Theodor Adorno

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Theodor Adorno
(Theodor Ludwig Wiesengrund Adorno)
Adorno.jpg
Született 1903. szeptember 11.[1][2][3][4][5][6][7][8][9]
Frankfurt am Main[10][11][3]
Elhunyt 1969. augusztus 6. (65 évesen)[1][12][2][3][4][5][6][7][8][9]
Visp[13][3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • filozófus
  • zeneszerző
  • zenetanár
  • szociológus
  • egyetemi oktató
  • irodalomkritikus
  • zenekritikus
  • aphorist
Iskolái Merton College
Kitüntetései Goethe Plaque of the City of Frankfurt (1963)
Sírhely Frankfurt Main Cemetery

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Theodor Adorno témájú médiaállományokat.

Theodor Wiesengrund Adorno (Frankfurt am Main, 1903. szeptember 11.Visp (Wallis kanton, Svájc), 1969. augusztus 6.) német filozófus, zeneesztéta, a marxizmushoz közel álló frankfurti iskola képviselője.

Élete[szerkesztés]

Szülei Oscar Alexander Wiesengrund zsidó borkereskedő és Maria Calvelli-Adorno korzikai énekesnő. Filozófiából doktorált a frankfurti egyetemen, itt ismerkedett meg Max Horkheimerrel és Walter Benjaminnal, akik fontos szellemi társak maradtak életében. A húszas években több hosszú látogatást tett Bécsbe, ahol Alban Bergnél tanult zeneszerzést, illetve két évig az Anbruch c. zenei folyóiratot szerkesztette. (Ekkoriban már a modern zene kíméletlen kritikusaként tartották számon – sokat elárul, hogy egyik cikkírói álneve a „Hektor Rottweiler” volt.) 1931-ben habilitált Bécsben egy Kierkegaard-ról írt dolgozattal, majd a frankfurti egyetemen kezdett filozófiát tanítani, egészen Hitler hatalomra kerüléséig.

A nemzetiszocializmus térhódítása miatt az iskola más tagjaival együtt a harmincas években kénytelen Amerikába menekülni. 1945 után visszatér Nyugat-Németországba. A frankfurti egyetemen tanít haláláig.

Filozófiája[szerkesztés]

Német emlékbélyeg Adorno születésének 100. évfordulójára

A még Amerikában Max Horkheimerrel közösen írt A felvilágosodás dialektikája c. könyvében (1947) az ész hatalmát a világ fogalmakon keresztül történő megismerésében és uralmában látja, a mítoszból való átfordulásként a racionalitásba, amelynek ára azonban az elidegenedés: az ember felett saját viszonyai is objektív uralomra tesznek szert, így a felvilágosodás mitológiába fordul vissza. Az embert a természet feletti uralma egyben alárendelt helyzetbe is szorítja, amennyiben a természet leigázására felhasznált eszközei és viszonyai önálló hatalomként lépnek fel. Később A negatív dialektikában (1966) a Hegel által felállított dialektikus elvek totalitásigényének feladását szorgalmazza. A szintézis nem szünteti meg az egyedi és az általános között feszülő ellentmondást; feladása megmenti az egyént és szubjektivitását mivel tiszteletben tartja az egyedit és azt a tényt, hogy az egyedi lényege az a vonás, melyben különbözik az általánostól.

Munkásságának másik fontos területe az esztétika, mely egyenesen következik az egyediről vallott nézeteiből. A modern művészet éppen azt a nem-azonosságban egyediben gondolkodást tükrözi, melyet a negatív dialektika sugall. A műalkotások gyakorlatilag végtelen értelmezhetőségének lehetősége bizonyítja a bennünk megtalálható nem-azonos létét: teljes megértésük pedig ellenkezőleg az általánosban a mindenki számára azonosképp értelmezhetőben rejlene. A modern művészet általános elleni törekvése egyben az ember egyediségének felismeréséhez is hozzásegíthet.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Zene, filozófia, társadalom : esszék. (ford. Tandori Dezső, Horváth Henrik, Barlay László ; vál., előszó Zoltai Dénes) Budapest, Gondolat, 1970
  • A társadalmi tényről; vál., ford. Léderer Pál / Theodor Wiesengrund Adorno: Bevezetés Émile Durkheim "Szociológia és filozófia" című művének német kiadásához; ford. Balázs István; Kossuth, Bp., 1972 (Szociológiai füzetek)
  • Theodor Wiesengrund Adorno–Hanns Eisler: Filmzene; ford. Báti László; Zeneműkiadó, Bp., 1973
  • A televízió, mint ideológia. Prológus a televízióhoz; ford. Bendl Júlia; TK, Bp., 1980
  • Írások a magyar zenéről; gyűjt., ford., jegyz. Breuer János; Zeneműkiadó, Bp., 1984
  • Wagner; ford. Endreffy Zoltán; Európa, Bp., 1985 (Mérleg) ISBN 963-07-3692-6
  • Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; ford. Bayer József et al.; Gondolat–Atlantisz, Bp., 1990 (Kísértések) ISBN 963-282-346-X
  • A művészet és a művészetek. Irodalmi és zenei tanulmányok. Felsőoktatási tankönyv; vál., szerk. Zoltai Dénes, ford. Bán Zoltán András et al.; Helikon, Bp., 1998 (Helikon universitas. Irodalom- és zenetudomány) ISBN 963-208-529-9
  • Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; jav. kiad.; ford. Bayer József et al.; Atlantisz, Bp., 2011 (Kísértések) 2011. ISBN 9789639777149
  • Az új zene filozófiája; ford. Csobó Péter György; Rózsavölgyi, Bp., 2017 ISBN 9786158007115
  • Mahler. Egy zenei fiziognómia; ford. Weiss János; Rózsavölgyi, Bp., 2018 ISBN 9786158007160

Egyéb írások[szerkesztés]

  • Bevezetés; Szociológia és empirikus kutatás; A társadalomtudományok logikájáról; Az elmélet és az empíria viszonya a szociológiában. In: Papp Zsolt (szerk.): Tény, érték, ideológia. Budapest, Gondolat, 1976.
  • A félműveltség elmélete. In: Wessely Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Budapest, Osiris-Láthatatlan Kollégium, 2003.
  • Esztétikai előadások. In: Magyar Filozófiai Szemle, 2009/1-2. szám.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b c d Nouveau Dictionnaire des auteurs de tous les temps et de tous les pays, 19, 1
  4. ^ a b Theodor W. Adorno
  5. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ^ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ^ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  11. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адорно Теодор, 2015. szeptember 28.
  12. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адорно Теодор, 2015. szeptember 27.
  13. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]