Konzervativizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: „A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet.”[1] Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Már Jean-Jacques Rousseau kései, 1772-ben elkészült A lengyel kormány figyelmébe című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus, Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russell Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta. Ha ideológiának tekintjük, akkor ellentéte a progresszivizmus.

Mint politikai ideológia[szerkesztés]

Dogmatikája[szerkesztés]

A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.

A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]

Típusai[szerkesztés]

A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:

  • az angolszász, amely evolutív (reformképes)
  • a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.

Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.

  1. tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
  2. paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
  3. liberális konzervativizmus
  4. forradalmi konzervativizmus
  5. neokonzervativizmus

Problémái[szerkesztés]

Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.

Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.

Tágabb értelmezés[szerkesztés]

Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.

Konzervativizmus és pszichológia[szerkesztés]

A konzervativizmus nem csak politikai konzervativizmusként értelmezhető, felfogható személyiségvonásként is, melynek része a tradíciók, a kötelesség és az erkölcsi tartás tisztelete.

A szociálpszichológia a 2. világháború után kezdett el foglalkozni a konzervativizmus kutatásával. Az első tudományos írások egyike a témában a Theodor W. Adorno 1950-ben megjelent Tekintélyelvű személyiség című könyve volt. A mű áttörést hozott a pszichológia kutatásában főleg témáját tekintve, azonban módszertana és megkérdőjelezhető teoretikus megállapításai miatt már a megjelenése után is sokan kritizálták.[3] Az 1970-es években a pszichológusok bizonyítékokat találtak arra, hogy a konzervatív gondolkodás egy átfogó faktorba szervezhető, amit több alfaktor határoz meg (intolerancia, kétértelműség).[3]

Bob Altemeyer kutatásai alapján kimondható, hogy a politikailag konzervatív egyének magasabb pontszámot érnek el a Jobboldali Tekintélyelvűség skálán, ami azt jelenti, hogy hajlamosabbak alárendelni magukat egy magasabb tekintélynek és fontosabbnak tartják a társadalmi normák és szabályok pontos és kritikátlan betartását.[4] Később további kutatások megállapították, hogy bár valóban van kapcsolat a két változó között, ez csekélyebb, mint ahogyan azt az eredeti vizsgálatok előre vetítették.[5]

Felicia Pratto és kutatótársai a politikai konzervativizmus és a szociális dominancia orientáció kapcsolatát vizsgálták, melynek során megállapították, hogy a két változó erősen korrelál egymással.[6] Kenneth Minogue erősen kritizálta Pratto munkáját, mivel szerinte a konzervatív személyek hagyománytisztelete nem negatív tulajdonság, segít a negatív változások és impulzusok akadályozásában. Véleménye szerint a radikalizmus inkább a fiatalságra jellemző, míg a konzervativizmus a megszilárdult értékrendű idősebb korosztály között figyelhető meg.[7]

Egy 2008-as kutatás megállapította továbbá, hogy a konzervatívok boldogabbak liberális embertársaiknál.[8]

Konzervatív politikai filozófusok[szerkesztés]

Magyarországon[szerkesztés]

Reformkori aulikus személyiségek[szerkesztés]

  • lovászi és szentmargitai Sümeghy József (17571832), zalai alispán, aulikus vezető.
  • gróf várkonyi és bősi Amade Antal (17601835) Zala vármegye főispánja, aulikus vezető.
  • gróf kis-rhédey Rhédey Lajos (17611831), császári és királyi kamarás, főispáni helytartó és országgyűlési követ, aulikus.
  • gróf ciráki és dénesfalvai Cziráky Antal Mózes (17721852), országbíró, aulikus vezető.
  • felsőőri Pyrker János (17721847) szepesi püspök, az egri főegyházmegye érseke, aulikus érzelmű főpap.
  • nagy-kállói Kállay István (†1845), királyi udvari tanácsos, csanádi főispán.
  • forintosházi Forintos György (1792-1857), zalai Deák Ferenc pártja ellenzője, nemesi adóztatás elutasítója.
  • rumi és rábadoroszlói Rumy Károly (1807-1877) Zala vármegyei főszolgabíró, forintosházi Forintos György alvezére.
  • gróf zicsi és vazsonkői Zichy Domonkos (1808-1879) veszprémi püspök, forintosházi Forintos György támogatója.
  • verbói Szluha Imre (1786-1873), Fejér megyei főszolgabíró, jászkun főkapitány, királyi tanacsos.
  • branyicskai báró Jósika Sámuel (1805–1860) erdélyi kancellár, aulikus.
  • magyar-szőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (18061893) cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos.
  • kissennyei báró Sennyey Pál (18241888), Magyarország országbírája, az MTA igazgató tagja.

