Falkland-szigetek
| Falkland-szigetek | |||
| Falkland Islands | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Desire the right Nemzeti himnusz: God Save the King | |||
| Fővárosa | Stanley[1] | ||
| Koordináták: d. sz. 51° 43′ 48″, ny. h. 59° 13′ 12″ | |||
| Legnagyobb város | Stanley | ||
| Vezetők | |||
| Uralkodó | III. Károly brit király | ||
| kormányzó | Nigel Phillips | ||
| Hivatalos nyelv | angol | ||
| Felszabadulás napja | 1982. június 14. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | 4550 fő (2018) | ||
| Rangsorban | 243 | ||
| Becsült | 2563[1][2] fő (2012 április) | ||
| Rangsorban | 243 | ||
| Népsűrűség | 0,24 fő/km² | ||
| GDP | |||
| Egy főre jutó | egy főre jutó PPP: PPP egy főre | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12 173 km² | ||
| Időzóna | FKT (UTC-4) FKST (UTC-3) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem |
Falkland-szigeteki font (FKP) | ||
| Nemzetközi gépkocsijel | FX | ||
| Hívószám | 500 | ||
| Internet TLD | .fk | ||
| Villamos hálózat | 240 volt | ||
| Elektromos csatlakozó | BS 1363 | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Falkland-szigetek témájú médiaállományokat. | |||
-CIA_WFB_Map.png) | |||
.svg)
A Falkland-szigetek (angolul: Falkland Islands, spanyolul: Islas Malvinas) az Atlanti-óceán déli részén helyezkednek el, 483 km-re Dél-Amerika partjaitól. Két fő sziget alkotja, Kelet-Falkland és Nyugat-Falkland, 700 kisebb szigettel együtt. A Kelet-Falklandon lévő Stanley a főváros és a legnagyobb település. A szigetek az Egyesült Királyság saját kormányzású tengerentúli területe.
1982-ben a szigeteket Argentína megszállta, ennek következtében két hónapos háború zajlott Argentína és az Egyesült Királyság között. A háború az argentinok vereségével végződött. Azóta erős gazdasági növekedés állt be a halászatban és a turizmusban egyaránt. A szigetek lakói, akik főleg skót származásúak, brit állampolgároknak tartják magukat, és általában elfogadják a szuverenitás jelenlegi formáját.
Földrajz[szerkesztés]
A Falkland-szigetek két nagyobb és 776 kisebb szigetből áll.[1] A teljes szárazföldi terület 12 173 km², a partok hossza 1288 km. A szárazföld nagy részét a két nagy sziget, Nyugat-Falkland és Kelet-Falkland foglalja magába, amiket a Falkland-szoros választ el egymástól. Kelet-Falklandon van a főváros, Stanley és itt lakik a lakosság nagy része.[1] Mindkét szigeten vannak dombságok, a legmagasabb „hegy” a kelet-falklandi Mount Usborne, 704 m. Vannak mocsaras síkságok, a legfontosabb a Lafonia, Kelet-Falkland déli fele. Lényegében az egész területet legelőként használják.
A kisebb szigetek a két nagyot veszik körbe. Ide tartozik a Barren-sziget, Beaver-sziget, Bleaker-sziget, Carcass-sziget, George-sziget, Keppel-sziget, Lively-sziget, New-sziget, Pebble-sziget, Saunders-sziget, Sea Lion-sziget, Speedwell-sziget, Staats-sziget, Weddel-sziget, West Point-sziget. A Jason-szigetek a fő szigetcsoporttól északkeletre vannak, a Beauchene-sziget délre. A Speedwell és a George-szigetet az Eagle-átjáró választja el Kelet-Falklandtól.
Éghajlat[szerkesztés]
A Falkland-szigeteknek hideg tengeri éghajlata van, erős nyugati szelekkel. Általában felhős és párás az idő, eső egy átlagos év napjainak a felében van. A havazás ritka, de az év bármely szakában előfordulhat.[1]
Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]
Eredetileg mindössze egyetlen emlősfaj élt a szigeteken, a falklandi pamparóka, ezt azonban a 19. századra bundájáért kipusztították. Falklandon öt pingvinfaj honos, és itt él a világ dolmányosalbatrosz-állományának a 60%-a.[1]
Történelem[szerkesztés]
Felfedezése óta mozgalmas a Falkland-szigetek története. Egyaránt birtokának nyilvánította Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Argentína. Településeket létesítettek és hagytak el a szigeteken. Az 1770. évi falklandi válság a háború szélére sodorta a francia-spanyol szövetséget Nagy-Britanniával. A spanyol igényt örökölte Argentína. 1831. december 28-án Lexington amerikai hadivitorlás elpusztította Puerto Luis argentin települést. 1833-ban Nagy-Britannia vette birtokába a szigeteket. Argentína továbbra is saját területének tekintette. Ezt a vitát használta fel az argentin katonai junta arra, hogy 1982-ben megtámadja és rövid időre megszállja a Szigeteket. A brit expedíciós csapatok a két hónapig tartó falklandi háborúban visszafoglalták.
