Ecuador

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ecuadori Köztársaság
República del Ecuador
Ikwadur Republika
 Ecuador zászlaja
Ecuador zászlaja
 Ecuador címere
Ecuador címere
Nemzeti mottó: Dios, Patria y Libertad
(Isten, Haza és Szabadság)
Nemzeti himnusz: Salve, Oh Patria!
LocationEcuador.svg

Fővárosa Quito
d. sz. 0° 13′, ny. h. 78° 31′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Rafael Correa
Alelnök Jorge Glas
Hivatalos nyelv spanyol
Beszélt nyelvek spanyol, kecsua
Spanyolországtól 1822. május 24.
Nagy-Kolumbiától 1830. május 13.

Tagság A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CAN, a MERCOSUR,
a FLAR, a Latin Unió, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OPEC
Népesség
Népszámlálás szerint 14 483 499 fő (2010)[1] +/-
Rangsorban 62
Népsűrűség 48 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 40 447 millió dollár (66)
PPP: 60 173 millió dollár
Egy főre jutó 2 987 dollár (93)
PPP: 4 776 dollár
HDI (2007) 0,807 (72) – magas
Földrajzi adatok
Terület 283 560 km²
Rangsorban 71
Víz 8,8%
Egyéb adatok
Pénznem Amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel EC
Hívószám 593
Internet TLD .ec

Ecuador-CIA WFB Map.png

Az Ecuadori Köztársaság egy dél-amerikai ország, amely északon Kolumbiával, keleten és délen Peruval, nyugaton a Csendes-óceánnal határos. Hozzá tartoznak még a Galápagos-szigetek (Archipelago de Colón) a Csendes-óceánban, 965 km-re a kontinens partjaitól. Nevének jelentése spanyolul ’Egyenlítő’ (a latin ÆQUATOR szóból), mivel az Egyenlítő vonalán fekszik. A 272 045 km² területű ország fővárosa Quito, amely az 1970-es években UNESCO világörökségi címet kapott, amiért egész Latin-Amerikában az itteni történelmi központ őrizte meg legjobban eredeti jellegét.[2] Ecuador legnagyobb városa Guayaquil. Az ország harmadik legnagyobb városa, Cuenca 1999-ben szintén világörökségi címet kapott, amiért rendkívül jól illusztrálja a gyarmatosító spanyol reneszánsz várostervezést valamint városképe élénken tükrözi a különböző latin-amerikai társadalmakat és kultúrákat.[3] Ecuador számos állatfajnak ad otthont, amely közül sok az őshonos (endemikus), mint például az egyedülálló állatvilágáról híres Galápagos-szigeteken élő fajok jelentős része.[4] Ecuador HDI mutatója 0.695 (2010)[5] és a lakosság 35,1%-a a szegénységi vonal alatt él (jövedelme nem éri el a napi 1 amerikai dollárt)[6].

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Inka romok, Ingapirca
Az Ecuador, Cundinamarca és Venezuela alkotta Nagy-Kolumbiai Köztársaság.

A mai Ecuador őslakosai az indiánok voltak, területe pedig az Inka Birodalom része volt. A spanyolok 1531 és 1533 között hódították meg, és előbb a Perui Alkirálysághoz, majd az Új-Granadai Alkirálysághoz csatolták. A spanyol gyarmatosítók elleni felkelés 1810-ben kezdődött, az ország hosszú és keserves harcok után 1821-ben vívta ki a függetlenségét. 1822-ben a Pichinchai-csata után Ecuador csatlakozott Simón Bolívar vezette Nagy-Kolumbiához, amely magába foglalta Kolumbia, Venezuela és Panama teljes területét, valamint Peru, Brazília és Guyana egyes területeit.

A 19. században Ecuador instabil állam volt, gyorsan követték egymást a diktátorok. Az 1860-as években a római katolikus egyház segítségével a konzervatív Gabriel Garcia Moreno egyesítette az országot. A 19. század végén a világban megnőtt a kakaó iránti kereslet, az lett a fő exportcikk és vándorlás indult meg a felföldről a partvidék új mezőgazdasági területei felé.

