Wales

Wales
Cymru
Wales zászlaja Wales címere
Nemzeti mottó: Cymru am byth (Wales örökké) Nemzeti himnusz: Hen Wlad Fy Nhadau
Fővárosa	Cardiff
é. sz. 51° 29′ 07″, ny. h. 3° 11′ 12″51.485277777778, -3.1866666666667
Legnagyobb város	Cardiff
Államforma	hercegség (az Egyesült Királyság tagországa)
Vezetők
Uralkodó	III. Károly brit király
Első miniszter	Eluned Morgan
Herceg	Vilmos walesi herceg
Törvényhozás	Senedd Cymru
Hivatalos nyelv	angol, walesi
Tagság	Lista World Tourism Cities Federation
Népesség
Népesség	3 131 640 (2022, becslés)
Népsűrűség	140 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	20 779 km²
Időzóna	GMT (UTC+0)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Angol font (GBP)
Internet TLD	.wales .cymru
Közlekedés iránya	bal oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Wales témájú médiaállományokat.

Wales (IPA: [weɪlz], walesiül: Cymru, IPA: ['kəmrɨ] kiejtése^ⓘ, magyarosan leggyakrabban velsz) Nyugat-Európában található, egyike az Egyesült Királyságot alkotó négy tagországnak.

Néha használják a Walesi Hercegség kifejezést (walesiül Tywysogaeth Cymru), de a walesi herceg nem vesz részt Wales kormányzásában, és a kifejezés sokakban ellenérzést kelt. A rómaiak 5. századi kivonulása után a kelta britonok önálló kultúrát alkottak. Gruffudd ap Llywelyn 1055-ben egyesítette Walest. 200 éves háborúskodás után Wales politikai önállósága 1282-ben szűnt meg, amikor I. Eduárd angol király legyőzte II. Llywelyn (eredeti neve Llywelyn ap Gruffudd) walesi herceget a cilmeri csatában, bár Wales törvényeinek egy része egészen az Angliával való egyesülésig, tehát 1535–1542-ig érvényben maradt. A 15. század elején fellázadtak az angol uralom ellen, és rövid időre létrehoztak egy önálló walesi államot, saját parlamenttel. A 19. században különálló walesi politika alakult ki, megjelent a liberalizmus David Lloyd George vezetésével, majd a szocializmus és a Munkáspárt vette át a vezető szerepet. A Plaid Cymru nacionalista párt 1925-ben alakult, a Walesi Nyelvtársaság 1962-ben. A walesi parlament 1998-ban alakult.

Fővárosa 1955 óta Cardiff, de a walesi herceget Caernarfonban iktatják be, és a 15. század elején, Owain Glyndŵr (Owen Glendower) lázadása idején Machynlleth volt a parlament székhelye. 1999-ben megalakult a walesi parlament, melynek korlátozott hatásköre van. Az ország függetlenné válását a Plaid Cymru nevű ellenzéki párt támogatja.

A Nagy-Britannia szigetén elhelyezkedő tagországot északon és nyugaton az Ír-tenger, keleten Anglia, délen a Bristol-csatorna, délnyugaton a Kelta-tenger határolja. 2021-ben 3,2 millió lakosa volt. Területe 21 218 négyzetkilométer, partvonala pedig több, mint 2700 km hosszú. Hegyes táján a legnagyobb magasságot északon és középen éri el; legmagasabb csúcsa Snowdon (Yr Wyddfa). A tagország az északi mérsékelt övben található, éghajlata változékony óceáni éghajlat.

Az ipari forradalom hajnalán a bányáyszat és a kohászat fejlődése az addigi mezőgazdasági társadalmat iparivá formálta át. A déli szénbányászat hatására népességrobbanás következett be. A népesség kétharmada délen él, Cardiff, Swansea, Newport városaiban, és a hozzájuk közeli völgyekben. Észak-Wales keleti régiójában a népesség hatoda lakik; itt Wrexham a legnagyobb város. Wales többi területe ritkán lakott. A hagyományos nehézipar hanyatlásával a közszolgfálat, a könnyűipar, a szolgáltatások és a turizmus vette át a vezető szerepet a gazdaságban. A mezőgazdaság jórészt takarmánytermelésből és állattenyésztésből áll, és az állati termékeket még exportálják is, szemben az Egyesült Királyság önellátásával.

Hivatalos nyelvei a walesi és az angol. A lakosság többsége angol anyanyelvű. A walesi nyelvet északon és nyugaton beszélik, a tagországban összesen 538 300-an beszélnek walesiül. Walesnak négy UNESCO világörökségi helyszíne van, közülük három északon.

Neve

Wales neve a germán walha szóból ered, ami idegent, külföldit jelent, és feltehetően a volcae, egy galliai nép nevéből ered. Amikor a Galliában élő kelták romanizálódtak, a szó a „római ember” jelentést vette fel, és még ma is jelen van a vallonok, a vlachok (Havasalföld lakói), vagy Cornwall „-wall” végződésében. A walesiek országukat Cymrunak hívták, ami a régi walesi nyelvben talán vidéki embereket jelentett. A „Cymru” (autentikusan cumree) szó egy része megtalálható például Cumberland és Cumbria nevében.

Földrajz

Wales domborzati térképe

Wales a nyugati félgömb 2° és 5° hosszúsági körei között és az északi félteke 51° és 53° szélességi körei között, a Brit-sziget nyugati részén helyezkedik el. Északon és nyugaton az Ír-tenger, délnyugaton a Kelta-tenger és a Szent György-csatorna, míg délen a Bristoli-csatorna határolja. Wales nagyrészt hegyes terület, Nagy-Britannia középnyugati részéhez csatlakozva. Keleten 260 km hosszú határ választja el a szomszédos Anglia Cheshire, Shropshire, Herefordshire és Gloucestershire megyéitől. Észak-déli kiterjedése mintegty 270 km. Wales területe 20 779 km², amivel az Egyesült Királyság harmadik legnagyobb tagállama Anglia és Skócia után, melyre az angolszász kultúrában gyakran mértékegységként hivatkoznak.

Domborzat

Southerndown tengerpartja

Snowdonia

Wales területének legnagyobb része hegyvidéki jellegű, különösen az ország északi és középső tájai, a vonulatok formakincse az eljegesedés hatására alakult ki. Északon helyezkedik el a legmagasabb hegység, Snowdonia (Eryri), a legmagasabb csúcs az 1085 m magas Snowdon (Yr Wyddfa). Wales középső részén a Cambriai-hegység hegyláncai húzódnak (legmagasabb pont: 752 méter), míg délen a Brecon Beacons (Bannau Brycheiniog) csúcsai emelkednek; legmagasabb pontja 886 méter. A tagállam partvonala 2704 km hosszú és több mint 50 kisebb-nagyobb sziget tartozik hozzá. A legnagyobb földdarab Anglesey (Ynys Môn) szigete. Északnyugaton 14, illetve ha idevesszük a Carnedd Gwenlliant, akkor a 15 hegységet walesi háromezresnek nevezik, mivel 3000 láb (910 méter) fölé nyúlnak.

Wales belső területeinek felszínét elsősorban óidei (ordovícium, devon és szilur kori) kőzetek alkotját, míg a partvidéken fiatalabb üledékes kőzetek találhatóak. A legidősebb kőzetek, például gneisz Anglesey szigetén és a Llŷn-félszigeten fordulnak elő, vulkanikus formációk elsősorban a Snowdonban találhatóak meg, a délkeleten emelkedő hegyek anyaga pedig vörös homokkő.

Wales a korai geológiai kutatások egyik fő helyszíne volt, így több földtörténeti korszak is az országhoz kapcsolódóan kapta a nevét. A szilurt és az ordovíciumot az ókori Wales területén élő kelta törzsek után nevezték el, míg a kambrium időszak az ország latin neve után kapta nevét.

A jégkorszakban Wales területét állandó jégtakaró borította, majd az eljegesedés határának északra tolódásával számos talajtípus alakult ki. A partvidékek alacsonyabban fekvő területeit barna erdőtalaj borítja, míg a dombvidékeken a humuszban gazdag, a nagy csapadék hatására kilúgozott umbrizol, a legmagasabb hegységekben pedig a podzol talajtakaró jellemző.

Vízrajz

A Dee-folyó télen

A bőséges csapadékmennyiség ellenére a folyók többnyire kis vízhozamúak és rövid út megtétele után a tengerbe ömlenek. Ez alól kivétel a Cambriai-hegységben eredő Severn, amely a Brit-sziget leghosszabb folyójaként Walest elhagyva Anglia területén ömlik a Bristoli-csatornába. Fontos vízfolyás továbbá a Wye és a Dee-folyó is. Az ország területén számos tó található, ezek elsősorban glaciális eredetűek. A legnagyobb természetes állóvíz a Bala-tó (Llyn Tegid). Nagyszámú vízerőmű vesz részt az energiatermelésben és számos víztározó biztosítja a lakosság ivóvízellátását.

Éghajlat

Wales a mérsékelt öv óceáni éghajlatú területéhez tartozik, az időjárás általában felhős, nedves és szeles, de enyhe. Az egyik legnedvesebb régió Európában. Az éves középhőmérséklet a tengerpartokon 9,5-11 °C között ingadozik, a hegységekben hűvösebb és sokkal szélsőségesebb az időjárás. Amíg a parti síkságokon enyhék a telek és az éves napfénytartam eléri az évi 1750 órát, addig a hegyvidékeken a téli évszakban gyakran előfordulnak havazások és a napfénytartam is csak 1100 óra. Az évente lehulló 850–1000 mm csapadékot az Atlanti-óceán felől érkező szelek szállítják.

