Tengeri leguán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tengeri leguán
Marineiguana03.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Leguánalakúak (Iguania)
Család: Leguánfélék (Iguanidae)
Nem: Amblyrhynchus
Faj: A. cristatus
Tudományos név
Amblyrhynchus cristatus
(Bell, 1825)
Elterjedés
Amblyrhynchus cristatus distribution map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tengeri leguán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tengeri leguán témájú médiaállományokat és Tengeri leguán témájú kategóriát.

A tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a leguánfélék (Iguanidae) családjába tartozó faj.

Az egyetlen valódi tengeri gyík.

Előfordulása[szerkesztés]

A tengeri leguán a Galápagos-szigeteken él, amelyek egy szigetcsoport Dél-Amerika partjainál. A vulkáni eredetű Galápagos soha nem kapcsolódott más szárazföldhöz, ezért úgy gondolják, hogy a leguánok ősei Dél-Amerikából tutajoztak a víz felett. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a varacskosfejű leguán és a tengeri leguán legalább 10 millió éve váltak el egy közös őstől a szigetcsoport egykori szigetein, amelyek napjainkban a tengerszint alatt vannak.

Sok szigeten meredek sziklákon, alacsony sziklapárkányokon és árapály-síkságokon találhatunk vele. Hozzáférésre van szüksége az óceánhoz és egy homokos területre a tojásrakáshoz.

Megjelenése[szerkesztés]

A hím testhossza 75 centiméter, a testtömege 1,5 kilogramm, a nőstény 60 centiméter hosszúra nő meg. A tengeri leguán szürkészöld színe nászidőszakban vörösre változik. A hőmérséklet hatással van színükre: a hideg tengerből kimászó leguánok majdnem feketék, csak napozás után nyerik vissza rendes szürkészöld színüket. A fiatal állatoknak világos színű háti csíkja van. Testfelépítése és háti taraja a többi nagy testű leguánéra hasonlít, de a varacskosfejű leguánhoz képest rövidebb, tompa orra van, valamint farka kissé oldalirányban összenyomott.

Életmódja[szerkesztés]

A tengeri leguán hőszabályozási dilemmával néz szembe. Az óceán vize, ami táplálékát adja, nagyon hideg, és mivel a hüllők nem tudják fiziológiailag szabályozni a testhőmérsékletüket, sütkérezniük kell a napfényben, hogy felmelegedjenek. Alacsony hőmérsékleten az állat hatékony mozgási képessége csökken és érzékeny a ragadozók támadására. Viselkedési terén ezt kompenzálja, hogy képtelen hatékonyan mozogni. Alacsony hőmérsékleten gyakran nagyon agresszív, és inkább a kevesebb energiát igénylő blöffökre vagy harapásra támaszkodik, mint a menekülésre. A tengeri leguán sötét színe elősegíti a hővisszanyelést, és a hímek teljes szaporodási színre válthatnak a gyors újramelegedés érdekében. A varacskosfejű-és a tengeri leguán közötti hibridizációt dokumentálták a Plaza Sur szigeten. DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a hibridizáció nem általános, de lehetséges.

Szinte kizárólag tengeri algákkal táplálkozik. A nagyobb egyedek gyakrabban táplálkoznak dagálykor merüléssel, míg a kisebbek inkább apály idején. A tengeri algaflórában jelentős változás következett be 1982 novembere és 1983 júliusa között. Ez egybeesett az El Niño-Déli rezgés eseményhez kapcsolódó abnormálisan magas csapadékmennyiséggel, tengerszinttel és tengerfelszíni hőmérséklettel. Az El Niño-Déli rezgés eseményeit alacsony sótartalmú, tápanyagban szegény felszíni víz tömegeként írják le, amely dél felé haladt a trópusi Csendes-óceán keleti részén. Ez csökkentette a biológiai termelékenységet, csökkentette az állatok túlélését és szaporodását az érintett ökoszisztémától függően. Ezt követte a tengeri leguánok szokatlanul magas halálozása.

Olyan élőhelyen fejlődött ki, ahol a ragadozók száma korlátozott. A Galápagos-szigetcsoporton található Santa Fé-szigeten a ragadozói sólymok, füles baglyok, kígyók, sólyomhalak és rákok. Mivel kevés a természetes ragadozója, a tengeri leguán nagyon érzékeny az olyan inváziós ragadozókkal szemben, mint a patkányok, kutyák és macskák. Az elvadult ragadozók befolyásolhatják a tojások túlélési esélyét és a felnőttkori halálozást. A nőstényeket különösen veszélyeztetik a ragadozók, amikor a nyílt fészkelőhelyekre mennek.

Szaporodása[szerkesztés]

A hímek védik a párzási területeket a három hónapig tartó párzási időszakban. A nőstény 1-6 tojást rak 30-80 cm mélyre ásott mélyedésbe. A tojásokat homokba vagy vulkáni hamuba rakja 300 méteres vagy annál nagyobb mélységben. Az anyaállat több napig őrzi a mélyedést, majd elhagyja azt a tojások kikelési idejéig, ami körülbelül 95 napig tart. A fészkelő hónapok szigettől függően januártól áprilisig tartanak.

Források[szerkesztés]