Rhédey Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rhédey Lajos
Született 1761.
Kisréde
Elhunyt 1831. május 21. (69 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása kamarás, főispán, országgyűlési követ, mecénás, író
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Rhédey Lajos (kis-rhédey gróf) Kisréde, 1761. – Pest, 1831. május 21.) császári és királyi kamarás, főispáni helytartó és országgyűlési követ, irodalompártoló mecénás, író.

Életpályája[szerkesztés]

Az előkelő köznemesi családból származó Rhédey Lajos, gróf Rhédey Ferenc és Csemiczky Anna gyermeke, 1761-ben született a Heves megyei Kisrédén. A katonai akadémia elvégzése után hadapród lett a 37.(Sinkovics) gyalogezredben. Bihar megye ajánlására 1780. június 8-tól 1783. március 8-ig a bécsi magyar testőrségnél szolgált. Innen alhadnagyi rangban a 8. (Wurmser) huszárezredbe került. 1792-ben aranysarkantyús vitéz lett, mely igen rendhagyó teljesítmény. Viszonylag csekély – 100 fő alatti - az ily módon kitüntetettek száma, s ezt Rhédey igen fiatalon érte el. Befejezve katonai pályafutását - 1802. május 2-án Pozsonyban Szatmár megye követeként jelent meg. 1808-ban a Lipót-rend vitézévé nevezték ki. Ugyanebben az évben nevezték ki Bihar megye adminisztrátorává. 1825-ben hagyja el Bihar megyét. 1831. május 21-én szélütés következtében hunyt el Pesten. Végakaratának megfelelően, Nagyváradon temették el.

Családfa[szerkesztés]

Rhédey ( Kis-rhédei nemes gróf). Az Aba nemzetségből származik. A XIII. század második felében már két ágra szakadt, u.m. Szentmártonrédei és Rédei ágra. Nagyrédei János 1466-ban nyert címeres levelet Mátyás királytól. A család fényének megalapítója Rhédey Ferenc füleki, majd váradi kapitány, bihari főispán. Hasonnevű fia erdélyi fejedelem (1658). A család grófi ága a XIX. század első felében Ant, Bakonszeg, Bágy, Kötegyán, Piskolt helységek földesura volt. Az erdélyi ág 1744. november 13-án emeltetett grófi rangra. Rhédey azonban a köznemesi státusú magyarországiból származott.

Politikai szerepvállalása[szerkesztés]

1783-ban a János-rendi Zur gekrönten Hoffnung, 1786 és 1793 között pedig a szintén János-rendi Zur neugekrönten Hoffnung páholy tagja volt. 1790-es években jó barátságot ápolt Sulyovszky Menyhérttel, Kazinczy Ferenccel és Szentmarjay Ferenccel, akiket később a Martinovics-összeesküvésben való részvételért letartóztattak. Ebben az időben Rhédey demonstratív módon, nyilvánosan hangoztatta franciabarátságát, így amikor Zemplénben vizsgálat indult a politikailag legveszélyesebb személyek ellen, ő is gyanúba keveredett. Végül nem tudtak rábizonyítani semmit, de Ferenc magyar király lázító beszédei miatt töröltette őt a Zemplén, Bihar, Szatmár, Abaúj és Szabolcs vármegye táblabírái közül. Nagyvonalú felajánlásai azonban meggyőzték a császárt és az 1807-es országgyűlésen már mint Szatmár második követe volt jelen. 1808. október 28-án a grófi címet is elnyerte. Fordulópontot az 1816-os esztendő hozott. Mivel megválasztatta öccsét másodalispánnak, az ellenzék feljelentette. A hosszan elhúzódó per nem vezetett gyors bukásához, végül 1825-ben távozott az Bihar vármegye adminisztrátori székből, ekkor Bereg vármegye adminisztrátori székét foglalta el, végül 1830-ban felmentését kérte.

A magyar kultúra mecénása[szerkesztés]

Rhédey Lajos legfontosabb kérdésnek a magyar nyelvű színjátszást fontosságát tartotta. Már az 1794-es installáción aláírásával támogatta egy magyar nyelvű társulatnak helyet adó színház felépítését. Felkarolta a Váradra érkező Első Magyar Játékszíni Társulat csapatát, akik elvesztették pest-budai játéklehetőségüket.

A Magyar Nemzeti Múzeumnak 6000 forintot adományozott, valamint gazdag ásványgyűjteményét is odaadta.

Támogatta a város tanítóit, ösztönözve őket Várad történetének megírására.

Bőkezű támogatásában (10000 forintot) részesültek a bécsi Ingenier Academián tanuló magyar diákok.

Óriási szerepe volt Várad fejlődésében. Ő szorgalmazta azt, hogy Nagyváradon közvilágítás legyen.

Legjelentősebb adománya a Rhédey-kert, melyet a Váradról Pestre távozó főispán adományozott a városnak. A kert addig is a váradi polgárok szórakozását szolgálta, gyakorta rendeztek zenés mulatságokat ott. A kert egyik részében áll az a Rhédey-kápolna, melyben a gróf és felesége Kohányi Kacsándy Terézia nyugszanak.

Csokonai és Rhédey gróf ismeretsége nem azzal kezdődött, hogy meghívták a grófné temetésére. Csokonai már 1803 elején megismerkedett költő barátai révén Rhédey Lajos nevével, aki bőkezűen támogatta az irodalmat. Később, 1804 áprilisában született meg ódája Rhédey Lajos úrhoz címmel, mely elérte a „kívánt” hatást, Rhédey felfigyelt az ifjú költőre és 100 Ft-ot küldött a neki és további támogatást igért. Tény, hogy az amúgy beteges költő meghívást kapott Kacsándy Terézia temetésére. Azonnal hozzálátott a Halotti versek megírásához, melyet el is mondott a gyászos eseményen, ahol súlyos tüdőgyulladást kapott. Kapcsolatuk ez után romlott meg hiszen, ahogy a Csokonai levelezésből kiderül, mindössze 100 forint honoráriumot kapott.

Munkái[szerkesztés]

Mecénási ambíciói szerteágazó irodalmi és művészeti indíttatásokkal társultak. Beszédeket, verseket, sőt egy színdarabot is találunk munkái között. Ez utóbbit a nemesi műkedvelő ifjak, a Theatromi mulatságot kedvelő Nemes Társaság mutatta be a Rhédey házban 1812. március 12-én, A Nagylelkű Herceg címmel.

Irodalom[szerkesztés]

  • CsokonaiVitéz Mihály, Levelezés, Szerk. DEBRECZENI Attila és SZUROMI Lajos, Bp. Akadémiai kiadó, 1999.
  • S. Németh Katalin, ”Rhédey, ki szárnyat fűz a jó szándéknak”. A Bihar Megyei Műemlékvédő Egyesület, Nagyvárad 2004
  • Szilágyi Márton, Egy politikai „ pálfordulás” a 18-19. század fordulóján, Korall 44, 2011.