• Legmagasabb maximális hőmérséklet: 37,1 °C a Flintshire-i Hawardenben, július 18-án.
• Legalacsonyabb minimális hőmérséklet: -23,3 °C a Radnorshire-i Rhayaderben, ma Powys 1940 január 21-én.
• A napsütéses órák maximális száma egy hónapban: 354,3 óra a Pembrokeshire-i Dale Fortban, 1955 júliusában.
• A napsütéses órák minimális száma egy hónapban: 2,7 óra a Brecknockshire-i Llwynonban,1962 januárjában.
• Az egy nap alatt (0900 UTC – 0900 UTC) leesett maximális csapadék: 211 mm a Glamorgani Rhonddaban, 1929 november 11-én.
• A legcsapadékosabb pont – átlagosan 4473 mm eső Gwyneddben, a snowdoniai Crib Gochban in, ami így az Egyesült Királyság legcsapadékosabb pontja.

Élővilág

Kocsánytalan tölgy erdő Llanberis mellett

Wales területének természetes növénytakaróját a lombhullató erdők alkotják, azonban a vaskor óta zajló erdőirtás megtizedelte az erdőségeket. A földterület 80%-át hasznosítja a mezőgazdaság, elsősorban legelőként. Az utóbbi évtizedekben komoly erdőtelepítési programok zajlottak, jelenleg az országrész területének 15%-át borítja erdő. A legjellemzőbb növénycsaládok a tölgy, bükk, nyír és a platán fafajtái, a cserjéket a mogyoró és berkenyefajok képviselik.

Borjúfóka Pembrokeshire tengerpartján

A tagállam sokféle tájai gazdag állatvilágnak adnak otthont, a madárvilág legjellegzetesebb képviselői a walesi vadvilág szimbóluma, a vörös kánya; a halászsas, a lunda és az atlanti vészmadár, de élnek itt hollók és örvös rigók is. A ragadozó madarak között ott van a kis sólyom és a kékes rétihéja is. Mindösszesen több, mint 200 madárfajt észleltek a Conwy közelében fekvő RSPB tájvédelmi körzetben, beleszámítva az ideiglenes látogatókat is. A hajdan elterjedt barna medvék, farkasok, hiúzok és vaddisznók az intenzív vadászat hatására kipusztultak, jelenleg a gímszarvas és az európai őz mellett a horgasszőrű denevér, az újra betelepített eurázsiai hód és a vörös mókus, a cickányok, az erdei pockok, menyétek, borzok, sünök és a denevérek 15 faja képviselik a szárazföldi emlősöket. Két rágcsáló, a sárganyakú erdeiegér és a mogyorós pele határterületeken élve vészelték át a történelem viharait. A nyusztot korábban csak alkalmanként látták, 2015-ben visszatelepítették. A görény majdnem kihalt Angliában, de fennmaradt Walesben, és gyorsan terjed. Snowdoniában elvadult kecskék találhatók. 2021-ben a atural Resources Wales engedélyezte hat hód szabadon eresztését a Dyfi-völgyben, ami az első hódvisszatelepítés Walesben. Snowdonia hegyei jégkorszak előtti, reliktum fajairól ismert, mint például a Gagea serotina; egyéb hegyi fajok közé tartoznak a Saxifraga cespitosa, Saxifraga oppositifolia és a Silene acaulis. Sok walesi növény nem található meg az Egyesült Királyság más területein, mint példázul a Tuberaria guttata Angleseyben és a Draba aizoides Gowerben.

A tengerparti vizek a palackorrú delfin, a disznódelfin valamint a kúpos és borjúfóka populációnak nyújtanak élőhelyet. A délnyugati partok közelében, a Gower, Pembrokeshire és Cardigan-öböl vonzó a tengeri állatok szempontjából: óriáscápa, kúpos fóka, kérges teknős, delfinek, disznódelfinek, medúzák, rákok, homárok népesítik be ezeket a vizeket. Pembrokeshire és Ceredigion nemzetközi fontosságú a palackorrú delfinek számára, és New Quay a palackorrú delfinek egyetlen nyári gyülekezőhelye az Egyesült Királyságban. Wales hosszú partvonala miatt fajgazdag a tengeri madarak állománya. A partvonalak és a hozzájuk tartozó szigetecskék adnak otthont a következő fajok kolóniáinak: szula, alka, atlanti vészmadár, lunda, háromujjú csüllő és üstökös kárókatona. A leggyakoribb tengeri halak a makréla, a hering és a Merlucciidae fajok. Az édesvízi halak közé tartoznak az angolnák, a Salvelinusok, a lazacok, az Alosidae, a viaszlazac és a Salvelinus alpinus. Csak Walesben található meg a Coregonus pennantii, mégpedig a Bala-tóban. Wales ismert a kagylóiról.

A walesi kormányzat 2500 felhagyott bányát vizsgál élőviláguk szempontjából.

Nemzeti parkok és világörökségi helyszínek

Wales területén három nemzeti park található, ezek összesen a tagállam 20%-át fedik le. A legrégebbi nemzeti park, Snowdonia 1951-ben jött létre, a 2142 km²-es terület a névadó hegység látványos csúcsairól, vízeséseiről, várromjairól és gőzvasútjairól híres. Wales délnyugati tengerpartját foglalja magába a 629 km² kiterjedésű Pembrokeshire Coast Nemzeti Park, amely látványos sziklaalakzatairól, túraútvonalairól és tengeri élővilágáról ismert. A harmadik védett területet, az 1344 km² kiterjedésű Brecon Beacons Nemzeti Parkot 1957-ben hozták létre, a dél-walesi felföld hegyeivel, tavaival és barlangjaival minden évben számos turistát vonz, a látogatók magas számához hozzájárul a főváros, Cardiff közelsége is. Van öt Area of Outstanding Natural Beauty is: Anglesey, a Clwydian Range and Dee völgy, a Gower-félsziget, a Llŷn-félsziget, és a Wye-völgy. 2019-ben a partvonalon 40 Kék zászlós partszakasz volt, három Kék zászlós kishajó-kikötő-medence és egy Kék zászló csónak operátor. Azonban a tenger nem mindig kellemes fürdéshez és hajózáshoz. Wales déli és nyugati partjait az ír és a korni partszakaszokkal együtt gyakran fújják nyugati/délnyugati szelek, melyek több hajó elsüllyedését is okozták. 1859-ben 110 hajó veszett oda Wales partjainál egy hurrikánban, ami Britanniában 800 életet követelt. A legynagyobb együttes veszteség a Royal Charter elsüllyedése volt Angleseynél, 459 halálos áldozattal. A 19. században évente átlagosan több, mint 100 hajó süllyedt el, és átlagosan 78 tengerész vesztette életét minden évben. A háborúk tovább növelték a veszteséget, Holyhead, Milford Haven és Swansea mellett. A parttól távolabbi sziklák miatt Anglesey és Pembrokeshire továbbra is ismert hajótöréseikről, melyek közül a Sea Empress olajhajó elsüllyedése volt a legnevezetesebb 1996-ban.

Az ország négy világörökségi helyszínnel rendelkezik, ezek mindegyike a kulturális kategóriába tartozik. Wales északi részén, a Snowdonban és környékén helyezkednek el a nagy múltú palafeldolgozás emlékhelyei, ezt a tevékenységet már az ókorban is folytatták a tájegységen. I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban az 1280-as években épültek fel egy esetleges walesi lázadás megelőzésének érdekében, az erődítményrendszer 1986-ban lett a Világörökség része, itt található a Caernarfoni vár is. Az ipari forradalom remekműveként tartják számon a hajózható Pontcysyllte vízvezetéket, amely 38 méteres magasságban vezeti át az Ellesmere-csatorna vizét a Dee völgye fölött. A negyedik helyszín Blaenavon ipartörténeti műemlékei, a dél-walesi kisváros 1789-ben nyílt vasfeldolgozó üzemével vált az európai ipari örökség fontos részévé.

Az első határvonal zonális volt Anglia és Wales között. Az első elismert határvonal a Wye folyó volt. Feltételezik, hogy Offa's Dyke már elhatárolta Walest, de ezt felülírta Gruffudd ap Llewellyn, aki további földterületeket követelt. Az 1536-os egyesülési törvény egyenes határvonalat állapított meg a Dee folyó torkolatától a Wye szájáig. ez a határvonal azonban a gyakorlatban nem mindig érvényesült. 1881-ben azonban előírták, hogy a helyi üzemek döntsenek arról, hogy melyik tagállamhoz akarnak tartozni.

Történelme

Őskor

Bryn Celli Ddu, egy újkőkorszaki kamrasír Anglesey szigetén

Az emberiség jelenlétének legkorábbi bizonyítéka Walesben egy neandervölgyi állcsont, amelyet északon, a Pontnewydd-barlangban tártak fel. A lelet egy 11 éves gyermekhez tartozott, aki 230 000 éve, a korai kőkorszakban élt. A modern embertől származó első maradványok mintegy 29 000 évesre datálhatók, de a folyamatos jelenlétük csak 10-12 000 éve, az utolsó jégkorszak vége után kezdődött el, amikor a középső kőkorszaki vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok migrációja elérte Britanniát. A klíma melegedésével párhuzamosan a gleccserek visszahúzódtak, Wales területe beerdősödött és a tengerszint növekedése miatt Nagy-Britannia és Írország szigetté vált. Még mintegy 6 000 éve is nagyjából 10 méterrel alacsonyabb volt a vízszint a jelenleginél, John Davies walesi történész elmélete szerint a helyi mitológiában szereplő elsüllyedt királyság, (a „walesi Atlantisz”) Cantre'r Gwaelod ennek a korszaknak az emlékét őrzi.

Az újkőkorszakban újabb migrációs hullám érte el Walest, ekkor a meglévő népesség összekeveredett az újonnan érkezőkkel, átvéve azok letelepedett életformáját, így nagyjából 6000 éve lezajlott a neolitikus forradalom. Nagy területeken kiirtották az erdőket, legelőket és szántóföldeket alakítottak ki, elsajátították a kerámia és textilkészítés technológiáját, valamint megalitokat építettek. A bronzkorban Észak-Walesben Great Orme rézexportőrré vált, ami a bronz egyik fő összetevője. Az ásványkincsekben való bővelkedés csalta ide a rómaiakat is. Erre az időszakra a neolit népességet kelták váltották fel. Amikor a rómaiak megérkeztek a területre, öt kelta törzs élt Walesben, az ordovíciusok, deceanglusok, cornoviusok, szilurok és demetaeusok. A rómaiak az itt talált kelták közös nyelvét britonnak nevezték.