A második világháború végéig[szerkesztés]
_por_Andr%C3%A9s_de_San_Mart%C3%ADn.jpg)
A szigetek lakatlanok voltak, amikor az európaiak felfedezték őket. Vitatott, hogy léteztek-e korábbi települések. A közvetlenül 1520 utáni bőséges térképészet arra utal, hogy a Falkland-szigeteket Ferdinánd Magellán expedíciójának tagjai pillantották meg a spanyol király szolgálatában.
A legvalószínűbb és legelfogadottabb verzió tartja, hogy a Falkland-szigeteket 1520-ban fedezte fel Esteban Gómez portugál hajós, aki a „San Anton” hajó parancsnoka és Ferdinánd Magellán expedíciójának tagja volt a spanyol király szolgálatában. Esteban Gómez a Magellán-szoros magasságában felhagyott az expedícióval, és 1521. május 6-án visszatért Spanyolországba. Visszatérése során Esteban Gómez felfedezett néhány szigetet, amelyeket később „Isla Sanson y de los Patos” és „Islas Sanson” néven neveztek el. A „Sanson” név Esteban Gómez hajó „S. Anton” rövidített nevének elírása.[3]
A felfedezés eredményeként, a Falkland-szigetek „Islas de Sanson y de los Patos” és „Islas Sanson” néven kezdtek megjelenni a következő térképeken: Diego Ribero (1527, 1529), Alonso de Santa Cruz (1541), Agnese Battista (1536-1545), Sebastian Cabot (1544), Darinel (1555), Bartolomeu Velho (1561), Diego Gutiérrez (1562), Giacomo Gastaldi (1562), Giorgio Sideri (1563), Joan Martinez (1572, 1582 és 1587), José Rosazio (1580), „Le grand insulaire et pilotage” (André Thevet, 1586), stb. A Bartolomé Olives 1562-es „Mundus Novus” térképen „Illas de Santon” néven és Joan Oliva 1580-as „Patagonia” térképén „Islas de S. Anton” néven szerepel.[3][4]
1600-ban Sebald de Weert holland tengerész megpillantotta a Falkland-szigeteket. 1690 januárjában John Strong angol tengerész, a Welfare hajó parancsnoka, a mai Argentínában fekvő Puerto Deseadóba tartott. Ellenszél térítette el útirányától, ismét elérte a Sebald-szigeteket és a Bold Cove nevű helyen partra szállt. Áthajózott a két fő sziget közötti tengerszoroson, s elnevezte „Falkland-csatornának”. Ebből a hajózási névből később az egész szigetcsoport összefoglaló angol neve lett.
1764. április 5-én Louis Antoine de Bougainville hivatalosan birtokba vette a Falkland-szigeteket XV. Lajos francia király nevében, és a szigeteket Malouines-nek nevezték el Saint-Malo kikötőjének emlékére, ahonnan kihajóztak. Ez volt az első település a Falkland-szigeteken.[5]
A franciák jelenlétéről nem tudva, 1765 januárjában John Byron kapitány megpillantotta Saunders-szigetet a szigetcsoport nyugati végén. A kikötőt Port Egmontnak nevezte. Felderítette a közeli szigeteket és III. György brit király nevében - egy palack elhelyezésével - birtokba vette őket. 1766-ban Port Egmontban brit település épült.
