Togo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Togói Köztársaság
République togolaise (franciául)
Togo zászlaja
Togo zászlaja
Togo címere
Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie
(Munka, Szabadság, Haza)
Nemzeti himnusz: Terre de nos aïeux (Őseink földje)
LocationTogo.svg

Fővárosa Lomé
é. sz. 6° 08′ 15″, k. h. 1° 12′ 44″
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Faure Gnassingbé
Miniszerelnök Komi Sélom Klassou
Hivatalos nyelv francia
Függetlenség Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása 1960. április 27.

Elődállamok Francia Togo zászlajaFrancia Togo
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint7 797 694 fő (2017)[1] +/-
GDP2019-es becslés
Összes5,592 milliárd USD (146.)
PPP: 14,919 milliárd USD
Egy főre jutó682 USD (175.)
PPP: 1821 USD
HDI (2018) 0,513[2] (167.) – alacsony
Gini-index (2015) 43,1[3]
Írástudatlanság 36,25%[4]
Földrajzi adatok
Terület56 785 km²
Rangsorban 123.
Víz4,2%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem nyugat-afrikai CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel TG
Hívószám 228
Segélyhívó telefonszám
  • 118
  • 117
  • 171
  • 172
Internet TLD.tg
Villamos hálózat 220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.

Togo térképe

Togo, hivatalosan Togói Köztársaság (franciául: République togolaise), nyugat-afrikai állam, fővárosa Lomé. Az országot nyugatról Ghána, északról Burkina Faso, keletről Benin és délről a Guineai-öböl határolja.

Togo nevének jelentése az ewe nyelvű togodo szóból ered, aminek jelentése: „a tó mögött”. Ez utalás a Togo-tóra.

Földrajz[szerkesztés]

Togo domborzati térképe

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja.

Domborzat[szerkesztés]

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (1020 m).

Vízrajz[szerkesztés]

Vízesés Kpalimé közelében

Az ország vízrajzát két medence határozza meg: az Oti folyó, amely Benin északi részétől indul, majd a Volta-tavat (Ghána) táplálja, és a Mono folyó vízgyűjtője, amely a Togo-hegységben ered, hogy azután a tengerparti síkságra és a Guineai-öbölbe áramoljon. A Mono táplálja a Nangbéto mesterséges tavat. A tenger közelében hatalmas lagúna található, amelynek legfontosabb részét Togo-tónak hívják; a tengertől egy keskeny szárazföldi szakasz választja el, ahol sűrűn lakott és megművelt terület található.

Éghajlat[szerkesztés]

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Éghajlata délről észak felé haladva trópusiból fokozatosan szavanna éghajlatúvá változik. Az esős évszak májustól októberig tart. A déli területen július közepétől szeptember közepéig van egy szárazabb időszak. Északabbra nincs ilyen, de összességében az éghajlat északabbra szárazabb.

A harmattan szél időszaka után, február közepétől április közepéig van a legforróbb időszak az egész ország területén. A legszárazabb időszak novembertől februárig tart.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattantól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

A nagyobb emlősöket vagy teljesen kiirtották vagy azok elhagyták az ország területét, így ezek az állatok a nemzeti parkokból is hiányoznak. A megmaradók között vannak majmok, bivalyok és antilopok, ezek az északi területeken találhatók. Krokodilok és vízilovak élnek a folyókban.

A hagyományosnak tekinthető, a természetet a végletekig kizsákmányoló gazdálkodás azt jelenti, hogy a termőföldek területének növelése érdekében az őserdőket felégetik, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezt elősegíti, hogy a kormányzat ebbe a folyamatba nem avatkozik bele, nem cél a természeti környezet állapotának megóvása vagy az okozott károk helyreállítása. Ehhez hiányzanak a pénzügyi erőforrások is.

Az ország az elefántcsont ismert tranzitpontja a térség más részei számára.

Az orvvadászat mértéke az elmúlt években emelkedett az egész kontinensen. Jól felfegyverzett bűnöző bandák elefántokat ölnek meg, és orrszarvúakat a szarvuk miatt, hogy azokat Ázsiába szállítsák dísztárgyak készítésére és állítólagos gyógyhatású szerek előállítására.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.[5]

  • Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje;
  • Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen;
  • Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.[6]

Történelem[szerkesztés]

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre. Első elnöke Sylvanus Olympio volt, akit az 1963. január 13-i katonai puccs során megöltek. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadama Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Eyadema Gnassingbe megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora.