Római kor

A caerleoni római amfiteátrum

Az első lejegyzett történelmi esemény Britannia római meghódítása volt, amely Kr.u. 48-ban vette kezdetét és mintegy 30 évig tartott, amíg a teljes terület felett megszerezte az ellenőrzést a birodalom. Az őslakos törzsek közül a szilurok és az ordovíciusok ellenálltak, utóbbiak vezére, Caratacus hosszú időn keresztül sikeresen vezetett hadjáratokat a megszállók ellen. Tacitus római történetíró elbeszélése alapján végül elfogták és Rómába hurcolták, azonban a törzsfő szónoklata annyira lenyűgözte a szenátust, hogy utána szabad emberként élhetett a fővárosban. Wales mintegy 300 éven keresztül állt római uralom alatt.

A romanizáció elsősorban a mai Dél-Wales területén területén volt jelentős, ahol a rómaiak Venta Silurum városát (ma Caerwent) és egy sor erődítményt építettek. A birodalom kihasználta, hogy a terület gazdag ásványkincsekben és ólom, réz és aranybányákat nyitottak, a legfontosabb helyszín Dolaucothi volt. Isca Augusta (ma Caerleon) városában épült föl a központi légiós erődítményt, melynek amfiteátruma ma a legjobb állapotban van a Britanniában építettek közül. A 4. században a kereszténység is eljutott Walesbe és az egyházüldözés vége után gyorsan nőtt követőinek száma.

383-ban a britonok egy királyságban egyesültek, és Magnus Maximus római császárnak kiáltotta ki magát Britanniában és Galliában. Habár már korábban használták a Cymry elnevezést, a britek törzseken átívelő közössége ekkoriban jött létre.

Korai középkor

A jelentősebb középkori walesi királyságok

Zászló	Királyság	Főváros (970-ben)	Fennállás	Uralkodók listája	Térkép
	Gwynedd	Aberffraw	401–1216	Gwyneddi királyok
	Powys	Mathrafal	5.század-1160	Powysi királyok
	Deheubarth	Dinefwr	920–1197	Deheubarthi királyok
	Morgannwg	Cardiff	7.század-745 942–974 1055/1063–1091	-
	Gwent	Caerwent	5.század-1075

Wales korai középkori történelme 410-ben kezdődött, amikor Britanniában összeomlott a római uralom. Wales területén királyságok alakultak. Az angolszász törzsek többször próbálkoztak a királyságok legyőzésével, de az emberek heves ellenállása és a walesi hegyvidék miatt nem jártak sikerrel. Mercia királya, Offa egy nagy falat és árkot csináltatott a merciai-walesi határon, hogy a legyőzött Powys Királyságot országához csatolja. A fal egyes részei még ma is láthatók.

A keleti területeket, melyeket Anglia szerzett meg, a walesi lakosság Lloegyrnek hívta, aminek szó szerinti jelentése „elveszett földek”; a kifejezés később Anglia walesi nevévé vált. Az angolszászok viszont a római-briteket a már korábban említett walha szóval jelölték, aminek jelentése idegen, külföldi. A walesiek egészen a 12. századig Brythoniaidnak (britek) nevezték magukat, bár a Cymru és az y Cymry kifejezéseket már 633-ban használta Aneirin, egy brit költő. A 930 körül íródott Armes Prydainban a Cymry és a Cymro tizenötször fordul elő, de a Brythoniaid csak a 12. századra tűnt el az írásokból.

Hywel Dda a trónon

A germán telepesek megérkezésével fokozatosan háttérbe szorult a helyi kultúra és a briton nyelv. A britonok egy csoportja a nyugati félszigetre szorult, a tenger és az angolszászok közé. A walesi királyságok ugyanannyit hadakoztak egymással, mint az angolszászokkal. A partokra vikingek telepedtek le, így hozták létre Swansea, Fishguard és Anglesey településeket, míg az angolszászok betelepedtek walesi területek belsejébe is, így hozva létre például Presteigne-t.

A 10. században Hywel ap Cadell, aki később úgy vált ismertté, mint Hywel Dda, Dyfedbeli és Seisyllwg-i örökségeiből megalakította Deheubarth királyságát, majd 942-ben meghódította Gwynedd és Powys királyságokat. Miután Wales területének jó része a hatalma alá került, létrehozta Wales törvényeit, melyek évszázadokkal túlélték az általa létrehozott államalakulatot, és mint utólag kiderült, fontos lépés volt a nemzet későbbi létrehozásában. A közös kultúra és a külső fenyegetés újra egységbe kovácsolta Wales királyságait.

Érett középkor

Harlech vára

A 11. században Gwynedd megerősödött, és Gruffydd ap Llywelyn minden ellenségét legyőzte, 1057-ben egyesítve teljes Walest, sőt még az angolszász határvidéket is. 1063-as haláláig egész Wales elismerte Gruffydd ap Llywelyn királyságát, ami sem azelőtt, sem azután nem sikerült egyetlen más walesi uralkodónak sem. Az ő halálát Harold angol király testvérének, Tostignak meglepetésszerű támadása okozta. Gruffydd halála után özvegyét Harold vette feleségül, aki nem örülhetett sokáig a házasságnak, a normann invázió miatt.

A normannok 1066-os győzelme után Wales függetlensége fokozatosan megszűnt. A normannok nem álltak meg a határon, hanem portyáztak ott, ezzel létrehozva félig független területek sorát, melyek elválasztották tőlük a még független walest. 1216-ban Llywelyn ab Iorwerth rákényszerítette minden walesi fejedelemre a saját uralmának elismerését. Halála után Wales újra megosztottá vált, míg unokája, Llywelyn ap Gruffudd újra nem egyesítette, melyet III. Henrik angol király is elismert 1267-ben a Montgomery békeszerződésben.

Henrik halála után a kapcsolat felbomlott. 1282-ben I. Eduárd angol király csatában legyőzte II. Llywelynt, az utolsó független walesi herceget. A háború 1283-ban ért véget. A Rhuddlani egyezmény véget vetett Wales függetlenségének. Walest felosztották Eduárd és az angol lordok között. Eduárd – hogy uralma alatt tartsa a walesieket – több kővárat építtetett, melyek közül a legismertebbek Beaumaris, Caernarfon, Conwy és Harlech.

Késő középkor

Owain Glyndŵr felkelése (1400-1415) után is érvényben maradt a Rhuddlan egyezmény. A Tudorok walesi támogatással emelkedtek fel.

Az országot hivatalosan 1535-ben csatolták Angliához, VIII. Henrik uralkodása idején, aki történetesen walesi volt. A walesiek teljes jogú angol polgárokká váltak, parlamenti képviselettel. A határt újrahúzták, a területet egyesítették.

Korai újkor

Az egyesülési törvény létrehozta az Egyesült Királyságot. Az 1746-os Wales és Berwick törvény kimondta, hogy minden törvény, ami Angliában életbe lép, az automatikusan Walesben is életbe lép (valamint az angol-skót határon fekvő Berwick nevű városban), ha a törvény mást nem mond.

Az ipari forradalom és a birodalmi terjeszkedés a bányászat gyors fellendüléséhez vezetett, fémeket, szenet és palát bányásztak. A népesség növekedése követte a bányászat megnövekedését, és Wales vált az Egyesült Királyság ipari központjává. Újra megindult az elégedetlenség, de ezúttal a tőkések ellen. Az elégedetlenség a vallásban is kifejeződött: a nonkorformizmus formálta a nép lelkét. A politikában megjelentek a radikális munkásmozgalmak, amelyek az 1831-es Merthyr-felkeléshez, a Chartism mozgalomhoz, illetve a Newport-felkeléshez vezettek. Az erős liberális hagyományokat később a szocializmus váltotta fel. 1922-től a Munkáspárt vált a fő walesi politikai erővé.

Modern kor

A 19. század második felétől a walesi nemzeti mozgalom újjáéledt. A századforduló környékén megerősödött a politikai kultúra, vallási és kulturális újjáéledés jellemezte a korszakot. Újjáéledt a walesi nyelvű irodalom is, és rendszeresen megrendezték az eisteddfodau fesztivált. A gazdaság fejlődött, ami támogatta a walesi nyelv, zene és nemkonfirmista kereszténység iránt. Megerősödött a nemzeti önazonosság, különféle nemzeti intézményeket alapítottak. Az időszak megtapasztalta a kék könyvek árulását, ami a walesi nyelvet és nonkorformizmust tette felelőssé a walesiek alacsonyabb képzettségéért, és a kétnyelvű nevelés bevezetését szorgalmazta. Emiatt megerősödött a walesi nacionalizmus, ami a Cymru Fydd mozgalomban öltött testet. Ez az autonómia kiszélesítését és a walesi identitás elismerését követelte az Egyesült Királyságon belül.

A mozgalmat a Plaid Cymru (Wales Párt) vezette, mely nagyobb autonómiát akart szerezni az országnak Angliától és jelenleg Wales teljes függetlenségéért kampányol. 1955-ben azokra a területekre, melyeken az angliai törvények voltak érvényben, az Anglia és Wales kifejezést kezdték használni; ugyanebben az évben Wales fővárosa Cardiff lett. 1962-ben megalakult a Walesi Nyelvi Társaság, hogy megakadályozzák a nyelv kihalását. A nacionalizmus egyre erősödött, részben a Tryweryn-völgy 1965-ös elárasztása miatt, amivel egy falut, Capel Celynt víztározó építésére akarták kényszeríteni, hogy Liverpool vízellátását biztosítsák. 1966-ban a Plaid Cymru először jutott be a parlamentbe. Rövid ideig a nacionalista mozgalmak, például a Szabad Wales Hadsereg terrorhadjáratot indítottak. A Károly herceg 1969-es beiktatása előtti években vízvezetékeket, adó- és egyéb hivatalokat robbantottak fel. 1969-ben érvénytelenítették az 1746-os Wales és Berwick törvényt, törvényben mondták ki Wales létét és Angliával való szövetségét.

