Futurizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Umberto Boccioni egyik festménye
Antonio Sant Elia - Urbanistik şəkil


A futurizmus huszadik századi avantgárd művészeti irányzat volt. Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül, kulcsszavai a mozgás, dinamizmus, urbanizáció, militarizmus, nacionalizmus.

Nagy hatással volt rá a kubizmus. Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő akt című képe tulajdonképp a kubizmust és a futurizmust ötvözi. Ez a mozgalom főképpen az olaszokra volt jellemző. Hogy kifejezzék a modern élet dinamikáját, a futuristák a mozgásra és a fény optikai illúziójára tették a hangsúlyt. Habár a futurizmus főleg irodalmi irányzat, a festészetben és a szobrászatban is megjelent, és néhány jelentős művészt is adott, mint például Gino Severini, Giacomo Balla, Umberto Boccioni.

Umberto Boccioni Rugalmasság című képe a ló erejének és gyorsaságának ábrázolása. A gyárkéményes tájban, hátán a fekete csizmás lovassal a vágtató ló szinte gépnek tűnik. Ha a néző kubista képet szemlél, tekintete nyugodt tárgyakon siklik, ha viszont futurista kép elé áll, akkor a nézőpontján átnyargaló formákat látja. A futurista művész életre kelti a tárgyak belső energiáját, és ezt úgy ábrázolja, hogy a tárgy egyes részei átszőnek, átszelnek más részeket, összeütköznek velük. Mindez a vonalak, szögek, felületek harca.

A futurizmusnak két alirányzatát lehet elkülöníteni, az egyik a nyugati irány, amely Olaszországban volt legjellemzőbb és politikailag a fasizmussal, a másik a keleti irány, amely Oroszországban alakult ki, az irodalomban Majakovszkij révén a kommunizmussal került kapcsolatba. Az futurizmust Mussolini alkalmasnak találta ideológiájának kifejezésére. A 30-as évek stílusa az olasz hagyományok mintájára a novocento nevet kapta. Még a cári Oroszország utolsó éveiben született meg a rayonizmus, az orosz futurizmus. Itt főként a költészetben volt jelentős szerepe, azonban a szovjet rendszer nem tűrte meg az avantgárd irányzatokat. Az orosz futuristákat csak eleinte támogatták (lásd: A Szovjetunió irodalma), Sztálin hallgatásra kényszerítette őket, Majakovszkij például öngyilkos lett, többen emigráltak.

A futurizmus az avantgárd egyik legkorábbi, de gyorsan lefutó áramlata. A jövő felé forduló – és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító – művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Kulcsfogalmai még: az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. A futuristák magasztaltak minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Szembefordultak a könyvtárak és a múzeumok avíttnak tekintett kultuszával, és a modern, nyüzsgő nagyvárost dicsőítették.

Elnevezésének alapja (a 'jövő' jelentésű latin "futurum" szóból származó) olasz "futuro" szó; elnevezője Marinetti.

A futurizmus egyik ága (például az orosz irodalomban) a szimbolizmus örökösének vallotta magát, mások a kubizmus folytatói kívántak lenni.

A futurista művilág elemei: az anyagok, a technika, valamint a tudomány szavai és fogalmai.

A futurista szövegek nyelvének jellemzői: a nagy ívű mondatok, a puszta felsorolások, a verbális stílus (igék, igenevek túlsúlya), az indulatszavak, a főnévi igenevek, a merész képek és szókapcsolatok, a szimultán technika, a hirtelen stílus- és ritmusváltások, a megszakítások, a vers különleges sortördelése, az íráskép meghökkentő eljárásai, valamint a matematikai és zenei jelek. A futuristák elutasították a hagyományos mondatszerkezetet, ellenezték a melléknevek, a határozószók és a kötőszók használatát, ki akarták iktatni a nagybetűket, a szabad verset és a képverset művelték. A különleges versritmusnak, az újszerű hangzásoknak (például a hangutánzó szavaknak) is kitüntetett szerepet juttattak, például "a zörejek művészete" ágazatban. A játékosságot is kedvvel alkalmazták. Jellegzetes műfajuk az óda volt.