1895-ben a partvidékre támaszkodó Eloy Alfaro liberális forradalmat vezetett, korlátozta az egyház és a felvidék konzervatív földbirtokosainak hatalmát. Ez a liberális irányzat maradt hatalmon 1925-ig, a katonák "Júliusi Forradalmáig". Az 1930-as és 1940-es években ismét politikai instabilitás volt és olyan populista politikusok emelkedtek fel, mint José María Velasco Ibarra ötszörös elnök.

Az Amazonas medencéjének hovatartozásáról hosszú ideig vita volt Ecuador és Peru között. 1941-ben gyorsan nőtt a feszültség a két ország között, majd háború tört ki. Peru álláspontja szerint ecuadori csapatok megszállva tartották a vitatott területet, Ecuador álláspontja szerint Peru a vitatott terület megszállására készült. 1941 júliusában minkét ország mozgósított. Az ellenségeskedés 1941. július 5-én tört ki. A háború során Peru megszállta az egész vitatott területet. Néhány hetes harc után az Amerikai Egyesült Államok és több latin-amerikai ország nyomására tűzszünet lépett életbe. Ecuador és Peru 1942. január 29-ei megállapodásával helyreállt a nyugati félteke egysége a tengelyhatalmakkal vívott második világháborúban. Győzelme eredményeként Peru magához csatolta a vitatott területet.

Gazdasági válság és népi nyugtalanság a populista politika visszatéréséhez és a katonák ismételt beavatkozásokhoz vezetett az 1960-as években. Közben külföldi társaságok olajat fedeztek fel az Amazonas-medence Ecuadorhoz tartozó részén. 1972-ben elkészült az Andokon átvezető csővezeték. Ezen át jut ki az olaj a keleti vidékekről a partvidékre, így Ecuador lett Dél-Amerika második legnagyobb olajexportőre. Ugyancsak 1972-ben egy "forradalmi és hazafias" katonai junta megdöntötte a kormányt és hatalmon maradt 1979-ig. A későbbi demokratikus kormányok sem tudták megoldani a gazdasági nehézségeket. 1982-ben Osvaldo Hurtado kormányának kellett szembenéznie a gazdasági válsággal. Ezt magas infláció, költségvetési hiány, pénzromlás, növekvő adósságtörlesztés, versenyképtelen ipar jellemezte, és a kormányzás krónikus instabilitását okozta. A későbbi években sem lett stabilabb a kormányok helyzete, 1996-2006 között három demokratikusan megválasztott elnök volt, egyik se tudta kitölteni hivatali idejét.

A bennszülött lakosság aránya nő (ma hozzávetőleg 25%) és ez az utóbbi évek belpolitikájára is kihat. A lakosság nézeteit alakítja, hogy a kormányok képtelenek voltak földreformot végrehajtani, magas a munkanélküliség és rosszak a szociális szolgáltatások, történelmét a földbirtokos elit által kizsákmányolva töltötte.

2006-ban a demokratikus választásból Rafael Correa került ki győztesen. Az új ecuadori alkotmányt a 2007-ben felállított Ecuadori Alkotmányozó Gyűlés fogalmazta meg, amelyet 2008-ban fogadott el az ország népszavazás útján. Ecuador az ENSZ és számos dél-amerikai szervezet tagja.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuador domborzati térképe

Ecuadornak három fontos földrajzi régiója van és egy szigetcsoport a Csendes-óceánban.

  • A Costa az ország nyugati részén lévő alacsony partvidék
  • A Sierra magas fekvésű, hegyes vidék az ország közepén. Itt halad végig az Andok.
  • Az Oriente (Kelet) az amazoniai esőerdők vidéke a keleti részen, amely a terület szinte felét teszi ki és a népességnek csak az 5%-a lakik itt.
  • Végül a Región Insular a Galápagos-szigetek környezete a Csendes-óceánban.