1979-ben népszavazást írtak ki arról, hogy alakuljon-e közgyűlés, melyen a „nem” szavazatok voltak többségben. Egy 1997-es szavazás eredményét az igen kis többség ellenére megóvták. Végül 1999-ben megalakult a walesi parlament; ez határozza meg a központi költségvetés walesi fejezetének felosztását.

Decentralizáció és autonómia

Lásd még:

• Walesi függetlenségi mozgalom
• A walesiek argentínai emigrációja

Államszervezet és közigazgatás

Városok

Wales erőteljesen urbanizált területnek számít, a lakosság 4/5-e városokban él, elsősorban a dél-walesi városövezetekben, ahol a legnagyobb városok, Cardiff, Swansea és Newport is találhatóak. Számos városi jellegű település található az angol határ és az északi tengerpart mentén is, ezzel szemben a terület középső és nyugati része ritkán lakott és vidékies.

A középkor folyamán a legelterjedtebb településtípust a kisebb csoportokban álló tanyák képezték. Az első városnak mondható települések a normann hódítás idején épültek az újonnan épült várak mellett, de ezek még nem rendelkeztek nagyszámú lakossággal. A robbanásszerű urbanizáció az ipari forradalom időszakában zajlott le, elsősorban az 1850 és 1950 között eltelt száz év folyamán. A dél-walesi megyék messze megelőzték városiasodás tekintetében a legtöbb európai országot, 1951-re pedig már kialakult egy összefüggő városövezet ami Londontól egészen Wales déli részéig terjedt.

Walesben hét city státusszal rendelkező város van: Bangor, Cardiff, Newport, St Asaph, St Davids és Swansea, ezekhez csatlakozott Wrexham 2022-ben. A city státusz nincs összefüggésben a lakosságszámmal, az uralkodó adományozza, birtoklása inkább egyfajta presztízsnek számít, legtöbbször katedrálissal rendelkező települések kapták meg.

Cardiff Swansea	Sorszám	Város neve	Népesség (2021)	Sorszám	Város neve	Népesség (2021)	Newport Wrexham
	1.	Cardiff	348 535	11.	Aberdare	37 675
	2.	Swansea	170 085	12.	Caerphilly	33 105
	3.	Newport	130 890	13.	Pontypridd	31 900
	4.	Barry	56 605	14.	Port Talbot	31 555
	5.	Bridgend	51 760	15.	Colwyn Bay	29 275
	6.	Cwmbran	47 090	16.	Pontypool	29 070
	7.	Wrexham	44 785	17.	Penarth	28 395
	8.	Llanelli	42 155	18.	Rhyl	26 990
	9.	Neath	40 730	19.	Ebbw Vale	19 630
	10.	Merthyr Tydfil	39 535	20.	Maesteg	18 335

Politika

A cardiffi városháza

Mivel Wales az Egyesült Királyság része, az államfő a mindenkori brit uralkodó, 2022 óta III. Károly. A végrehajtó hatalom a király kezében van, de a hatalmat az Egyesült Királyság Parlamentje gyakorolja, néhány területen azonban az irányítás jogát átadták a Walesi Nemzetgyűlésnek. Wales elsődleges törvényhozó testülete az angol parlament. Másodlagos törvényhozó testületként a Nemzetgyűlésnek korlátozott joga van a Walesben érvényes törvények módosítására. A Nemzetgyűlés nem szuverén testület, elvileg a brit parlament meg is szüntetheti azt. Egy 2006-os törvény egyszerűsítette további jogok adását a Walesi Nemzetgyűlésnek. Ezzel párhuzamosan létrehozta a walesi kormányt, melyet az angol parlament nevez ki és neki tartozik elszámolással. Egy 2011-es népszavazást követően a Nemzetgyűlést törvényhozó hatalommal ruházták fel a decentralizált területeken, anélkül, hogy a brit parlament megerősítené a rendelkezéseket. Hatalmat kapott adóemelésre is. 2020 májusában a Nemzetgyűlést átnevezték "Senedd Cymru", illetve "the Welsh Parliament" nevekre. Általában a Senedd elnevezést használják walesi és angol nyelven is.

A decentralizált témák közé tartozik a mezőgazdaság, a gazdaságfejlesztés, az oktatásügy, az egészségügy, a közszolgáltatások, a turizmus, a közlekedés és a walesi nyelv. A Walesi Parlament képviseli Walest külföldön is.

A Nemzetgyűlést 1998-ban alapították a Wales kormányzatáról szóló törvény rendelkezése szerint. A Nemzetgyűlésnek 60 tagja van. Közülük 40 egyszerű szavazattöbbséggel kerül be, a többi 20 pedig regionális listákról. A győztes párt választja meg Wales első miniszterét, aki a kormányfő szerepét is betölti. A végrehajtó hatalmat a Walesi Nemzetgyűlés Kormánya gyakorolja, és a Nemzetgyűlés legtöbb jogát erre a kormányra ruházza.

Wales első minisztere jelenleg Eluned Morgan (2024 óta), a Munkáspárt tagja, aki kisebbségben lévő kormányt vezet. A legnagyobb ellenzéki párt, a Plaid Cymru az Egyesült Királyság tól való teljes függetlenséget hirdeti. Jelen van még a Konzervatív Párt, a Liberális Demokraták (az első Nemzetgyűlésben a Munkáspárttal kötöttek koalíciót) és az Előre Wales. Napjainkban a legtöbb vita arról folyik, hogy a Walesi Nemzetgyűlés a skót parlamenthez hasonló jogokat kapjon-e és ez legyen az elsődleges törvényhozó szervezet, vagy sem.

A brit Alsóházban Walesnek 40 képviselője van. Wales minisztere a brit kormány tagja és ott a tagállam ügyeit képviseli. A Wales Hivatal a brit kormány Walesért felelős minisztériuma. A miniszter jelenleg Jo Stevens.

A Nemzetgyűlés új épületét Richard Rogers tervezte és 2006. március 1-jén, Szent Dávid napján II. Erzsébet királynő nyitotta meg.

Korábban az ISO 3166-2:GB Walest hercegségként, Angliát és Skóciát tagállamként, Észak-Írországot tartományként definiálta. 2010-ben a Nemzetgyűlés kezdeményezte ennek megváltoztatását. John Griffiths walesi politikus szerint a hercegség elnevezés félrevezető, és a tagállam szót kellene helyette használni. 2011-ben frissítették az ISO 3166-2:GB szabványt, hogy Wales tagállamként szerepeljen. Az Egyesült Királyság kormányának útmutatója szerint, habár létezik walesi herceg, csak formális szerep jut neki, a kormányzásban nem vesz részt. Így Wales inkább tagállam.

Törvények

Wales törvénykezését hivatalosan a 930 körül megtartott országgyűléséig vezetik vissza, melyet Hywel Dda hívott össze Whitlandban. Ő volt Wales legnagyobb részének királya 942-től 950-ig. A 'law of Hywel Dda' (walesiül: Cyfraith Hywel) kodifikálta az akkor létező szokásjogot, amelyek évszázadokon át formálódtak Walesben. Többnyire kompenzációt kellett fizetni az áldozatnak vagy a családjának. Wales felosztásakor a határvidéken határvidéki törvényeket vezettek be, míg Wales nagy részében maradtak a korábbi törvények. Ez így maradt egészen addig, amíg I. Edward angol király el nem foglalta Walest 1284-ben Llywelyn ap Gruffudd halála után. A büntető törvényeket lecserélték a Statute-ra, de a polgári törvények életben maradtak egészen 1535-ig, amikor is a brit törvények vették át a helyüket.

Wales törvényhozása megegyezik Angliáéval, azzal a megkötéssel, hogy a kettőt Anglia és Wales néven említik. Walest hivatalosan 1535-ben, VIII. Henrik uralkodása idején csatolták Angliához. Az 1746-os Wales és Berwick törvény kimondta, hogy minden törvény, amit Angliában elfogadnak, az Walesben (és az angol-skót határon fekvő Berwickben) is érvényes, ha a törvény mást nem mond. A törvényt 1967-ben törölték el.

A brit jogrendszer is szokásjog alapú. Csak kevéssé kodifikált, és precedens alapú. A legfelsőbb bíróság a Supreme Court of the United Kingdom, ez a legmagasabb fórum, ahová fellebbezni lehet büntető és polgári ügyekben is. Első és másodfokon a Senior Courts of England and Wales szolgál. Három alegysége a Court of Appeal, a High Court of Justice, és a Crown Court. A kisebb eseteket a magisztrátusi bíróságok vagy a megyei bíróságok intézik. 2007-ben eltörölték a Wales and Cheshire régiót, és Cheshire-t a North-Western England Regionhoz csatolták. Ezzel Wales külön törvényi egységgé vált, Anglia és Wales részeként.

A Senedd kidolgozhat és javasolhat törvényeket a brit parlament mellett, hogy jobban megfeleljenek Wales speciális igényeinek. Egy 2011 márciusában tartott népszavazás eredményeként részt vehet az elsődleges törvényhozásban, Wales decentralizált ügyeiben, alárendelt törvényhozásként.

Wales négy rendőrségi körzetre van felosztva: Dyfed-Powys Police, Gwent Police, North Wales Police, és South Wales Police. Öt börtön működik, négy délen, egy Wrexhamban. Ezek egyike sem női börtön; a női elítéltek Angliában töltik le büntetésüket.

