Tradicionalizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tradicionalizmus kifejezésnek több értelme van. A latin "traditio" hagyományt, szokást jelent. Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerinti jelentései 1. hagyomány 2. hagyományos felfogás, szokás 3. vall. a Biblián kívüli, a katolikus egyház által elfogadott hagyomány mint a kinyilatkoztatás egyik formája". Általános értelemben a tradicionalizmus hagyománytiszteletet, -hűséget jelent, a múlt értékeinek kiemelt jelentőséget tulajdonító szemléletmódot.[1]

Történettudományi és etnográfiai[2] értelemben a tradíció azokat a hagyományokat foglalja magában, melyek megelőzik az írásbeliségben lecsapódott szabályokat és követelményeket. Ebben az értelemben szemben áll a népi, eredeti szokásrendszer az előírásokkal, különösen a nem-nyugati kultúrákban, ahol az előírások általában a helyi szokásokat figyelmen kívül hagyó, sőt azokat elnyomó (nyugati) import rendszereket hoztak létre.[3]

A szoros értelemben vett tradicionalizmus René Guénon munkásságához és szemléletéhez kapcsolódik. 20. századi történetét három szakaszra oszthatjuk. Az első a 30-as évektől kezdődik, amikor Guénon kifejleszti a tradicionalista filozófia alapelveit. A második az alapelvek gyakorlati érvényesítése, amelynek két, egymástól igen távol eső terepe az iszlám szufizmus, a másik pedig a fasizmus. A harmadik szakaszban, amely a 60-as évektől kezdődik, a tradicionalista gondolkodás észrevétlenűl szerves részévé válik a nyugati kultúrának, majd ezen keresztül az iszlám és az orosz világnak.[4][5]

Vallási tradicionalizmus[szerkesztés]

A katolikus egyház 19. századi történetében a tradicionalizmus kifejezés sajátos értelmet kapott, ami egy elítélt eretnekséget jelentett. Az elítélt tan szerint a vallási ismereteink kizárólag áthagyományozódásból erednek, azokat észigazságokkal megtámogatni lehetetlen.[6] Társadalomtörténeti megközelítésben a tradicionalizmus tágabb fogalom, a 19. századi antimodernista tendenciákat jelölik "tradicionalizmusnak", az eredetileg protestáns-fideista színezetű mozgalom megjelölésének általánosabb jelentést adva.

A tradicionalizmus sajátos jelentésre tett szert a II. Vatikáni zsinat folyamán és az annak határozatait követő vitában. A zsinat szemléletét a tradícionalisták (és számosan mások, akik a hagyományok elvesztése miatt aggódtak az egyházban) elutasították, miközben a pápához és az egyház szent hagyományához való töretlen hűségüket hangsúlyozták. A tradícionalisták talán legismertebb képviselője a megboldogult Marcel Lefebvre érsek és a nyomdokain járó X. Szent Piusz Testvériség.[7] II. János Pál pápa 1988. július 2-án kelt "Ecclesia Dei" kezdetű határozatával[8] (motu proprio) pápai bizottságot állított fel a jogtalan püspökszentelés és a Piusz Testvériség kivizsgálására és kezelésére.

Irodalmi tradicionalizmus[szerkesztés]

Politikai tradicionalizmus[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint: "merev és egyoldalú ragaszkodás a hagyományokhoz, a hagyományok túlbecsülése".
  2. A Magyar néprajzi lexikon.   meghatározása: "a hagyományokhoz ragaszkodás pusztán azért, mert hagyományok. Ez az érzés a törzsi és népi társadalmakban igen intenzív, ezért számos társadalomfejlődési tipológiában az egyik olyan jegy, amely az említett társadalmakat a történelmileg őket követőktől elválasztja. A tradicionalizmus azonban minden társadalomban jelen van valamilyen mértékben, ez a társadalmak és kultúrák folyamatosságának egyik biztosítója, ezért meglétére vagy hiányára nem építhető társadalmi tipológia, csupán valamilyen társadalmi formációban betöltött relatív szerepére." Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 349. o. ISBN 963-05-2443-0   – Irod. Weiss, R.: Volkskunde der Schweiz (Erlenbach– Zürich, 1946); Kroeber, A. L.: Anthropology (New York, 1948)."
  3. Oxford Politikai Kéziszótár
  4. Mark J. Sedgwick, Against the Modern World: Traditionalism and the Secret Intellectual History of the Twentieth Century, Oxford 2004
  5. Sedgwick hivatkozott művének tradicionalista kritikája.
  6. Denzinger-Hünermann (DH): A katolikus egyház Tanítóhivatalának megnyilatkozásai. DH 2751., 2811., 2841.
  7. A katolikus tradicionalizmusról ld. Hagyományhű katolikusság szócikket.
  8. Hivatalos angol nyelvű szöveg.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További források[szerkesztés]