A futurizmus 1910 körül lépett fel, szülőhazája Olaszország volt. Két fő változata közül az olasz (Marinetti vezérletével) Mussolini fasiszta mozgalmához csatlakozott, Oroszországban Majakovszkij és társai 1917-ben a szocialista forradalom hívei lettek.

A mozgalom atyja az olasz, de franciául is író Marinetti (Filippo Tommaso, 1876–1944), 1909-ben adta közre először Párizsban, a francia Le Figaro hasábjain programhirdető kiáltványát: A futurizmus megalapítása és kiáltványa (Manifeste futuriste, majd olaszul: Fondazione e manifesto del futurismo); ezzel indul el az első irodalmi avantgárd mozgalom Európában. – Marinetti már korábban, 1905-ben (Milanóban a Poesia c. lap alapításával) az itáliai avantgárd egészének egyik úttörője volt. – A futurista nyelv jellegzetességeit újabb kiáltványban vázolja fel: A futurista irodalom technikai kiáltványa (Manifesto tecnico della letteratura futurista, 1912). Sajátos futurista stíluseszköze a "parole in libertá" (a 'szabad beszéd', a nyelvtani kötések kiiktatásával). Futurista alapverse az Óda a verseny-automobilhoz, különös "afrikai" regénye a Mafarka a futurista (először franciául: Mafarka le futuriste, majd olaszul: Mafarka il futurista, 1910). Ő segítette világra az irányzat orosz változatát is, 1914-ben személyesen is Oroszországban járt, de ez a látogatás az olasz és az orosz futurizmus elkülönülését eredményezte.

Fő pályatársai Olaszországban: Buzzi (Paolo, 1874–1956) olasz költő és író, Folgore (Luciano, 1888–1966) költő, Palazzeschi (Aldo, 1885–1974) költő és regényíró, valamint Altomare (Libero, 1883–1966).

Az orosz-szovjet futurizmus kiemelkedő alkotója lett Majakovszkij (Vlagyimir Vlagyimirovics, 1893–1930). A szerzőtársakkal együtt elkészített kiáltványa és egyben versgyűjteménye: Pofon ütjük a közízlést (Poscsocsina obscsesztvennomu vkuszu, 1912). Sajátos versformája a lépcsőzetes vers, műfaja a poéma. Vizuális kifejező eszköze az agitatív plakát, 1919–1921 között mintegy háromezer darabot készített. Radikális forradalmár volt, a szocialista forradalmat a magáévá tette. Pályája végén szatirikus drámákat írt.

Majakovszkij közeli munkatársa volt Burljuk (David, 1882–1967) orosz festő és költő, Krucsonih (Alekszandr, 1886–1968), valamint Hlebnyikov (Viktor, Velemir, 1885–1922) lírikus, a költői kifejezésmód kísérletezője. Az orosz futurizmus 1914-ben Futuriszti címmel lapot indított, 1917-től Moszkvában a Futuristák Kávéháza lett a központjuk. A szocialista forradalmat üdvözölték, melléje álltak, de a Művészet Baloldali Frontjának megalapulásától (1922-től) kezdve fokozatosan gyengülni kezdtek.

Paszternak (Borisz, 1890–1960) költő és író fiatalon közel állt Majakovszkijhoz, annak világszemlélete és stílusa hatott rá.

A franciáknál Apollinaire vette át Marinetti kezdeményezését, az ő kiáltványa Futurista ellenhagyomány címmel jelent meg (Antitradition futuriste, 1913), ebben hirdeti meg a valóság szubjektív átalakításának programját.

Európa egészében ez az irányzat az irodalomban nem terjedt el, a futurista képzőművészet viszont világszerte szélesebb körben hatott.

A magyar irodalomra is kevésbé hatott a futurizmus. Kassák Lajos és köre elfogadta a jövő dicsőítését, de sem az erő kultuszát, sem a nacionalizmust nem vette át. Némi közeledés volt azonban tapasztalható a futurizmushoz például Kassák világképében, Balázs Béla és Kosztolányi Dezső írásaiban, Szabó Dezső és Lengyel József stílusában.

Babits Mihály Mozgófénykép c. költeménye (1908) a mozgófilmet köszönti – utólag a futurizmushoz kapcsolható lendületes stílussal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.