Gazdaság

Wales gazdasági adatai diagrammon

Az elmúlt 250 év során Wales mezőgazdaságon alapuló gazdasága előbb ipari termelésre állt át, majd fokozatosan egy posztindusztriális gazdasággá változott. A 19. század közepétől a második világháború utáni időszakig az ország legfontosabb iparága a szén bányászata és exportálása volt. A kitermelés 1913-ban érte el csúcsát, ekkor csaknem 233 000 férfi és nő dolgozott a dél-walesi szénmezőkön, éves szinten 56 millió tonna szenet termelve ki. Ebben az időszakban Cardiff a világ legnagyobb szénrakodó tengeri kikötője volt, megelőzve Londont és Liverpoolt is. A walesi gazdaság szénkitermeléstől való függését jól mutatja, hogy az 1920-as években a felnőtt férfi lakosság több mint 40%-a a kapcsolódó nehéziparban dolgozott, így a nagy gazdasági világválság kitörése különösen súlyosan érintette a területet. Amikor az 1970-es évektől hanyatlásnak indult a nehézipar, a munkanélküliség az egekbe szökött és a növekvő könnyűipar, valamint a szolgáltatások csak lassan tudták felszívni a felszabadult munkaerőt. A Brit-szigetek más területeihez képest az átmenet a posztindusztriális gazdaságba nem zajlott sikeresen, ezt jól mutatja a tény, hogy míg 1950-ben Wales gazdasága kétszer akkora volt, mint a jóval népesebb Írországé, 2020-ban a szigetország GDP-je már a négyszerese volt a tagországénak. Ugyan az 1970-es évek vége, az 1980-as évek eleje óta jelentős mennyiségű közvetlen külföldi befektetést vonzott Wales, ezzel párhuzamosan úgynevezett összeszerelő országgá vált, ahová a nagy cégek gyártósoraikat, összeszerelő egységeiket telepítik, de a magas fizetéssel járó tervezői és irányítói munkákat máshol végzik el. A Covid19-pandémia Wales gazdaságát is súlyosan érintette, különösen a vendéglátóiparban dolgozókat és az alacsony keresetűeket viselték meg a lezárások.

Wales GDP-je 2019-ben 97 milliárd dollár volt, ami 31 884 $-os egy főre jutó GDP-t jelent. Ez az érték kicsit alacsonyabb mint Magyarországon (36 850 $/fő), Wales körülbelül Horvátországgal és Görögországgal áll egy szinten. A népesség legnagyobb hányada a szolgáltatói szektorban dolgozik, a munkanélküliségi ráta 3,1%, ami alacsonynak számít a teljes Egyesült Királyság 4,1%-os arányához képest. Az államháztartás hiánya a 2018-19-es évben a GDP 19,4%-át tette ki. Hivatalos fizetőeszköze az angol font. 1908-ig a walesi bankok is részt vettek a pénznyomtatásban, azóta ez a Bank of England monopóliuma. A Cardiffban Sir Julian Hodge által 1971-ben alapított Commercial Bank of Wales nevű pénzintézetet a Bank of Scotland vásárolta meg 1988-ban, és 2002-ben egyesült vele. A királyi pénzverdének egyik központja 1980 óta Llantrisant. Mióta 1971-ben az Egyesült Királyság áttért a 10-es számrendszeren alapuló pénzrendszerre, azóta legalább egy forgalomban levő érme hivatkozik Walesre, mint például az 1995-ös és 2000-es egyfontos. 2012-ben az utolsó walesi témájú mintázatok 2008-ban tűntek fel utoljára.

Wales gazdaságát területi kettősség jellemzi, a ritkán lakott északi részen a lakosság a mezőgazdaságban dolgozik, itt elsősorban állatot tartanak (a legelterjedtebb haszonállat a birka), míg a sűrűn lakott délen az ipar a jellemző. Az ipari szektort az acélgyártás, az olajfinomítás és bányászat (szén, cink, réz) képviseli. A feldolgozóipar elsősorban elektronikai eszközöket, autóalkatrészeket és vegyipari termékeket állít elő. A természeti tájak, a nemzeti parkok és a kék zászlós partok nagy számú turistát vonzanak, ami nagyban hozzájárul a vidéki Wales gazdaságához. Észak-Írországhoz hasonlóan nem nagyon terjedtek el olyan szektorok, melyek hozzáadott értéke magas, mint a pénzügyek, a kutatás vagy a fejlesztés, ami annak tudható be, hogy hiányoznak az ehhez szükséges nagy gazdasági központok. 2002-ben az EU25 átlagának 90%-át érte el, és az Egyesült Királyság átlagos termelésének 80%-át. 2008-ban az első nemzetté vált, amely airtrade statust nyert.

2019-ben Wales nettó engergiaexportőrré vált. A termelés elérte a 27,9 TWh-t, míg a fogyasztás csak 14,7 TWh volt. 2021-ben a walesi kormányzat szerint a tagállam energiaszükségletének nagyobb részét megújuló energiaforrások teszik ki, köztük víterőművek is.

Az Egyesült Királyság törvényei szerint Walesnek hozzá kell járulnia olyan projektekhez is, melyek nem kapcsolódnak közvetlenül a walesi gazdasághoz.A katonai befizetések is meghaladják a hasonló méretű tagállamokét, országokét, például kétszer annyit költ katonai célokra, mint Írország. Az Egyesült Királyság £1,75bn-t költ Walesben katonai kiadásokra, ami majdnem annyi, mint amennyit Wales oktatás célokra költ (£1.8 billion 2018/19-ben), és ötször annyi, mint a walesi rendőrségre (£365 million).

Közlekedés

Főutak

• Az M4 autópálya Nyugat-Londont köti össze Dél-Walesszel, érintve Newport, Cardiff és Swansea városokat. A walesi szakaszért a walesi kormány a felelős, a Second Severn Crossingtól Pont Abrahamig.
• Az A55 expressz út hasonló szerepet tölt be Észak-wales partján, összekötve Holyhead, Bangor, Wrexham és Flintshire városokat. Kapcsolatot teremt Északkelet-Angliával is, különösen Chesterrel.
• A fő észa-déli irányú út az A470, ami összeköti Cardiffot Llandudnoval.

Vasút

A walesi vasúti közlekedés egy részét a Wales & Borders franchise tartja fenn, melyet a walesi kormány felügyel a Transport for Wales Rail által. Cardiff környéke saját helyi vasúthálózatot tart fenn. Az 1960-as években a kormány azzal akart spórolni a közlekedésen, hogy sok vasútvonalat lezártak; így a maradék vasúthálózat csak a szárazföld belsejét köti össze a nyugatra fekvő kikötőkkel, ahonnan komppal lehet Írországba utazni. Az észak-déli irányú összeköttetés Anglián keresztül halad, beiktatva Chestert és Herefordot, Shrewsbury, Gobowen for Oswestry városait; illetve a Heart of Wales Line társaság Welsh Marches Line vonalán Swansea városát összeköti Llandoveryvel, Llandrindodnal és Knightonnal, és a Welsh Marches vonalába Craven Armsnál kapcsolódik be. A walesi vasúthálózat legtöbb szakaszán dízelmeghajtású mozdonyok közlekednek, ám a Great Western Main Line South Wales Main Line ágát elekromosították London Paddingtontól Cardiffig, habár túllépték mind a kitűzött határidőt, mind a költségvetést. A Valley Lines több szakaszát is villamosítják a South Wales Metro projekt keretében. Javasoltak egy észak-déli vasútvonalat is, ami jobban összekapcsolná északot és delet.

Légi és vízi közlekedés

Wales nemzetközi légikikötője a Cardiff Airport, ami európai, afrikai és ázsiai célpontokkal létesít kapcsolatot. Cardiff belvárosától 19 km-re délnyugatra helyezkedik el, Vale of Glamorganban. Az Eastern Airways 2017-től 2022-ig biztosította a Walesen belüli légi közlekedést. Az Egyesült Királyságban más tagállamokba, így Észak-Angliába, Skóciába és Észak-Írországba lehet eljutni.

Walesnek négy kereskedelmi kompkikötője van. Holyhead, Pembroke Dock és Fishguard Írországba indít rendszeres kompjáratokat. A Swansea-Cork útirányt 2006-ban leállították, majd 2010 és 2012 között újra üzemelt.

Oktatás

Walesnek saját oktatási rendszere van. A 18. századig a formális képzés az elit előjoga volt. Az első gimnáziumok Ruthinban, Breconban és Cowbridge-ben alakultak. Az egyik első tömeges képzést nyújtó rendszert Griffith Jones vezette be. Ez volt a cirkuláló iskola; az 1730-as években a népesség fele megtanult olvasni.

A 19. században az oktatás nyelvét angolra váltották, holott a munkások nagyrészt walesiül beszéltek. Az akkori közvélemény megkívánta, hogy a gyerekek tanuljanak meg angolul. A 19. század elején sok iskola testi fenyítést vezetett be a walesi nyelv ellen, habár ez később visszaszorult. A brit kormány soha nem tiltotta be a walesi nyelv tanítását, de evidensnek vette, hogy az oktatás nyelve az angol. A század második felétől újra elkezdték oktatni és használni a walesi nyelvet az iskolákban. A 19. század végétől a kormányzat újra elkezdte támogatni a walesi nyelv tanítását.

Az Aberystwyth Egyetem 1872-ben alakult. Ezután alapították a Cardiff Egyetemet és a Bangor Egyetemet. A három college 1893-ban egyesült, Walesi Egyetem néven. 1889-ben 95 középiskolát alapítottak. 1907-ben alapították a Welsh Department for the Board of Educationt, ettől kezdődött Wales függetlenedése az oktatás terén. A 20. század közepétől alapított walesi nyelvű óvodák és általános iskolák a walesi nyelv felé tolták el az oktatási nyelvet. A walesi nyelv kötelező minden walesi iskolában 5-16 éves korig. Habár korábban nem volt walesi nyelvű egyetemi képzés, a különböző egyetemek bevezették, hogy legyenek ilyen képzéseik is. Ezt a Walesi Nyelvű Nemzeti College 2011 óta autonóm szövetségi intézményként támogatja. A 2021–2022-es tanévben 1470 iskolát tartottak fenn Walesben. A tanulók száma 471 131 volt; őket 25 210 teljes munkaidejűnek megfelelő pedagógus oktatta.