A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Politikai pártok[szerkesztés]

Kormányfők[szerkesztés]

Közigazgatás[szerkesztés]

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

régiók
Politikai választási hirdetés 2010-ben
  • Centrale (Sokodé)
    • Blitta
    • Sotouboua
    • Tchamba
    • Tchaudjo
  • Kara (Kara)
    • Assoli
    • Bassar
    • Bimah
    • Doufelgou
    • Kéran
    • Kozah
  • Maritime (Lomé)
    • Golfe
    • Lacs
    • Lomé
    • Vo
    • Yoto
    • Zio
  • Plateaux (Atakpamé)
    • Amou
    • Haho
    • Kloto
    • Ogou
    • Wawa
  • Savanes (Dapaong)
    • Oti
    • Tône

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Képek
Lomé
Lomé egy utcaképe
Utcakép
Mami Wata természeti vallás papnője
Kpalimé katedrálisa
Mecset Sokodé-ban
Falusi kunyhók, Bomma
Lányok
Togo-benin 1985-089 hg.jpg
Togo népességének növekedése; a lakosság száma ezrekben

Általános adatok[szerkesztés]

  • Írástudás
15 éves kor felett tud írni és olvasni: (2015-ös adatok)
teljes népesség: 63,7%
férfi: 77,3%
nő: 51,2%

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-adja 40,1%, temba-kabre 23,1%, akebou 13,2%, gurma 9,7%, ana-ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

Az egyes etnikumok kulturálisan elkülönülnek egymástól, azaz őrzik a saját hagyományaikat.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A lakosság kb. 55-50%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Képek
Kpalimé piacképe
Piackép, Kara
Földművesek
Foszfátbánya

Általános adatok[szerkesztés]

A lakosságnak csak 36%-a kap elektromos ellátást (2017).

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok, kukorica, kávé, kakaó, manióka, jamgyökér, gyapot, földimogyoró termesztése).[7]

A lakosság zöme a mezőgazdaságban dolgozik. Élelmiszerekből önellátó az ország, csak aszályos években szorulnak behozatalra. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Ipar[szerkesztés]

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.[7]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Fő partnerek 2017-ben :[7]

  • Export:  Benin 16,7%,  Burkina Faso 15,2%, Niger 8,9%, India 7,3%, Mali 6,7%, Ghána 5,5%, Elefántcsontpart 5,4%, Nigéria 4,1%
  • Import:  Kína 27,5%,  Franciaország 9,1%, Hollandia 4,4%, Japán 4,3%

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Az áruszállítás egy módja

A togói közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 568 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata van. Két vasútvonala van, az egyik Lomé és Blitta között húzódik, ez elágazik Tsévié előtt Tabligbóig. A másik vasútvonal Kpémé-ből indul és kétfelé ágazik. Mindkét vasútvonal teherszállításra szolgál. Nemzetközi vasúti összeköttetése nincs. A vasúthálózat központjának Lomé tekinthető.

A közutak hossza 7520 km, ebből 5144 km rendelkezik szilárd burkolattal. Autópálya nincs. Az esős időszakban a nem szilárd útburkolatú utak járhatatlanná válhatnak. Buszjárat az ország fővárosára és fő útjaira korlátozódik.

Vízi közlekedés a Mono alsó 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé (foszfát export) és Lomé, ahol 1968-ban mesterségesen hozták létre a kikötőt. Lomé kikötője a környező, tengertől elzárt szomszédos országok számára is fontos csomópont.

Az országnak 8 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves. A ország fő, nemzetközi repülőtere Lomé közelében található (Lomé-Tokoin nemzetközi repülőtér). A másik nemzetközi repülőtér Niamtougou-ban található. További, helyi forgalomra szolgáló repülőterek: Atakpamé, Sokodé, Sansanné-Mango és Dapaong.

Kultúra[szerkesztés]

Képek
Asszonyok egy fesztiválon
Iskolaterem
A tammari törzs hagyományos épületei

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az oktatási rendszer francia modellen alapul. A kötelező általános iskola hat évestől 12 évesig tart. A középiskola 12 éves kortól kezdődik, egy négyéves ciklust és egy háromévest foglal magában.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

A Lomé-i egyetemet 1970-ben alapították. Francia nyelven folyik az oktatás. Humán és műszaki tanszéke is van. Ugyancsak Lomé-ban található az építészeti és várostervezési főiskola. Ezt 1975-ben alapította az African and Mauritian Common Organization nevű szervezet.

