  3. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  4. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/to.html
  5. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/to.html
  6. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/to.html
  7. Journal Officiel de la Republique Togolaise. Gouvernement de la Republique Togolaise, 1979. április 1. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.) „"Ordonance n. 79-10 du 2 mars 1979 réglementant de la régime des fêtes legales - 24 janvier - Fête de la Liberation Economique"”
  8. Togo - overview. Encyclopedia of the Nations. (Hozzáférés: 2010. szeptember 29.)
  9. Encyclopedia of Days
  10. Bref apercu sur le Togo

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Togo témájú médiaállományokat.