Egészségügy

Az állami egészségügyi szolgáltatásokat az NHS Wales (GIG Cymru) nyújtja. Eredetileg a National Health Service Act hozta létre 1946-ban,az NHS struktúra részeként, de annak autonóm irányítását 1969-ben átadták a Secretary of State for Walesnek. Az NHS Wales iránti felelősséget 1999-ben a Welsh Assemblynek adták át, és most a walesi egészségügyi és szociális miniszter felel érte.

Kezdetekben kis kórházak működtek, önkéntesek által fenntartva. Ahogy újabb, drágább diagnosztikai eszközök és kezelések váltak elérhetőkké, a kórházak is megnőttek, és kialakultak a nagyobb körzeti kórházak. 2006-ban 17 körzeti kórház volt Walesben. Az NHS Wales közvetlenül több, mint 90 000 alkalmazottat foglalkoztat, így ő Wales legnagyobb munkáltatója.

Egy 2021–22-es felmérés szerint a vizsgált felnőttek 72%-a jó vagy nagyon jó egészségügyi állapotú volt, 19% tűrhető és 8% rossz vagy nagyon rossz egészségügyi állapotú volt. A felmérés szerint 46%-nak volt krónikus betegsége, mint például asztma, cukorbetegség, artritis vagy szívbetegség. A felmérés szerint 13% dohányzott, 16% alkoholfogyasztása meghaladta a heti ajánlást, és 56% fizikai aktivitása nem érte el a heti ajánlott 150 percet. A felnőttek 30%-a fogyasztott legalább 5 adag zöldséget és gyümölcsöt az előző nap, és 36%-nak volt normál testsúlya.

Népesség

Népességváltozás

A népesség alakulása 1570 és 2022 között:

Lakosok száma	422 479	378 461	587 245	904 400	1 280 413	2 012 875	2 593 332	2 644 023	3 063 456	3 131 640
	1570	1670	1801	1831	1861	1901	1931	1961	2011	2022

Adatok: Wikidata

A walesi nyelvűek aránya a 2011-es népszámlálás szerint

Wales népessége 1801-ben 587 000 fő volt, ami 1851-re majdnem duplájára, 1 163 000-re nőtt, és 1911-re elérte a 2 421 000 főt. Ez a növekedés a szénbányászat központjainak volt köszönhető; a klegnagyobb növekedést Glamorganshire érte el, ami az 1801-es 71 000 lakosról 1851-re 232 000 lakosra, majd 1911-re 1 122 000 lakosra nőtt. A növekedés részben a legtöbb iparosodó országban látottnak megfelelő: az ipari forradalom alatt a halandóság csökkent, viszont a születések száma megmaradt. Azonban az ipari forradalom alatt nagy mértékű bevándorlás indult el Walesbe. A legnépesebb csoport az angolok voltak, de az írek száma sem volt alacsony, és érkeztek még más nemzetiségűek is, mint például olaszok Dél-Walesbe. A gyarmatokról, majd a Brit Nemzetközösség országaiból a 20. században. Érkeztek afro-karibok, ázsiaiak is, akik nem olvadtak be mind, hanem mindegyikük képviselteti magát főleg a walesi városokban. E közösségek közül sokan kultúrájuk megőrzése mellett vallják magukat walesinek. 2011-ben a romániai születésűek érték el a legnagyobb növekedést, 469 9%-ot, ami 7025 fős növekedést jelent. 2021-ben Lengyelországból érkeztek a legtöbben. 2021-ben a bevándorlók 5,1%-a (3630 fő) vallotta magát fehér cigánynak.

1972-ben a népesség 2,74 millió volt, és ugyanennyi maradt az évtized végéig. Az 1980-as években kivándorlás miatt csökkenés következett be. Ekkortól kezdve a be- és kivándorlás meghatározóbbá vált a népesség alakulásának szempontjából, mint a természetes fogyás. A 2021-es népszámlálás szerint Wales lakossága 3 107 500 millió volt (1 586 600 nő és 1 521 000 férfi), ami 1,4 százalékos növekedés 2011-hez képest. 2001 és 2011 között a változás 5 százalékos növekedés volt. Wales városai: Cardiff, Newport, Swansea, Wrexham, Bangor, St Asaph és St Davids, habár ez utóbbi kettő nem számítana városnak az Egyesült Királyságban, mivel nincs meg a lakosságszám. Wrexham, Észak-Wales legnagyobb települése 2022 szeptemberében nyert városi rangot, és vált Wales legújabb, hetedik városává.

Nyelv

Walesben hivatalos nyelv a walesi és az angol.

Hivatalos nyelvek

A walesi a Welsh Language (Wales) Measure 2011 szerint hivatalos nyelv Walesben. A Senedd hivatalos nyelvei a walesi és az angol. 1901-ben 50% alá csökkent a walesi nyelvet beszélők száma, ekkor 43,5%-ot mértek; 1981-re ez a szám 18,9 százalékra esett vissza. A 2001-es népszámlálás szerint a 3 évesnél idősebb népesség 21 százaléka beszélt walesiül, ami összehasonlítható az 1981-es 19 százalékos és az 1991-es 18,7 százalékos adattal. Ez azt jelenti, hogy a népességnövekedés ellenére a nyelvet egyre kevesebben beszélték a 20. században. A 2011-es népszámlálás szerint a walesiül tudók aránya ismét visszaesett 20,8 százalékról 19 százalékra, ami még mindig magasabb az 1991-es adatnál. Ez azt jelenti, hogy Wales népességnövekedése ellenére a nyelvet beszélők száma a 2001-es 582 000-ről 2011-re 562 000 főre csökkent. Ez azonban még mindig magasabb az 1991-es adatnál, amikor 508 000 állította magáról, hogy beszéli a nyelvet.

A 2021-es népszámlálás szerint a walesiül beszélők száma megint csökkent, a legalább 3 évesek között az arány 17,8%, szám szerint 538 300; a walesi népesség csaknem háromnegyede önbevallása szerint nem bírt semmilyen walesi nyelvi képességgel. Más becslések szerint 2022 júniusában 29,7% (899 500) legalább hároméves ember beszélte a nyelvet.

Angolul majdnem mindenki beszél, és a tagállam legnagyobb részén ez a fő nyelv. Wales minden területén előfordul kódváltás, azaz az a nyelvi helyzet, amikor egy kétnyelvű beszélő úgy vált nyelvet egy mondat közben, hogy észre sem veszi. Nem összetévesztendő a walesi angollal, melyet Wenglishnek is nevezik. Erősen hatott rá a walesi nyelvtan, és szavakat is átvett a walesiből. Wales északi és nyugati részein még mindig beszélik anyanyelvként, az angolt iskolában tanulják idegen nyelvként. Mire a kisgyerekek felnőnek, addigra megtanulnak angolul; így a walesi egynyelvűség nem marad fenn élethossziglan.

Lengyelország európai uniós csatlakozása után megugrott a lengyel bevándorlók száma, így a lengyel vált a Walesben harmadik leggyakoribb beszélt nyelvvé, habár a lakosság mindössze 0,7 százaléka beszéli.

Wales angol nyelvűvé válása

Walesnek kétnyelvű irodalma és kultúrája van. Egyik angol, másik walesi nyelven írott. A Welsh (walesi) szó germán eredetű, jelentése „idegen, külföldi”. A Cymru szóból eredő Cymraeg kelta szóval illetik gyakran az országot és lakosait. Ugyanakkor gyakran használatos az Anglo-Welsh, azaz walesi-angol megjelölés, ami az angol hódítás nyomán kialakult kettős nemzeti kötődésre utal és több, walesi irodalommal és kultúrával foglalkozó író és tudós számára elfogadhatatlan.

Az angol nyelv és kultúra betörésének gyökerei a XIII. századig visszanyúlnak, mikor is I. Eduárd meghódította a ma Walesként ismert kelta területeket. Ennek ellenére az ipari forradalom volt az az időszak, amikor az angol nyelvű walesi irodalmi közeg életre kelt. A XVIII. században Wales ugyanis kettészakadt: a mezőgazdasággal foglalkozó, vidékies Északra és iparosodott Dél-Walesre. Az ipar fellendülése egyre több angol és ír betelepülőt csalt a déli területekre, ami szinte egyszerre vezetett a kulturális konfliktus kiéleződéséhez, és a modern walesi függetlenségi mozgalom gondolatának megszületéséhez. A walesi kultúra elfojtásának szimbolikus dokumentuma az 1847-ben publikált bizottsági jelentés, amelyet Blue Books-ként („Kék könyvek”) emlegetnek. Ez egyrészt felfedte az akkor kiszélesedő közoktatásban jelenlévő nyelvi ellentéteket: a még túlnyomóan csak walesit beszélő gyerekeket főként angol, csak angolul beszélő, angol tankönyveket használó tanárok tanították az iskolákban. Valamint asszimiláló gesztussal a walesi nyelv használatát jelölte meg az ország kulturális elmaradottságának és erkölcsi fertőjének okaként. Ez igazolja az ezt követő rendkívül agresszívan angolosító nyelv- és kultúrpolitikát.

Közvetlen következményeként a 20. századig az angol vált kötelező nyelvvé a közoktatásban. Az eredmény a 19. század végére lett igazán látványos: kialakult a mai állapot, vagyis az országban szinte mindenki beszél angolul és az angol gyakorlatilag a fő nyelv, noha Wales 1998 óta hivatalosan is kétnyelvű. A lakosság jelentős – főleg a kevésbé iparosodott északon és nyugaton jellemzően nagyobb – százaléka beszéli a walesit. Az 1960-as évekig Walesben nem voltak angol nyelvű kiadók. Az angol nyelvű szerzők Angliában voltak kénytelenek megjelentetni műveiket.