A Kara-i egyetemet 1974-ben alapították. Itt humán és művészeti oktatás folyik, de van jogi és politikai kara is.

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Az ország legismertebb írója Tété-Michel Kpomassie. Önéletrajzának címe: An African in Greenland (=Egy afrikai Grönlandon). A művet 1981-ben adták ki az USA-ban.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Togo az egyes népcsoportoknak megfelelően többféle, egymástól eltérő kulturális hagyománnyal rendelkezik.

Az ewe népcsoport temetési szertartása animista vonásokat mutat. Hitük szerint az elhunyt személy dzsotó-ja (reinkarnálódó szelleme) újjászületik a következő születendő gyermekben ugyanabban a nagyobb famíliában. Ugyanakkor a luvo (=halál lélek), aki ugyanahhoz az elhunythoz tartozik, az élők között bolyong egy darabig, akiknek keresi a figyelmét, és emiatt káoszt vagy rombolást is okoz. A temetési szertartás egyik fontos feladata a lélek megszabadítása, hogy az visszatérhessen és újból megszülessen. A temetési szertartás sokszor napokig tartó dobolással és rituális tánccal jár, amik funkciója ennek beteljesítése.

Gasztronómia[szerkesztés]

Média[szerkesztés]

Bár az alkotmány elvileg biztosítja a szólásszabadságot, ez a gyakorlati életben korlátozva van. Az újságok gyakran cenzúrázzák a saját cikkeiket, hogy azok megjelenhessenek.

A rádió népszerű hírközlési eszköz, főleg vidéken. Az állami ellenőrzés alatt működő állomások mellett magánkézben lévő rádiók is léteznek. Az adás francia, angol vagy a helyi nyelvek valamelyikén folyik.

A tévéadások csak kisebb területen foghatók, és nagyrészt állami kézben vannak.

A nyomtatott sajtó jelentősebb képviselői: Togo-Presse (állami irányítás alatt), a továbbiak mérsékelten ellenzéki kiadványoknak tekinthetők, amik heti gyakorisággal jelennek meg: Carrefour, Le Combat du Peuple, Le Crocodile, Motion d’Information és a Le Regard. Valamennyi újságot az 1990-es években hozták létre.

Turizmus[szerkesztés]

Togo az USA és az európai turizmus egyik fő célpontja Nyugat-Afrikában. A fő látnivalók az érintetlen strandok, de a turizmus egy része a természeti (nemzeti parkok, a Togo-hegység) és a kulturális (a helyi lakosság falvai) úti célok felé irányul. A politikai instabilitás és a diktátorrendszer jelenléte az utóbbi évtizedekben a látogatók csökkenését okozta.

Kormányzati épületeket tilos fényképezni vagy filmezni. Beutazás előtt vízumot kell szerezni, amit ha a határon adnak ki, akkor hét napra érvényes. A követségek 30 napra érvényes vízumot is ki tudnak adni, ezt legalább 1 nappal a beutazás előtt kell igényelni.

Főbb látnivalók[szerkesztés]

  • Kpalimé környéki táj
  • Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
  • Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
  • Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
  • Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában

Sport[szerkesztés]

A nemzeti futball válogatott (2006)

Labdarúgás[szerkesztés]

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A nemzeti labdarúgó-válogatott a 2006-os vb-n a csoportkörben búcsúzott pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen).

Az Afrikai nemzetek kupáján sokszor szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

Olimpia[szerkesztés]

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben.

Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Jour de l'an
Január 13. Felszabadulás napja Fête de l'indépendance Az első elnök, Sylvanus Olympio meggyilkolásának napja
Mozgóünnep Húsvéthetfő Lundi de Pâques
Április 27. Függetlenség napja Fête de l'indépendance
Május 1. A munka ünnepe Fête nationale du travail
Mozgóünnep Mennybemenetel Ascension
Mozgóünnep Húsvéthétfő Lundi de Pentecôte
Június 21. Mártírok napja Jour des martyrs
Augusztus 15. Mária mennybevétele Assomption de Marie
November 1. Mindenszentek Toussaint
December 25. Karácsony Noël

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. http://hdr.undp.org/en/content/2019-human-development-index-ranking
  3. https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?locations=TG
  4. http://uis.unesco.org/en/country/tg
  5. Archivált másolat. [2009. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 8.)
  6. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  7. a b c d https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/to.html

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Togo
A Wikimédia Commons tartalmaz Togo témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]