Ecuador fővárosa Quito, Pichincha tartományban van a Sierra régióban. Legnagyobb városa Guayaquil, Guayas tartományban a nyugati parton. A Quitotól délre fekvő Cotopaxi (5897 m), a hasonló nevű tartomány mellett sokszor tévesen tartják a világ legnagyobb aktív vulkánjának. Dél-Peruban és Észak-Chileben több magasabb és aktív vulkán van. Ecuador legmagasabb pontja a Chimborazo (6267 m).

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pailón del Diablo vízesés, Baños

Ecuador szinte összes folyója a Sierra területről fakad és vagy kelet felé folyik az Amazonas irányába vagy nyugaton a Csendes-óceánba ömlik. Ezek a folyók a hegyekben elolvadó hóból vagy egyéb magaslati csapadékokból keletkeznek. A Sierra területen a patakok és folyók keskenyek és gyors-folyásúak, majd a fennsíkot elérve lelassulnak és kiszélesednek. Később azonban ismét felgyorsulnak az Andok meredek lejtőin, míg legvégül ismét lecsendesednek és kiszélesednek.

A Costa területen a folyókat a heves esőzések táplálják decembertől májusig, míg a száraz évszakban néhány nagyobb folyó kivételével teljesen kiszáradnak mielőtt az óceánt elérnék. Az esős évszakban az óceántól befelé haladva már előfordulnak áradások is.

A Costa területen a Guayas folyórendszer szállítja el a legtöbb csapadékot. A déli Guayaquil-öbölbe érkező vízrendszer 40 000 négyzetkilométerről gyűjti be a csapadékot. A 60km hosszú Guayas-folyó Guayaquil északi részén csupán a Babahoyo és a Daule folyók összefolyásától indul és jelentősen kiszélesedve, deltatorkolattal érkezik az óceánba, ahol számos szigetet és csatornát alakít ki.

A második legfontosabb vízgyűjtő folyórendszer az Esmeraldas a Sierra területről érkezik és Esmeraldas város mellett ömlik az óceánba. Az Esmeraldas-folyó hossza 320 kilométer, gyűjtőterülete egy 20 000 négyzetkilométeres medence.

Az ország keleti részén található legjelentősebb folyók a Pastaza, a Napo és a Putumayo. A Pastaza a Chambo és a Patate folyók összefolyásától indul, amelyek a Sierrából érkeznek. A Pastaza folyón található az Agoyan vízesés, amely 61 méter magas és ezzel Ecuador legmagasabb vízesése. A Napo folyó a Cotopaxi hegycsúcs közeléből indul. Ez a folyó Ecuador legfontosabb szállításra alkalmas folyója a keleti, alacsonyabban fekvő területeken. A Putumayo folyó a Kolumbiával közös határon folyik. A keleti területen lévő összes folyó az Amazonas folyóba ömlik. A Galápagos-szigeteken nincs jelentős folyó, azonban a nagyobb szigeteken édesvízi források találhatók.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuador tengerpartján trópusi éghajlat uralkodik világosan megkülönböztethető esős évszakkal. Ez januártól májusig tart. A felföldön mérsékelt hegyvidéki éghajlat uralkodik. Amazóniában ismét trópusi az éghajlat, mindennaposak az esők. A országban a legmagasabb hőmérséklet januárban 30-35 °C, míg a legalacsonyabb júliusban 5-25 °C körüli.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország aránylag kis területe ellenére változatos a felszín és az éghajlat. Ennek következtében állat- és növényfajok sokasága él itt. A Galápagos-szigetek élővilága meg egészen különleges, bennszülött (endemikus) fajokban gazdag. Az itt szerzett tapasztalatai vezették Charles Darwint elméletének kidolgozására.