Tehát az iparosítás, az ezzel járó népességmozgás, valamint a brit birodalmi politika erőfeszítései a XX. század fordulójára megalapoztak egy viszonylag széles körű, angol nyelvű, a walesi témák iránt érdeklődő olvasótábor létrejöttét Walesben. A nemzeti identitás meghatározásában az erőszakos nyelvpolitika következtében a walesi nyelv viszonylag háttérbe szorult, a politikával egyre inkább összefonódó vallás, illetve a mindkettő céljai számára remek terepet biztosító irodalom kezdte átvenni a szerepét. A vallás az angol kulturális befolyás elleni harc kiemelt színtere volt a XVIII. század végétől. Ennek nyomán megfigyelhető volt a nonkonformista felekezetek magas népszerűsége, vélemény- és viselkedésformáló szerepe, és az Anglikán Egyház elleni fellépése.

Vallás

Habár a kereszténység 1400 évig uralta a vallási életet, a 2021-es népszámláláson 46,5% jelölte meg a Nem vallásos lehetőséget, ami összevethető a 2011-es 32,1 százalékkal. Egyetlen egy vallási felekezet nem ért el ekkora arányt. A legnagyobb vallás még mindig a kereszténység, a népesség 43,6 százaléka vallotta magát kereszténynek a 2021-es népszámláláson. Wales védőszentje Szent Dávid (Dewi Sant), akinek ünnepnapja március elseje (Dydd Gŵyl Dewi Sant). A 20. század elején vallási megélénkülést hozott Evan Roberts prédikátor megjelenése (1904), akinek hatására tömegek, akár teljes egyházközségek is elfordultak az anglikán egyháztól.

A legnagyobb felekezet a Walesi Anglikán Egyház, 56 000 hívővel. Az Anglikán Egyház tartománya, és Anglia Egyházának a része volt 1920-ig, amikor az 1914-es Welsh Church Act alapján autonómiát adtak neki. Az első nonkorformista gyülekezetet William Wroth alapította 1638-ban Llanvachesben. A Walesi Presbiteriánus Gyülekezet a Walesi Metodista újjáéledésből született a 18. században, és 1811-ben levált az angol egyházról. A második legnagyobb felekezet a Katolikus Egyház, 43 000 hívővel.

A kereszténységtől különböző vallások 2,7 százalékot tesznek ki. Ebből az iszlám közösség a legnagyobb, 24 000 hívővel a 2011-es népszámlálás alapján. Hinduk, szikhek főként Newport, Cardiff és Swansea városaiban laknak, míg a legtöbb buddhista nem városi környezetben él a nyugati Ceredigion vidékén. Wales történetében az első nem keresztény vallás a zsidó volt, ami egészen a római korig visszakövethető, habár a 2001-es népszámlálás szerint 2000-re apadt, és számukat 2019-ben százakban mérték.

Etnikumok

A 2021-es népszámlálás szerint a népesség 93,8%-a tekintette magát fehérnek, ami összevethető a 2011-es 95,6%-kal. 2021-ben a népesség 90,6%-a azonosította magát úgy mint Fehér: walesi, észak-ír, skót, angol vagy brit. A második legnagyobb etnikum az ázsiai volt 2021-ben: ázsiai walesi vagy ázsiai brit, ami a népesség 2,9%-át tette ki, szemben a 2011-es 2,3%-kal. A népesség 1,6%-a azonosította magát kevert fajúként, szemben a 2011-es 1,0%-kal. 2021-ben 0,9%-ot tett ki a fekete: fekete walesi, fekete brit, karibi vagy afrikai; szemben a 2011-es 0,5%-kal. A fehér kategórián kívüli csoportok főként városi környezetben éltek, Cardiffban, Newportban és Swanseaban. A háztartások 5,3%-a volt kevert etnikumú, szemben a 2011-es 4,2%-kal.

2021-ben állították az első megnevezett kültéri szobrot egy nem fiktív, fekete iskolaigazgató-nőnek, Betty Campbellnek. 2023-ban a cardiffi Patti Flynn lett az első fekete walesi nő, akit bíbor plakettal tüntettek ki.

2024-ben Vaughan Gethinget választották Wales első fekete első miniszterének, aki így az első fekete kormányfő lett Európában; korábban pénzügyi titkárként dolgozott.

Nemzeti identitás

A 2021-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 55,2%-a azonosította magát csak walesiként; 8,1%-a vallotta magát britnek és walesinek is, ami együtt 63,3%-ot tesz ki, mint walesi. A walesi évenkénti népességfelmérésen 62,3 tekintette magát walesinek 2022-ben, összevetve a 2001-es 69,2 százalékkal. A YouGov 2022-es felmérése szerint 21% azonosította magát nem brit walesiként, 15% inkább walesiként mint britként, 24% ugyanannyira britként, mint walesiként, 7% inkább britként, mint walesiként, 20% nem walesi britként, és 8% mint egyéb. Összesítve 67% tekintette magát többé-kevésbé walesinek.

Kultúra

Walesnek külön kultúrája van, amibe beletartozik saját nyelve, szokásai, ünnepei és zenéje. Négy UNESCO World Heritage Sites található Walesben: I. Eduárd király várai és városfala Gwyneddben; Pontcysyllte vízvezeték és csatorna; a Blaenavon Industrial Landscape és a Slate Landscape of Northwest Wales.

Mitológia

A kereszténység felvétele előtti briton mitologikus énekeket az énemondók, a cynfeirddek szájhagyomány útján adták tovább. A költemények egy része később fennmaradt a középkori kéziratokban, mint a Black Book of Carmarthen, a Book of Aneirin (mindkettő a 13. századból); a Book of Taliesin és a White Book of Rhydderch (mindkettő a 14. századból); illetve a Red Book of Hergest (c. 1400) A Fehér és a Piros Könyv prózai történetei Mabinogion néven ismertek. A verses történetek, mint a Cad Goddeu (Fák csatája), és a mnenonic listaszövegek, mint a Walesi Triádok, szintén mitológiai anyagot tartalmaznak. Ezekben a szövegekben megtalálható az Artúr-legenda, és a római uralom utáni Britannia történelme. A walesi folklór további példái közé tartozik a 9. századi latin nyelvű történelmi összefoglaló, a Historia Britonum. és Geoffrey of Monmouth 12. századi latin nyelvű krónikája, a Historia Regum Britanniae. Későbbi folklórt is feljegyeztek, így például W. Jenkyn Thomastól aThe Welsh Fairy Book.

Irodalom

Walesnek van a legrégebbi megszakítás nélküli irodalmi hagyománya, a 6. századtól egészen Geoffrey of Monmouth és Gerald of Wales latin nyelvű szerzőkig. A legrégibb walesi nyelvű vers, Taliesin és Aneirin szerzésében, nem maradtak fenn eredeti formájukban, hanem átszerkesztett, középkori változatait ismerjük. A walesi költészet és népköltészet túlélte az 1100-1300-ig terjedő korszakot, majd az 1300-1600-ig terjedő korszakot. A korábbi időszak költői professzionálisak voltak, akik eulógiákat és elégiákat szereztek patrónusuknak. A későbbi szakasz főként a cywydd metrikát használta. Ebben az időszakban működött Dafydd ap Gwilym is. A dzsentrik elangolosodásával a hagyomány lehanyatlott.

A professzionális költők kihalásának ellenére a helyi elit integrálódása a szélesebb világba további irodalmi fejlődéshez vezetett. Reneszánsz tudósok, mint William Salesbury és John Davies humanista ideákat hoztak az angol egyetemekről. 1588-ban William Morgan elkészítette az első teljes walesi nyelvű bibliafordítást. A 16. századtól elterjedt a szabad metrikájú vers volt a walesi költészet fő irányadója, de a 17. század közepétől az Angliában használt ütemezés vált nagyon népszerűvé. A 19. századtól az eisteddfod alapú walesi epika vált az írók fő foglalatosságává. Ekkoriban számos mű keletkezett, de változatos színvonalon. The output of this period was prolific in quantity but unequal in quality. Ekkoriban kezdtek a különböző felekezetek is szóhoz jutni, írásba foglalták a bárdok témáit, és didaktikusan rendszerezték.

A 19. században Lady Charlotte Guest lefordította angolra a Mabinogiont, ami az egyik legfontosabb prózai mű a kelta mitológiáról. 1885-ben megjelent az első walesi nyelvű regény, a Rhys Lewis Daniel Owentől. A 20. században a bőbeszédű viktoriánus stílusnak vége szakadt, ezt jelezte például Thomas Gwynn Jonestól a Ymadawiad Arthur. Az első világháború mély hatással volt a walesi irodalomra, a pesszimistább stílust képviselték például T. H. Parry-Williams és R. Williams Parry. Dél-Wales iparosodása a nosztalgiát ébresztette fel a vidéki élet iránt; Rhydwen Williams a költészet eszközeivel rajzolta meg a korábbi vidéki Walest egy iparosodott tájban. A két háború közötti időszakot Saunders Lewis dominálta politikai nézeteivel, színjátékaival, költészetével és kritikájával.

Az 1930-as évek legtöbb írója a második világháború után is folytatta az írást, köztük Gwyn Thomas, Vernon Watkins, és Dylan Thomas, akinek legismertebb művét, az Under Milk Wood címűt 1954-ben műsorra tűzték. Thomas a 20. század legismertebb és legnépszerűbb írója és leginkább újító szellemű költője maradt. A második világháború utáni walesi írók hozzáállása a nyelvekhez különbözött a korábbi nemzedékektől: több szimpátiával bírtak a walesi nyelv és nacionalizmus iránt. A változás Saunders Lewishez kötődik, és a Llŷn-félszigeti bombázóiskola leégéséhez 1936-ban. A költészetben R. S. Thomas (1913–2000) vált a legnagyobb figurává a 20. század második felében, de ő 30 éves koráig nem tanult meg walesiül, és minden verse angol nyelven íródott. A 20. század második felében a legnagyobb írók közé tartozott Emyr Humphreys (1919–2020), aki hosszú írói munkássága alatt több, mint 20 regényt publikált, és Raymond Williams (1921–1988).