1766-ban Franciaország elismerte a spanyol szuverenitást a Falkland-szigeteken, miután Spanyolország tiltakozott Port Louis létrehozása ellen. 1766. október 4-én III. Károly spanyol király rendeletet adott ki a Malvin-szigetek Kormányzóságának létrehozásáról Buenos Aires Kormányzójának és Általános Kapitányának függőségeként. Felipe Ruiz Puente kapitány volt a Malvin-szigetek első kormányzója. 1767. április 1-jén Franciaország hivatalosan áttette a telepet a Spanyol Királyságnak, és Port Louis nevét Puerto de la Soledadra változtatták és Malouinest spanyolosították Malvinasra.[6]
A spanyolok Port Egmontot is megtámadták, ahol a brit jelenlét 1770-ben ért véget. A brit telepesek elűzése háború szélére sodorta a két országot. Az 1771-ben megkötött megállapodás szerint a britek visszatértek Port Egmontba. Spanyolország csak Port Egmont birtokát adta vissza, és fenntartotta magának a Falkland-szigeteken szuverenitási jogát. Nagy-Britannia nem tett fenntartást vagy tiltakozást a spanyol szuverenitás fenntartása ellen a megállapodásban.[7][8][9]
Az amerikai függetlenségi háború okozta gazdasági nehézségek következtében az Egyesült Királyság sok tengerentúli település feladását határozta el 1774-ben. Az 1776-ban bekövetkezett kiürítéskor emléktáblát hagytak hátra, jelezve rajta, hogy fenntartják igényüket a szigetekre. Ettől kezdve 1810-ig a spanyol uralom alatt lévő településeket a Río de la Plata alkirályság kormányozta. Amikor 1811-ben a spanyolok is távozni kényszerültek, szintén emléktáblát hagytak hátra, jelezve igényüket.
1810. május 25-én Argentína de facto függetlenné vált Spanyolországtól, és elkezdte saját tekintélyével kormányozni és saját törvényeket alkotni. Ettől az időponttól kezdve, Argentína az „uti possidetis iuris” elve alapján örökölte Spanyolország jogait a Falkland-szigeteken.[10]
1820. november 6-án David Jewett hivatalosan birtokba vette a Falkland-szigeteket a Río de la Plata Egyesült Tartományok (Argentína régi neve) nevében. A ceremónia a híres angol felfedező, James Weddell és más jelenlévő amerikai és brit kapitányok jelenlétében zajlott. Nagy-Britannia nem tett fenntartást vagy tiltakozást ezzel a birtoklással kapcsolatban.[11]
1825-ben Nagy-Britannia és a Río de la Plata Egyesült Tartományok Barátsági, Kereskedelmi és Hajózási Szerződést írtak alá, amelyben Nagy-Britannia szuverén és független államként ismerte el Argentínát. Nagy-Britannia nem tett fenntartást vagy tiltakozást a Falkland-szigetekkel kapcsolatban a Szerződésben.[12][13]
1826-ban Luis Vernet újjáépítette a Puerto de la Soledad nevű települést. 1829-ben Argentína Luis Vernetet nevezte ki a Malvin-szigetek kormányzójává. Ezt a települést pusztította el 1831-ben egy amerikai hadihajó, mert a szigetek argentin kormányzója, Luis Vernet elkobzott egy amerikai bálnavadász hajót a halászati jogok feletti vita miatt.[14]
1833. január 3-án Nagy-Britannia erőszakkal elfoglalta a Falkland-szigeteket, kiűzte az argentin hatóságokat és lakosságot, helyükre brit alattvalók léptek, akik azóta korlátozó intézkedéseket vezettek be az argentin nép letelepedésének megakadályozására. Ez az Argentína elleni brit katonai agresszió indította el a két ország közötti területi vitát.[15]
A Királyi Haditengerészet támaszpontot létesített Stanley-ben, a szigetek a Horn-fok körüli hajózási útvonal stratégiai jelentőségű pontjává váltak. Az első világháborúban 1914 decemberében a közelben vívtak tengeri csatát a britek és németek. A britek győztek. A második világháborúban is haditengerészeti támaszpont volt Stanley, itt volt a bázisa a La Plata-i csatát megvívó hajóknak.
A falklandi háború[szerkesztés]
A szigetek hovatartozása feletti vita a 20. század második felében kiéleződött. Argentína, amely sohasem adta fel a szigetekre támasztott igényét, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalapításában lehetőséget látott arra, hogy ügyét a világ elé tárja. 1945-ben, az ENSZ alapokmányának aláírásakor, Argentína kijelentette, hogy fenntartja a szigetekre támasztott igényét. Az Egyesült Királyság válaszul népszavazást szervezett a szigetlakók számára a brit kivonulásról.
Az 1960-as években párbeszéd folyt a kérdésről brit és argentin diplomaták között, bármiféle eredmény nélkül. A tárgyalásokon a fő súrlódási pont az volt, hogy a kétezer szigetlakó brit származású és a brit uralom híve.