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cajas Nemzeti park
Sangay Nemzeti Park

Sierra

  • Cajas National Recreation Area
  • Chimborazo Reserve
  • Cotacachi-Cayapas Ecological Reserve
  • Cotopaxi National Park
  • El Angel Ecological Reserve
  • Ilinizas Reserve
  • Pululahua Geobotanical Reserve
  • Podocarpus National Park

Oriente

  • Cuyabeno Reserve
  • Limoncocha Biological Reserve
  • Yasuní National Park

Andoki-Oriente

  • Antisana Ecological Reserve
  • Cayambe-Coca Ecological Reserve
  • Llangantes National Park
  • Sangay Nemzeti Park
  • Sumaco-Galeras National Park

Costa, Región Insular

  • Bosque Protector Cerro Blanco
  • Machalilla National Park
  • Mataje-Cayapas Mangrove Reserve
  • Manglares Churute Mangrove Reserve
  • Galápagos-szigetek Nemzeti Park

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népessége,lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quito egy képe

Egy 2011-es becslés szerint Ecuador lakossága 15 007 343.[7] A CIA adatai szerint a lakosság összetétele 2011-ben a következő volt: "mesztic (bennszülött és fehér keverék) 65%, bennszülött 25%, spanyol és egyéb 7%, fekete 3%".[7] Az ország lakosságának etnikai összetétele változatos. 2007-es adatok szerint a lakosság legnagyobb része (65%) mesztic volt, akik a spanyol gyarmatosítók és a bennszülöttek leszármazottai. A lakosság 25%-a bennszülött. Azok a spanyol vagy egyéb európai leszármazottak, akik a gyarmatosítás után nem keveredtek a helyi bennszülöttekkel ("Criollos") a lakosság 7%-át alkotják. Az afrikai-ecuadori keveredésű mulatt és zambo emberek kisebbséget alkotnak - ők elsősorban az Esmeraldas és az Imbabura tartományokban élnek (kb. 3%). Az országban a népességnövekedés 1,91%-os, az írástudatlanság 7,5%-os.

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ecuadoriak többsége a központi tartományokban, az Andok hegységben vagy a csendes-óceáni partvidéken él. A trópusi esőerdővel borított terület, a hegységtől keletre (El Oriente) ritkán lakott. A lakosságnak csupán 3%-a lakik itt.

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciscano de San Diego templom, Quito

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, de beszélik még a kecsua és más indián nyelveket is. A fő vallás a római katolikus (a lakosság 75%-a római katolikus vallású), de különböző vallású kisebb csoportok is vannak.

Államszervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuador elnöki köztársaság.

Lásd még: Ecuador elnökeinek listája

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvényhozás testülete a parlament, amelyben 100 képviselő foglal helyett. Az elnök az állam- és kormányfő.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Provinces of ecuador.png

Ecuadornak 24 tartománya van, amelyek saját székhellyel rendelkeznek:

Ecuador közigazgatási területei
Tartomány Terület (km²) Népesség (2010)[8] Székhely
1 Azuay 8,639 702,893 Cuenca
2 Bolivar 3,254 182,744 Guaranda
3 Cañar 3,908 223,463 Azogues
4 Carchi tartomány 3,699 165,659 Tulcán
5 Chimborazo 5,287 452,352 Riobamba
6 Cotopaxi 6,569 406,798 Latacunga
7 El Oro 5,988 588,546 Machala
8 Esmeraldas 15,216 520,711 Esmeraldas
9 Galápagos 8,010 22,770 Puerto Baquerizo Moreno
10 Guayas 17,139 3,573,003 Guayaquil
11 Imbabura 4,599 400,359 Ibarra
12 Loja 11,027 446,743 Loja
13 Los Rios 6,254 765,274 Babahoyo
14 Manabi 18,400 1,345,779 Portoviejo
15 Morona Santiago tartomány 25,690 147,886 Macas
16 Napo 13,271 104,047 Tena
17 Orellana 20,773 137,848 Puerto Francisco de Orellana
18 Pastaza 29,520 84,329 Puyo
19 Pichincha 9,494 2,570,201 Quito
20 Santa Elena 3,763 301,168 Santa Elena
21 Santo Domingo de los Tsachilas 3,857 365,965 Santo Domingo
22 Sucumbios tartomány 18,612 174,522 Nueva Loja
23 Tungurahua 3,334 500,775 Ambato
24 Zamora Chinchipe 10,556 91,219 Zamora

A tartományok Ecuadorban kantonokra vannak osztva, azok pedig egyházközségekre (parókiákra vagy plébániákra).

