Angolok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angolok
English
1. sor: Nagy Alfréd • Oliver Cromwell • William Shakespeare • Michael Palin • Georgiana Cavendish • Walter Raleigh • Sting  2. sor: I. Erzsébet • Bobby Moore • Margaret Thatcher • David Beckham • Harold Godwinson • Kate Winslet • Charles Dickens  3. sor: IV. Adorján pápa • Daniel Craig • Isaac Newton • George Harrison • Jane Austen • Damon Albarn • George Stephenson
1. sor: Nagy AlfrédOliver CromwellWilliam ShakespeareMichael PalinGeorgiana CavendishWalter RaleighSting

2. sor: I. ErzsébetBobby MooreMargaret ThatcherDavid BeckhamHarold GodwinsonKate WinsletCharles Dickens

3. sor: IV. Adorján pápaDaniel CraigIsaac NewtonGeorge HarrisonJane AustenDamon AlbarnGeorge Stephenson
Teljes lélekszám
kb. 90 millió
Lélekszám régiónként
Régió
Anglia Anglia kb. 45,26 millió
USA USA 28 410 295
Ausztrália Ausztrália 6 358 880
Kanada Kanada 6 570 015
Új-Zéland Új-Zéland 44 202 - 281 895
Nyelvek
Angol
Vallások
Történelmileg pogány természetimádók, majd az kora középkortól egyre inkább elterjedt a kereszténység. VIII. Henrik királysága után Anglikán egyház. Manapság erős szekularizáció és muzulmán bevándorlás.
Rokon népcsoportok
németek, hollandok, szászok, tágabb értelemben germánok, genetikailag erősen bekeveredtek a dánok (Főleg a régi Danelag/Danelaw területén) és normannok.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Angolok
English
témájú médiaállományokat.

Az angolok az angol nyelven beszélő, Angliában élő nép tagjai. Anglia az Egyesült Királyság egyik alkotmányos tagországa.

Valójában nehéz meghatározni, hogy angolok megnevezést mikortól kezdve használhatjuk a mai Anglia lakóira. Az 5. században, a Brit-szigetekre történő bevándorláskor három germán nép érkezett, amelyek közül a két legnagyobbról, az óangolokról és a szászokról kapták a nevüket a középkori angolszászok vagy röviden angolok. Rajtuk kívül a mai angol népesség elődei között megtalálhatók a római kori britonok, a dán vikingek és a normannok.

Az ókori angolok[forrásszöveg szerkesztése]

Lásd: Ókori angolok

Angol történelem a középkortól[forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a hunok által beindított népvándorlási hullám eredményeként a Németalföld és a mai Németország területén élő angol, szász, és jüt törzsek inváziót indítottak a Brit-szigetek ellen, ahonnan a Római Birodalom 407-ben vonta ki légióit. A germán hódítók visszaszorították az itt élő kelta törzseket (a britonokat és pikteket), és – főleg a déli országrészen – számos királyságot alapítottak (Essex, Wessex stb.)

A Britannia területére érkezett népek sem kerülték el az európai kontinens viharait. A 78. században megindult viking invázió az angolszász területeket is érintette, a dán vikingek a mai Anglia északkeleti területein hozták létre államszervezetüket, a Danelaw-t, amellyel hosszas háborúskodás után Nagy Alfréd (az egyetlen uralkodó, aki az angol történelemben a "Nagy" előtagot viseli) uralkodó kötött békét, és megkezdődött az angolszász királyságok egyesítése.

Az angol történelem következő fordulópontja az 1066-os normann hódítás, amely majd négy évszázadra francia nyelvű normann királyok fennhatósága alá helyezte Angliát (a hatásuk ma főleg az angol nyelvben mutatható ki).

A Plantagenet-ház uralmának végével a véres rózsák háborúja dúlt az angol nemesi családok között, melyből -nevető harmadikként- a Tudor-ház került ki győztesen és megalapították az angol reneszánszt. Az 1588-as tengeri győzelem után a spanyol Armada felett, Anglia vette át a tengeri nagyhatalom szerepét, és a gyarmatok sorát hozták létre világszerte.

Nagy-Britannia mind a napóleoni háborúk során, mind a két világháború során meg tudta őrizni függetlenségét, és jelentősen hozzájárult ezeknek a fegyveres konfliktusoknak a ma ismert végkimeneteléhez.