Mai konzervatív személyiségek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
  2. http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1. [2009. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  3. a b Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.  
  4. Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.  
  5. Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.  
  6. Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. november 10.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.  
  7. The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. okt. 10.  
  8. Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (en nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.  

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Politikai ideológiák – Konzervativizmus – az ELTE BTK honlapján
  • Konzervatórium – Online Konzervatív Magazin
  • [1]
  • Konzervatív Tea-Kör
  • Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal. A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata; 2. bőv. kiad.; Kossuth, Bp., 1985
  • Mannheim Károly: A konzervativizmus. Tanulmány a tudás szociológiájáról; ford., utószó Kiss Endre; Cserépfalvi, Bp., 1994 (A társadalomtudomány klasszikusai)
  • Tőkéczki László: Magyar konzervativizmus. Hagyomány és jelenkor; szerk. Tőkéczki László; Battyhány Lajos Alapítvány, Bp., 1994
  • Roger Scruton: Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 (Osiris könyvtár. Politikai gondolkodók)
  • Püski Levente: Társadalmi érdekképviselet és konzervativizmus. A felsőház felépítése a Horthy-korszakban; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1996
  • Robert Nisbet: Konzervativizmus: álom és valóság; ford. Beck András; Tanulmány, Pécs, 1996 (Szabadságbeszélgetések)
  • Konzervativizmus, 1593–1872. Szöveggyűjtemény; szerk. Kontler László, vál. közrem. Gyurgyák János, Ludassy Mária, ford. Babarczy Eszter et al.; Osiris, Bp., 2000 (Osiris tankönyvek)
  • Egedy Gergely: Konzervativizmus az ezredfordulón; Magyar Szemle Alapítvány, Bp., 2001 (Magyar szemle könyvek)
  • Roger Scruton: A konzervativizmus jelentése; ford. Szabó Péter; Novissima, Bp., 2002
  • Orbán Anita: Az antikommunizmus hatása az amerikai konzervativizmusra; Hamvas Intézet, Bp., 2003 (Hamvas füzetek)
  • Magyar konzervatív töprengések. A posztkommunizmus ellen; szerk. Lánczi András et al; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2004
  • A hagyomány elmélete. Tanulmányok a konzervativizmus tárgyköréből; szerk. Békés Márton, Majoros István; ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, Bp., 2005
  • Concha Győző: A konzervatív és a liberális elv. Válogatott tanulmányok, 1872–1927; sajtó alá rend. Szegő Yvette; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 (Bibliotheca iuridica. Opera classica)
  • Molnár Tamás: Az ellenforradalom (The counter-revolution); angolból ford., előszó Turgonyi Zoltán; Kairosz, Bp., 2005
  • Egedy Gergely: Brit konzervatív gondolkodás és politika, XIX-XX. század; Századvég, Bp., 2005 (Tanítani)
  • Az orosz politikai konzervativizmus 100 éve, 1820–1920. 1. Tanulmányok; szerk. Bebesi György; B & D Stúdió, Pécs, 2005
  • A korszerű konzervativizmus elemei 1.; szerk. Szirtes Bernadett; Író Gergely Alapítvány, Bp., 2005
  • Konzervatív gondolkodók; szerk. Körtvélyesi Vanda; Író Gergely Alapítvány, Bp., 2005 (Politikai elemzések)
  • Lánczi András: Az utópia mint hagyomány; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2005