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alfarista Radikális Front (Frente Radical Alfarista)
  • Ecuadori Kommunista Párt (Partido Comunista del Ecuador, PCE)
  • Demokratikus Népi Mozgalom (Movimiento Popular Democrático)
  • Ecuadori Radikális Liberális Párt (Partido Liberal Radical Ecuatoriana)
  • Ecuadorian Roldosist Party (Partido Roldosista Ecuatoriano)
  • Institutional Renewal Party of National Action (Partido Renovador Institucional de Acción Nacional)
  • Január 21 Hazafias Társadalmi Párt (Partido Sociedad Patriótica 21 de Enero, PSP)
  • Ecuadori Marxista–Leninista Kommunista Párt (Partido Comunista Marxista Leninista del Ecuador, PCMLE)
  • Ecuadori Haladás Mozgalom (Movimiento Fuerza Ecuador)
  • Demokratikus Baloldal Pártja (Partido Izquierda Democrática)
  • Népi Demokrácia-Kereszténydemokrata Unió (Democracia Popular-Unión Demócrata Cristiana)
  • Pachakutik Nemzeti Egyesült Mozgalom - Új ország (Movimiento Unidad Plurinacional *Pachakutik - Nuevo País)
  • Szociális Keresztény Párt (Partido Social Cristiano)
  • Szocialista Párt-Homlok Front (Partido Socialista-Frente Amplio, PS-FA)
  • Ecuadori Munkáspárt (Partido de los Trabajadores del Ecuador, PTE)
  • Concentration of People's Forces (Concentración de Fuerzas Populares)
  • Szabadság Párt (Partido Libertad)
  • Hazafias Mozgalom (Movimiento Patria Solidaria)
  • Provincial Integration Movement (Movimiento Integración Provincial)
  • Demokratikus Átalakulás (Transformación Democrática)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

World Trade Center Guayaquil-ben.
Kőolajfinomító telep, Esmeraldas

Ecuador gazdasága exportközpontú. Nyersanyag forrásai a következők: nyersolaj, hal, rák, fa és arany. Ezen felül jelentős az országban a mezőgazdaság is: banán, virág, kávé, kakaó, guayusa, cukor, trópusi gyümölcsök, pálmaolaj, rizs, rózsa és kukorica.[9] Az ország legjelentősebb nemzeti exportja a nyersolaj.[10] A világpiaci árak ingadozása alapvető hatással van a belső piacára. Az ipar elsősorban a belső piac ellátására irányul.

Az 1997–98-as gyenge gazdasági teljesítményt követően súlyos gazdasági válságba került az ország 1999-ben. A válságot az El Niño jelenség indította el 1997-ben, ami miatt az olaj világpiaci értéke zuhanni kezdett és a piac bizonytalanná vált. Ennek következtében az ország GDP-je 7.3%-kal zsugorodott, és az előző évhez képest 52.2% volt az infláció, a nemzeti valuta értéke 65%-kal csökkent. Ecuador nemzetközi kölcsönök felvételére szorult 1999-ben. Egy évvel később Jamil Mahuad miniszterelnök bejelentette, hogy az ország felveszi az amerikai dollárt hivatalos fizetőeszközként. Mahuad ugyan távozásra kényszerült hivatalából, utódja, Gustavo Noboa véghez vitte az eredeti tervet és a Nemzetközi Valutaalappal is tárgyalásokat kezdeményezett.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuador úthálózata.