A szigeteknek 1971-ig nem volt légi kapcsolata a külvilággal. Ekkor az Argentin Légierő (FAA) hidroplánokkal légijáratot létesített Stanley és Commodoro Rivadavia között. Az FAA kérésére az Egyesült Királyság és Argentína egyezményt kötött, hogy az FAA megépítheti a szigetek első kifutópályáját. Elkészülte után 1982-ig hetente kétszer Fokker F27, majd Fokker F28 gépek repültek. Ez volt az egyetlen légijárat a szigetekre. Az argentin állami olajtársaság biztosította a szigetek energiaszükségletét.
1982. április 2-án Argentína megtámadta a Falkland-szigeteket és a déli Atlanti-óceán más brit területeit. Az Argentínában 1976 óta uralkodó katonai junta arra számított, hogy ez eltereli a közvélemény figyelmét a súlyos gazdasági helyzetről. Felhasználták a szigetek jelentőségét az argentin hazafias érzelmekben. Ez a jelentőség nem volt újkeletű dolog. Brit írók szerint az is bátorított az invázióra, hogy Nagy-Britannia leépítette katonai képességeit az Atlanti óceán déli részén.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa 502-es számú határozatában Argentínát erői visszavonására, mindkét felet diplomáciai megoldás keresésére szólította fel. A nemzetközi reakció vegyes volt. Egyik végletében Argentínát támogatták a latin-amerikai országok, Chile kivételével, másfelől az európai országok Nagy-Britanniát támogatták, Spanyolország kivételével. Végül az utóbbi oldalon foglalt állást az Amerikai Egyesült Államok. A britek expedíciós hadsereget küldtek a szigetek visszafoglalására és megvívták a falklandi háborút. Rövid, de heves légi és tengeri csaták után a brit erők a San Carlos Water nevű helyen május 21-én szálltak partra, szárazföldi hadjáratuk után az argentin erők június 14-én kapituláltak.
A háború után a britek megépítették a Brit Királyi Légierő Mount Pleasant támaszpontját (Stanley-től 30 km-re délnyugatra, IATA: MPN, ICAO: EGYP), megnövelték a helyőrség létszámát. Bár 1989-ben az Egyesült Királyság és Argentína között helyreállt a diplomáciai kapcsolat, a szigetek helyzetéről nem tárgyalnak.
A 21. században[szerkesztés]
2013-ban népszavazást tartottak a szigetcsoport státusáról, amin 92%-os részvétel mellett 99,8%-os arányban az Egyesült Királysághoz tartozás mellett döntöttek. A döntést Argentína nem fogadja el, mivel álláspontja szerint a britek által betelepített lakosság nem igényelhet önrendelkezési jogot.[16]
Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]
Alkotmány, államforma[szerkesztés]
A Falkland-szigetek brit tengerentúli terület. Önálló törvényhozó testülete és kormányzója van, de az államfő formálisan III. Károly brit király.[1]
Védelmi rendszer[szerkesztés]
A szigetcsoport védelmét a brit haderő biztosítja.[1]
Népesség[szerkesztés]
Falkland lakossága kb. 3140 fő. A 2008-as népszámlálás szerint a legtöbben Falkland-szigeteki identitásúak (61%), jelentős részük brit (29%), spanyol (2,6%), chilei vagy egyéb (6,5%), de 18 japán (0,6%) is él a szigetcsoporton.[1]
Többségük (70%) brit származású. Vannak még skandináv és chilei származásúak, valamint az utóbbi évszázadokban a szigetekre eljutó halászok utódai. Az utóbbi időben Szent Ilonáról többen is a szigetekre járnak dolgozni. A legfőbb vallás a kereszténység.
Gazdaság[szerkesztés]
Pénzneme az angol fonthoz rögzített Falkland-szigeteki font.[1]
Halászat és mezőgazdaság[szerkesztés]
A lakosság fő megélhetési forrása a juhtenyésztés és a halászat. A mocsaras síkságokat legelőként hasznosítják. A gyapjukért tartott juhok száma mintegy 500 000.[1]
Bányászat és ipar[szerkesztés]
A szigetek stratégiai pozíciója mellett a felszíne alatt található kőolajmező miatt fontos.[1] A Geological Society of London 1998-as tanulmánya 60 milliárd hordónyira becsüli a készletet. Argentína ellenzi, hogy a britek egyedül termeljék ki.
Szolgáltatások[szerkesztés]
A turizmus csak a nyári hónapokban jelent bevételt.[1] Fontos bevételi forrás a bélyeg- és éremkibocsátás.
