Dominikai Közösség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 15° 27′ 08″, ny. h. 61° 20′ 19″

Dominikai Közösség
Commonwealth of Dominica
 Dominikai Közösség zászlaja
Dominikai Közösség zászlaja
Nemzeti mottó: After God is the Earth
Nemzeti himnusz: Isle of Beauty, Isle of Splendour
LocationDominica.png

Fővárosa Roseau
é. sz. 15° 18′, ny. h. 61° 23′
Államforma Parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Nicholas Liverpool
Miniszterelnök Roosevelt Skerrit
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek kreol
Függetlenség az Egyesült Királyságtól

Tagság A Nemzetközösség, a CARICOM, az OECS,
az ENSZ és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 71 293 fő (2011)[1] +/-
Rangsorban 210
Népsűrűség 95 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 300 millió dollár (178)
PPP: 457 millió dollár
Egy főre jutó 4 181 dollár (79)
PPP: 6 764 dollár
HDI (2004) 0,802 (60) – magas
Földrajzi adatok
Terület 754 km²
Rangsorban 129
Víz 1,6%
Egyéb adatok
Pénznem Kelet-karibi dollár (XCD)
Nemzetközi gépkocsijel WD
Hívószám 1-767
Internet TLD .dm

A Dominikai Közösség térképe

Dominika kis sziget a Kis-Antillák szigetívében. Neve latinul vasárnapot jelent.

A szigeten terül el a Dominikai Közösség, Nagy-Britannia volt gyarmata, amely 1978-ban nyerte el függetlenségét.

A sziget nagyrészt domb- és hegyvidék. Trópusi éghajlatú földjén banánt, citrusféléket, kakaót, vaníliát, fűszernövényeket termesztenek. Jelentős bevételi forrása az idegenforgalom. Speciális bányakincse a tajtékkő (habkő), amelyből többek között pipa és szipka készíthető.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájkép a sziget belsején
Tájkép

A szigetet nyugatról a Karib-tenger, keletről az Atlanti-óceán övezi. A Kis-Antillákon belül a Szél felőli szigetek legészakibb tagja. Martinique és Guadeloupe szigetek között helyezkedik el.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vulkanikus eredetű sziget hegyvidék. A hegyoldalak meredekek, a völgyek szűkek. Legmagasabb pontja: Morne Diablatins, 1447 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Boeri-tó
Forrásban lévő kis tó

365 patakot tartanak számon. Ezek meredeken, vízeséseken át érik el a tengert. A szigeten található a világ második legnagyobb, állandóan forrásban lévő tava (Boiling Lake). Ennek mélysége is, átmérője is 60 m. A tó és környezete természeti világörökség.

A partok előtt korallzátonyok alakultak ki. Az északkeleti part homokos.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget éghajlata trópusi. Nyár végén előfordulhat hurrikán.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meredek hegyek sokáig megóvták a szigetet az európaiak nagyobb arányú betelepülésétől, a földművelés elterjedésétől. Manapság pedig tudatosan igyekeznek korlátozni a tömegturizmus káros hatásait.

A máig érintetlen esőerdőkben több olyan növény- és állatfaj él, amelyek a közeli szigetekről már kipusztultak. A közeli tengereken olyan gyakoriak a nagy testű cetfélék, hogy a bálnamegfigyelés a turizmus önálló ágává vált.

Scotts Head

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzeti parkokon kívül is vannak védett erdők a szigetországban.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri csata a szigetnél az 1700-as években, festmény

Dominika legkorábbi lakói az arawakok voltak. Őket a XV. században a karibok követték.

Kolumbusz Kristóf egy vasárnapi napon (vasárnap latinul (dies) Dominica) érkezett Dominikára, 1493. november 3-án. Miután vereséget szenvedtek a kariboktól, ő és legénysége elhagyta a szigetet. 1627-ben Anglia kísérelte meg sikertelenül a sziget elfoglalását. 1635-ben a franciák jelentették be igényüket, misszionáriusokat küldtek, de nem tudták elragadni Dominikát a kariboktól. Az 1660-as években a franciák elhagyták a szigetet, Saint Vincentre távoztak. A következő évszázadokban Dominika elszigetelt maradt, és egyre több olyan karib telepedett le itt, akiket a térségbe érkező európai hatalmak elűztek a környező szigetekről.