Az utak hossza kb. 43 197 km (1999), ebből 8 165 km aszfaltozotott. Ecuador nemzeti közúthálózatát a közmunkáért és kommunikációért felelős Minisztérium (Ministerio de Obras Públicas y Comunicaciones) irányítja. A Pánamerikai főútvonal köti össze az ország északi és déli részeit. Ez az út jelenti az összeköttetést az északi Kolumbiával és déli, keleti Peruval. Az utak minősége erősen változatos.

A városok közötti buszközlekedés nagyon jól kiépült. A járatok a hegy utakon és országutakon közlekednek. A legfontosabb utak a Carretera Panamericana része észak-déli vonalú. A másik fontos útvonal Santo Domingo és Quito között van. A legmodernebb ecuadori országút Guayaquil és Salinas között fut.

A vasút hossza 812 km. Az ország nemzeti vasútközlekedéséért az Empresa de Ferrocarriles Ecuatorianos felelős. Az Andokban található vasútvonalak gyakorlatilag nem üzemelnek. A turisták általában Alausí kantonban szállnak vonatra, azonban néhányan hosszabb útra is vállalkoznak (ha éppen üzemel). Nemzetközi vasút nem létezik jelenleg Ecuador és a szomszédos államok között.

Nemzetközi reptér Quitoban és Guayaquilban található, ezenkívül 60 repülőtér van az országban.

A legfontosabb tengeri kikötők Mantaban, Esmeraldasban és Machalaban találhatók, amelyeken kívül még 5 kikötő létezik.

Oktatási rendszer és kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolarendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolaépület

Az ecuadori alkotmány kötelezővé teszi a gyermekek számára az iskolát, amíg azok az alapképzést el nem végzik. Ez mintegy kilenc évet jelent.[11] 1996-ban a beiratkozások száma az összes gyermek 96.9 százaléka volt, az ötödik osztályig pedig a tanulók 71.8 százaléka jutott el. Az általános és középiskolai képzést az állam fizeti ugyan, azonban a családok gyakran ütköznek anyagi nehézségekbe az egyéb költségek - tankönyvek, utazás - miatt.

Az állami iskolák támogatása gyakran alacsonyabb a kelleténél és az osztályok létszáma is sokszor túl nagy. Az elmaradottabb területeken csupán a gyermekek 10%-a tanul tovább középiskolákban. Az ecuadori oktatási minisztérium állítása szerint a lakosság átlag 6,7 évet jár iskolába.

Ecuadorban 61 egyetem működik, amelyek közül a tanulmányok végén sok adományoz a hagyományos, spanyol oktatási rendszer szerinti diplomát. Ilyenek főleg az orvosi, ügyvédi és mérnöki iskolák. Ez a diploma a nyugati országokban megszokott doktori diplomának felel meg. 2004-ben a felsőoktatásért felelős nemzeti tanács átszervezésbe kezdett annak érdekében, hogy harmonizálják a képzési szinteket a nemzetközi normák szerint.

Az országban mintegy 300 intézet ajánl felsőoktatási végzettséget (két-három éves képzéssel).

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mesztic lány a hogyományos ruhában a Carnaval del Pueblo ünnepségen.

Ecuador kultúráját meghatározza a hispán mesztic örökség, amely általában spanyol eredetű. Ezt különböző mértékben befolyásolták a különböző bennszülött indián hagyományok, néhány esetben afrikai elemekkel tarkítva. A legelső és legalapvetőbb újkori bevándorlási hullámot a spanyol gyarmatosítók jelentették Ecuadorban. A 19. században végén és a 20. század elején egy kisebb számú, európai és észak-amerikai bevándorlási hullám volt. A második világháború alatt és után szép számban érkeztek lengyel, Litván, angol, ír és horvát bevándorlók. Mivel az afrikai rabszolgatartás nem volt jelentős a spanyol gyarmatosításban, ezért afrikai leszármazottak többnyire csak az ország északi részén találhatók. Ez főleg egy afrikai rabszolgákat szállító hajó hajótörése miatt alakult ki. A partra úszó túlélők új életbe kezdhettek, szabadon, megőrizve eredeti kultúrájukat, amire nem voltak hatással a más tartományokban található (például andoki) kulturális elemek.