  • A hagyomány politikája. Fejezetek a konzervativizmus történetéből; szerk. Békés Márton, Majoros István; ELTE BTK Történeti Intézet, Bp., 2006
  • Lánczi András: Konzervativizmus régen és ma; összeáll. Lánczi András, szerk. Körmendy Zsuzsanna; XXI. Század Intézet, Bp., 2006
  • Konzervativizmus régen és ma; összeáll. Lánczi András, szerk. Körmendy Zsuzsanna, előadások szövegford. Zalotay Melinda; XXI. Század Intézet, Bp., 2006
  • Európai pártcsaládok és ideológiák a XXI. század elején. Konferenciasorozat. Szociáldemokrácia a XXI. század elején konferencia, 2007. szeptember 28. Liberalizmus a XXI. század elején konferencia, 2007. november 8. Konzervativizmus a XXI. század elején konferencia, 2008. január 15.; szerk. Bayer József; MTA PTI, Bp., 2008
  • Dénes Iván Zoltán: Liberális kihívásra adott konzervatív válasz; Argumentum–Bibó István Szellemi Műhely, Bp., 2008 (Eszmetörténeti könyvtár)
  • Horkay Hörcher Ferenc: Konzervativizmus, természetjog, rendszerváltás. Politika- és jogfilozófiai tanulmányok; L'Harmattan, Bp., 2008 (Politikai filozófia)
  • Filippov Szergej: Az "orosz eszme" alakváltozásai. Az orosz konzervativizmus, liberalizmus és radikalizmus; ford. Hetesy Szilvia; Russica Pannonicana, Bp., 2010 (Ruszisztika MA jegyzetek)
  • Az első húsz év után. Jubileumi KÉSZ találkozó. Esztergom, 2009. szeptember 4-6.; szerk. Rochlitz Bernadett; KÉSZ, Bp., 2010
  • Molnár Attila Károly: A jó rendről; Barankovics István Alapítvány–Gondolat, Bp., 2010
  • Erdődy Gábor: Tradicionális történelmi identitás, modern politikai eszmerendszer. Antall József kereszténydemokrata politikai filozófiája és annak nemzeti történelmi beágyazottsága; ELTE Eötvös, Bp., 2011
  • Asbóth János: Magyar conservativ politika; sajtó alá rend., utószó Szendrei László; Attraktor, Máriabesnyő, 2011 (Politikai irodalom)
  • Nyirkos Tamás: Az ötfejű sas. Teológia és politika a francia ellenforradalomban; Attraktor, Máriabesnyő, 2014
  • Egedy Gergely: Konzervatív gondolkodás és politika az Egyesült Államokban. John Adamstől Russell Kirkig; Századvég, Bp., 2014
  • Karácsony András: Mozaikok. Politika, értelmiség, konzervativizmus; Attraktor, Máriabesnyő, 2014
  • Konzervatív reflexiók. Reflexiók a konzervativizmusra; szerk. Balogh László Levente, Nagy Levente; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2015
  • Konzervatív reneszánsz az Egyesült Államokban. Emlékkonferencia Russell Kirk halálának 20. évfordulója alkalmából; szerk. Pogrányi Lovas Miklós; Századvég, Bp., 2016
  • Konzervatív gondolkodók. Egy akadémiai ülésszak előadásai; szerk. Papp Gábor; Kossuth, Bp., 2016 (History könyvek)
  • Glatz Ferenc: Konzervatív reform. Klebelsberg, Domanovszky, Szekfű, Hóman, Hajnal; Kossuth, Bp., 2016
  • Amerikai konzervatív gondolkodók; szerk. Magyarics Tamás; Antall József Tudásközpont, Bp., 2017
  • Eszmetörténet. Konzervativizmus, liberalizmus, marxizmus, keresztényszocializmus, fasizmus, nácizmus; szerk. Dévényi Anna, Gőzsy Zoltán; Kronosz, Pécs, 2017 (Árkádia kiskönyvtár. Történelem)
  • Alexander Dugin: A negyedik politikai eszme; ford., szerk. Baranyi Tibor Imre; Kvintesszencia, Debrecen, 2017
  • Béndek Péter: Van-e kiút a nemzetből? A magyar konzervativizmus lehetőségei; Kalligram, Bp., 2017
  • Balázs Zoltán: Homérosz napja. Politikáról, morálról, civilizációról; Gondolat, Bp., 2018 (Conditio humana)
  • Edmund Burke: Fellebbezés az újaktól a régi whigekhez és más írások; ford. Katona László; Századvég, Bp., 2019
  • James Fitzjames Stephen: Szabadság, egyenlőség, testvériség; Századvég, Bp., 2019