1763-ban a sziget birtokát Franciaország formálisan átadta Nagy-Britanniának. Az angolok 1805-ben nyilvánították gyarmattá a szigetet és szervezték meg igazgatását. A Brit Birodalomban 1834-ben szabadították fel az afrikai rabszolgákat, és 1838-ban a karibi térségben Dominika volt az első brit gyarmat, ahol a feketék többségbe kerültek a helyi törvényhozásban.

1958 és 1962 között a Nyugat-indiai Föderáció része volt, majd 1967-ben teljes belső önkormányzatot kapott Nagy-Britannia társult államaként. A teljes függetlenséget 1978. november 3-án nyerte el Dominikai Közösség néven.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államformája parlamentális köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név hivatali ideje
Sir Louis Cools-Lartigue 1978. november 3. – 1979. január 16.
Fred Degazon 1979. január 16. – 1980. február 28.
Jennes Armour (Fred Degazont helyettesítette) 1979. június 21. – 1980. február 28.
Aurelius Marie 1980. február 28. – 1984. február 28.
Clarence A. Seignoret 1984. február 28. – 1993. október 25.
Crispin Sorhaindo 1993. október 25. – 1998. október 6.
Vernon Shaw 1998. október 6. – 2003. október 1.
Nicholas Liverpool 2003. október 1. óta

Miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali ideje
Patrick John 1978. november 3. – 1979. június 21.
Oliver Seraphin 1979. június 21. – 1980. július 27.
Mary Eugenia Charles 1980. július 27. – 1995. június 14.
Edison James 1995. június 14. – 2000. február 3.
Rosie Douglas 2000. február 3. – 2000. október 1.
Pierre Charles 2000. október 3. – 2004. január 6.
Roosevelt Skerrit 2004. január 8. óta

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatásilag 10 parókiára osztják:

Dominica parishes numbered.png
  1. Parroquia de San Andrés
  2. Parroquia de San David
  3. Parroquia de San Jorge
  4. Parroquia de San Juan
  5. Parroquia de San José
  6. Parroquia de San Lucas
  7. Parroquia de San Marcos
  8. Parroquia de San Patricio
  9. Parroquia de San Pablo
  10. Parroquia de San Pedro

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros, Roseau
Roseau egy utcaképe

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakosság kb. 70 000 fő. Összetétele: fekete: 91%, mulatt és kreol: 6%, indián: 2%, egyéb 1%. Írástudatlanság: 6%. A népességnövekedés évi 0,208% (2009-es, becsült adat).

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 61%-a római katolikus, 6%-a adventista, 6%-a pünkösdista, 4%-a baptista, 4%-a metodista, 8%-a egyéb keresztény, 11%-a egyéb vallásokhoz tartozik vagy nem vallásos.[2] A vudu vallás is jelen van[forrás?].

Az ország hivatalos nyelve az angol, aminek helyi változatát beszélik.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piackép

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agrárország.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Út a sziget nyugati partján (Colihaut és Coulibistrie között)

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 780 km
  • Repülőterek száma: 2
  • Kikötők száma: 2

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karneváli jelmezek

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus fejletlen, amit a sziget erre alkalmatlan partjai és a nemzetközi repülőtér hiánya okoz. Viszont, ha mégis ezt a helyet válassza valaki üdülésre, akkor kötelező a sárgaláz elleni oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékokon eddig még nem nyert érmet az ország.

Az országnak nincs labdarúgó-válogatottja.

Állami ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

dátum Név
január 1. újév
január 2. újév másnapja
február/március Karnevál (rózsahétfő)
február/március hamvazószerda
tavasz nagypéntek
tavasz húsvétvasárnap és hétfő
május 1. a munka ünnepe
május pünkösdvasárnap és -hétfő
augusztus 1. az emancipáció napja
november 3. a függetlenség napja
november 4. a népi választás napja
december 25-26 karácsony

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dominikai Közösség témájú médiaállományokat.