Ecuador bennszülött közösségei különböző mértékben épültek be az ország kulturális életébe,[12] azonban néhányuk a mai napig megőrizte a saját kulturális szokásait, elsősorban az Amazonas-medence távoli vidékein. A népesség 90%-a beszéli az ország első számú nyelvét, a spanyolt. Az ecuadoriak egy része beszél valamilyen bennszülött nyelven is, néha akár második nyelvként. Mindössze 2 százalékot tesz ki azok száma, akik kizárólag bennszülött nyelven értenek.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ecuadori szevicse rákból, citromból, hagymából és fűszerekből készül. Néhol paradicsomszószt és narancsot is adnak hozzá.

Az ecuadori konyha változatos, amely függ a tengerszinttől mért magasságtól és a mezőgazdasági viszonyoktól is. A legtöbb helyen követik a hagyományos háromfogásos étkezést: leves, fő fogás (általában rizs és valamilyen fehérje, hús vagy hal) és egy desszert vagy kávé, esetleg tea.

A hegyvidéken népszerű a disznó, csirke, marha és tengerimalac, amelyet főleg rizzsel és kukoricával vagy krumplival fogyasztanak.

Az óceánhoz közeli területeken népszerű a hal, a rák és az ú.n. szevicse. A szevicsét álatlában rántott, ropogós gyümölcsökkel, popcornnal vagy sültkukoricával tálalják. A mogyoró és egyéb magvak is tányérra kerülnek ezen a területen. A kókuszleves ételek is népszerűek. Gyakori a Churrasco, amely egy tipikus dél-amerikai, grillezett hús. Az Arroz con menestra y carne asada (rizs és bab grillezett marhahússal) Guayaquil egyik hagyományos étele.

Az Amazonas melletti területeken a manióka jelenti a fő ételt (ami egy kutyatejféle növény). Itt rengeteg fajta gyümölcs található: banán, kakaó bab (csokoládéhoz), mangó, stb.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség listáján Ecuadorból két kulturális érdekű helyszín található.

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legismertebb ecuadori művészeti stílus a ferencesek által alapított Quito iskola (Escuela Quiteña), amely a 16. és a 18. század között alakult ki. A quitói templomok falán található festmények ötvözik a spanyol és a bennszülött motívumokat. A stílus formálódása az évszázadok alatt felvonultatja a különböző korabeli spanyol reneszánsz és manierista jegyeket. Fénykorában fő jellemzője a barokk és rokokó volt, míg később a neoklasszicizmus és republikánus motívumok kerültek előtérbe. A legfontosabb ecuadori festők: Oswaldo Guayasamín, Camilo Egas és Eduardo Kingman a Bennszülött mozgalomból; Manuel Rendon, Jaime Zapata, Enrique Tábara, Aníbal Villacís, Theo Constanté, León Ricaurte és Estuardo Maldonado az Informalista mozgalomból; valamint az absztrakt és futurista Luis Burgos Flor. Tigua bennszülött festők hagyományos jellegű festményei szintén világhírűek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hasonlóan az összes hispano-amerikai területhez, a gyarmati Ecuador korai irodalmára is a spanyol aranykor volt legnagyobb hatással. Az egyik legkorábbi emlék Jacinto Collahuazo [13] nevéhez fűződik, aki a mai Ibarra mellett található, északi falucska bennszülött törzsfőnöke volt a 17. század elején. A törzseket ugyan már egészen az elejétől elnyomás alatt tartották a spanyol gyarmatosítók, Collahuazo mégis kiválóan megtanult kasztíliai nyelven írni és olvasni. Annak ellenére, hogy a spanyolok betiltották a helyiek zsinórírását (kipu)[14], latin betűkkel írt kecsua nyelven írt. Collahuazo írásmódja hasonlatos az "Ollantay" című inka drámával, amely a legrégebbi irodalmi mű, amit bennszülött amerikai nyelven írtak[15] Collahuazo-t bebörtönözték és az összes művét elégették. Csupán évszázadokkal később találtak rá az egyik versének kéziratára véletlenül egy quitói templom restaurálása során. A mű az inka emberek szomorúságát és tehetetlenségét írja le, amit Atahualpa nevű királyuk elvesztése után éreztek.