A médiát egy rádióadó és két hetilap – a Penguin News és a Teaberry Express – képviseli.[1]
Infrastruktúra[szerkesztés]
Közlekedés[szerkesztés]
A Falkland-szigeteken két burkolt kifutóval rendelkező repülőtér van.[1] A RAF Mount Pleasant Stanley-től 30 km-re délnyugatra a fő nemzetközi repülőtér. A járatokat a Brit Királyi Légierő működteti az oxfordshirei RAF Brize Nortonra. Vannak járatok Chilébe is (hetente egyszer[1]), amelyeket a LAN működtet. A Port Stanley Airport (IATA: PSY, ICAO: SFAL) egy kisebb repülőtér a város mellett, főleg belső repülésekre. A legtöbb településnek van füves kifutópályája. A belső járatokat az igényeknek megfelelően indítják.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Csata a nagy semmiért (magyar nyelven). Index, 2012. április 2. (Hozzáférés: 2012. április 13.)
- ↑ 2012-es népszámlálási adat. [2019. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
- ↑ a b Torre Revello, José: „Historia del archipiélago malvinero” (spanyol nyelven) (PDF). Humanitas. Anuario del Centro de Estudios Humanísticos N° 3 pp. 515–517. Universidad Autónoma de Nuevo León, 1962. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Arnaud, Vicente Guillermo: „Las Islas Malvinas. Descubrimiento, primeros mapas y ocupación. Siglo XVI” (spanyol nyelven). Boletín del Centro Naval, N° 841 pp. 129–136. Centro Naval, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 33. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 34–38, 57. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 42–46. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Almon, John: A Collection of All the Treaties of Peace, Alliance, and Commerce, between Great-Britain and Other Powers. Volume II. From 1727 to 1771 (angol nyelven) pp. 328–330, 1772. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Cantillo, Alejandro del: Tratados, Convenios y Declaraciones de Paz y de Comercio que han hecho con las potencias extranjeras los monarcas españoles de la Casa de Borbón desde el año 1700 hasta el día (spanyol nyelven) pp. 519–520, 1843. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 71–84. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 90–94. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 107–110. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Foreign Office: British and Foreign State Papers, 1824-1825 (angol nyelven) pp. 29–37, 1846. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 110, 113–120 , 128–132. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D.: The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas» (angol nyelven) pp. 135–142. Eudeba, 2015. (Hozzáférés: 2023. április 23.)
- ↑ A falklandiak brit fennhatóság alatt maradnak (magyar nyelven). Index, 2013. március 12. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
Források[szerkesztés]
- Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963-9516-63-5
További információk[szerkesztés]
- Kohen, Marcelo G.; Rodríguez, Facundo D. The Malvinas/Falklands Between History and Law. Refutation of the British Pamphlet «Getting it Right: The Real History of the Falklands/Malvinas». Buenos Aires: Eudeba, 2015. ISBN 978-1973746478
- Hope, Adrián F. J. Sovereignty and Decolonization of the Malvinas (Falkland) Islands. Boston College International and Comparative Law Review, Volume 6, Issue 2 (1983).
- Arnaud, Vicente Guillermo. «Las Islas Malvinas. Descubrimiento, primeros mapas y ocupación. Siglo XVI». Boletín del Centro Naval, N° 841. Buenos Aires: Centro Naval, 2015. (in Spanish)
- Torre Revello, José. “Historia del archipiélago malvinero”. Humanitas. Anuario del Centro de Estudios Humanísticos, N° 3. Monterrey (México): Universidad Autónoma de Nuevo León, 1962. (in Spanish)
- L.L. Ivanov et al. The Future of the Falkland Islands and Its People. Sofia: Manfred Wörner Foundation, 2003. Printed in Bulgaria by Double T Publishers. 96 pp. ISBN 954-91503-1-3
- Carlos Escudé y Andrés Cisneros, dir. Historia general de las relaciones exteriores de la República Argentina. Obra desarrollada y publicada bajo los auspicios del Consejo Argentino para las Relaciones Internacionales (CARI). Buenos Aires: GEL/Nuevohacer, 2000. (in Spanish) ISBN 950-694-546-2
- Graham Pascoe and Peter Pepper. Getting it right: The real history of the Falklands/Malvinas. May 2008.
- D.W. Greig, Sovereignty and the Falkland Islands Crisis. Austrialian Year Book of International Law. Vol. 8 (1983). pp. 20–70. ISSN 0084-7658
- Falkland-szigetek - turisztikai szempontból
- Nagyutazas.hu
- Freemeteo.com
- Ötszázezer birka[halott link] – Magyar Nemzet, 2010. március 20.
.svg)
.svg)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