Az ecuadori korai irodalom egyik alkotója volt a jezsuita Juan Bautista Aguirre és Juan de Velasco. De Velasco a spanyolok megérkezése előtt létező Quitói királyság (ma Ecuador) nemzeteiről és törzsi vezetőiről írt. Beszámolója nemzeti érzületű, amely romantikus hangnemben beszél a gyarmatosítás előtti történelemről.

A gyarmatosítás késői és a köztársaság időszakának korai szerzői közé tartozik Eugenio Espejo. Az ő nevéhez köthető az első ecuadori nyomtatott újság. Jose Joaquin de Olmedo híres ódát írt Simón Bolívar-nak Victoria de Junin címmel. További fontos szerzők: az esszé- és regényíró Juan Montalvo, és a nemzeti himnusz megalkotója Juan Leon Mera.

Kortárs ecuadori írok, költők: Jorge Enrique Adoum (regényíró), Benjamín Carrión (esszéíró), Medardo Angel Silva, Jorge Carrera Andrade (költők), Enrique Gil Gilbert, Jorge Icaza, Jorge Queirolo Bravo, Gabriela Alemán, Rosalía Arteaga, Edna Iturralde, María Albán, Nela Martínez, Karina Gálvez, Ileana Espinel, Alicia Yanez Cossio (regényírók).

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtár Guayaquil-ben.

Ecuadorian jelenlegi közegészségügyi rendszere 1967 óta nem változott.[16][17] Az ecuadori közegészségügyi minisztérium (Ministerio de Salud Publica del Ecuador) felel az közegészségügy szabályaiért és megtervezéséért. Ennek élére a köztársaság elnöke választ minisztert - a jelenlegi miniszter Dr. David Chiriboga.[18]

Az ecuadoriak születéskor várható átlagos életkora 75 év.[19] A csecsemőhalálozási arány 1000 születésből 13, amely nagy javulást jelent az 1980-as évekhez képest, amikor ez az arány 1000-ből 76 volt. Az 5 év alatti gyerekek 23 százaléka alultáplált. A városoktól távoli területeken élő népességnek nincs ivóvize, ezért tartályokban szállítják ezekre a területekre a vizet. 100 000 emberből átlag 686 a maláriás megbetegedés.

Javasolt oltások Ecuador-ba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (A perui és a kolumbiai határok mentén nagy a kockázata a fertőzésnek).

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országnak eddig 2 érme van az olimpiáról (arany és ezüst). Az 1996-os atlanta-i olimpián Jefferson Pérez férfi 20 km-es gyaloglásból aranyérmes lett. 2008-ban már csak a 2. helyet tudta megszerezni.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ecuadori labdarúgó-válogatott eddigi legjelentősebb eredményei az 1959-es és az 1963-as Copa América kupán elért 4. helyük volt.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév
  • január 6.: Vízkereszt
  • február 12.: Az Amazonas felfedezésének napja (1542)
  • február 27.: A Tarqui ütközet
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május 24.: a Pichincha ütközet
  • július 24.: Simon Bolivar születésnapja
  • július 25.:
  • augusztus 10.: a függetlenség napja
  • augusztus 15.:
  • október 9.: Guayaquil függetlenségének napja
  • október 12.: Amerika felfedezésének napja
  • november 1.: mindenszentek napja
  • november 2.: halottak napja
  • november 3.: Cuenca függetlenségének napja
  • december 6.:
  • december 25.: karácsony

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ecuador témájú médiaállományokat.

Újságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]