Múzeumok és könyvtárak

A mai Amgueddfa Cymru – Museum Wales királyi alapítvánnyal alakult meg 1907-ben, National Museum of Wales néven. Hét helyszíne van: National Museum Cardiff, St Fagans National History Museum, Big Pit National Coal Museum, National Wool Museum, National Slate Museum, National Roman Legion Museum, és a National Waterfront Museum. A belépés mindegyik helyszínen díjtalan. A National Library of Wales Aberystwyth-ben található, és fontos gyűjteményeknek ad otthont, mint a Sir John Williams Collection vagy a Shirburn Castle collection; továbbá képzőművészeti gyűjteményeknek is, köztük portrékkal és fényképekkel, időszaki kiadványokkal és térképekkel.

Képzőművészetek

Walesben találtak kelta alkotásokat. A kora középkorban a walesi kelta keresztény alkotások a brit szigetek szoigeti művészetéhez tartoztak. Számos walesi illusztrált kézirat maradt fenn, köztük a 8. századi Hereford Gospels és Lichfield Gospels. A 11. századi Ricemarch Psalter (most Dublinban) minden bizonnyal walesi, St Davidsben készült, és késő szigeti stílust mutat szokatlan viking stílusjegyekkel.

A 16.-18. század egyes művészei elhagyták Walest, és Angliába vagy Itáliába mentek. Richard Wilson (1714–1782) volt az első nagyobb brit tájképfestő. Habár ismertebb az olasz tájképeiről, londoni látogatásaiból kitérőin walesi jeleneteket is festett. A tájképfestészet a késő 18. századig egyre népszerűbbé vált, és a legnagyobb walesi városokból érkeztek megrendelésekkel, így egyre több walesi művész maradhatott otthonában, és érkeztek külföldi festők is, elsősorban a kelta újjáéledés miatt.

1857-ben egy törvény számos művésziskolát alapított az Egyesült Királyságban, és a Cardiff School of Art 1865-ben megnyílt. Az itt képzett művészek ismét gyakran arra kényszerültek, hogy elhagyják Walest, ám Betws-y-Coed népszerű központtá nőtte ki magát, és művésztelepe segítette a Royal Cambrian Academy of Art megalakulását 1881-ben. A Londonbían letelepedett Sir William Goscombe John szobrász gyakran alkotott walesi közösségek számára. Szintén Londonban lakott Christopher Williams, aki többnyire walesi modelleket ábrázolt. Thomas E. Stephens és Andrew Vicari portrékészítőkként futották be pályájukat,leginkább Franciaországban és az Amerikai Egyesült Államokban.

A walesi művészeket is vonzották Európa művészeti központjai. Augustus John és testvére, Gwen John főként Londonban és Párizsban éltek. Azonban Sir Kyffin Williams és Peter Prendergast tájképfestők Walesben töltötték életük legnagyobb részét, miközben a szélesebb művészvilággal is kapcsolatban maradtak. Ceri Richards tanárként dolgozott Cardiffban, amikor bevonzotta őt a walesi művészet. Később Londonba költözött, és figuratív festészettel foglalkozott, nemzetközi stílusokat átvéve, mint a szürrealizmus. Közben Wales is a művészek célpontjává vált; különböző művészek költöztek ide, mint Eric Gill, a London-walesi David Jones, és Jonah Jones szobrász. A The Kardomah Gang egy intellektuális kör volt Swanseaban, ami eredetileg Dylan Thomas költő és Vernon Watkins költő és képzőművész körül alakult meg. Ide tartozott Alfred Janes festő is.

Dél-Walesben több ismert kerámiaműhely van, az egyik legismertebb az Ewenny Pottery Bridgendben, ami a 17. században nyílt meg. A 18. és a 19. században a tudomány fejlődésével együtt fejlődtek a fazekasok módszerei is. A fejlődésben elöl járt a Cambrian Pottery (1764–1870), ami ismert úgy is, mint "Swansea pottery"; a Nantgarw Pottery finom porcelánnal kísérletezett 1813-tól 1820-ig, majd mindennapi használatra szánt kerámiákat gyártottak 1833-tól 1920-ig. A Portmeirion Potteryt Clough Williams-Ellis, az Italianate falu alapítójának lánya, Susan Williams-Ellis alapította. Az Italianate falu Angliában, a Stoke-on-Trent-i Gwynedd-i Portmeirionban található.

Nemzeti jelképek és önazonosság

Walest úgy tekintik, mint egy modern kelta nemzetet. Walesi művészek rendszeresen részt vesznek kelta fesztiválokon. A nemzeti önazonosság fő szimbóluma a walesi vörös sárkány, ami a walesi nemzet bátorságát személyesíti meg. A sárkányt először az irodalomban úgy jelent meg, mint az emberek jelképe, lásd Historia Brittonum. Vortigern (walesiül: Gwrtheyrn), a kelta britonok királya, nem tudta befejezni erődjét Dinas Emrysben. Ambrosius azt tanácsolta, hogy ásson ki két sárkányt az erőd mellől. Talált egy vörös sárkányt, ami a kelta britonokat szimbolizálta, és egy fehér sárkányt, ami az angolszászokat. Ambrosius azt jósolta, hogy a kelta britonok visszahódítják az egész szigetet, az angolszászokat pedig beszorítják a tengerbe.

Emblémaként a vörös sárkányt Cadwaladr, Gwynedd királya uralkodása óta (655) használták, és megjelenik Wales zászlaján is, ami 1959 óta hivatalos. Owain Glyndŵr bannerjét azonosítják a walesi nemzetiséggel. Ezt Glyndŵr háborúja óta használják, és négy oroszlánt ábrázol vörös és arany alapon. A mintázat hasonló Llywelyn ap Gruffudd címeréhez, aki Wales utolsó, angol hódítás előtti hercege volt. A mintát Glyndŵr szüleinek címere is befolyásolhatta; mindkettőnek oroszlánok voltak a címerében. Owain Glyndŵr napját szeptember 16.-án tartják, melyet többen is megpróbáltak nemzeti ünneppé tenni. Használják a walesi herceg tollkoronáját is, melyben három toll emelkedik ki egy kis arany koronából, felirata pedgi német szöveg: Ich dien (Szolgálok). Stilizált változatát használja több reprezentatív csapat, köztük a walesi rögbi egyesület, a brit hadsereg walesi alakulatai.

Március elsején a walesiek védőszentjük, Szent Dávid napját ünneplik, aki ezen a napon halt meg 589-ben.. Nem ne,mzeti ünnep, habár a walesiek közül többen is megpróbálták azzá tenni. Ezt a napot megünneplik iskolákban és kulturális társaságokban, nárciszt és póréhagymát viselve, melyek Wales nemzeti jelképei. A gyerekek is népviseletben járnak. A póréhagyma a 16. századig követjhető vissza, míg a nárcisz a 19. században vált népszerűvé, David Lloyd George hatására. A póréhagymát a Welsh és a leeks (walesiül: cennin) szavak hasonló hangzására vezetik vissza, míg a nárcisz esetén cennin Pedr, vagyis Szent Péter póréhagymájára. Egy jelentés 1916-ban a póréhagymát részsítette előnyben, ami megjelent a brit fonton is.

Egy további szokás a templombúcsúból kialakult, de világivá vált esemény, a Gŵyl Mabsant. Az egyházközség, gyülekezet eredetileg a névadó szentjének tiszteletére szervezte. Ma már csak kevesen rendezik meg. Dydd Santes Dwynwen napját január 25-én tartják, a Valentin-naphoz hasonlóan.

Wales nem hivatalos himnusza a "Hen Wlad Fy Nhadau" (Atyáim földje). Ezt a himnuszt játsszák le a nemzeti foci- és rögbiválogatott meccsein, Senedd megnyitóin és más hivatalos alkalmakkor. "Cymru am byth" (Mindörökké Wales) egy népszerű mottó. Egy másik mottó a "Y Ddraig Goch Ddyry Cychwyn" (A vörös sárkány cselekvésre inspirál), melyet Wales címerén használtak, amikor létrehozták 1953-ban.

Zene

Tom Jones walesi énekes

Wales híres a hárfásairól, férfikórusairól és szólóénekeseiről, köztük Bonnie Tyler, Tom Jones, Charlotte Church, Roger Glover, Bryn Terfel, Jem, Duffy, Katherine Jenkins és Shirley Bassey a legismertebbek. A walesi népzene, melyet sokáig elhomályosítottak az ír és skót unokatestvérek, újraéledőben van. A Welsh National Opera Company állandó helyet kapott a Wales Millennium Centre-ben, Cardiff Bay-ben. A keményebb műfajú zenék is honosak Walesben. Európa egyik legjobb koncertzenekarának tartott Newporti származású Skindred, a reggae-zenét fuzionálta a metállal.

Sport

Több, mint 50 önálló sportszervezet van Walesben. A legtöbbjük versenysporttal foglalkozik, csapatokat és egyéneket választanak ki, szerveznek meg és menedzselnek, hogy nemzetközi eseményeken és mérkőzéseken vehessenek részt. Wales részt vesz azu olyan nemzetközi sporteseményeken, mint a FIFA World Cup, rögbi világkupa, Rugby League World Cup és a Commonwealth Games. Az olimpián azonban nem önálló államként, hanem az Egyesült Királyság részeként vesznek részt. wales rendezett is nemzetközi sporteseményeket, mint az 1958-as Commonwealth Games, az 1999-es rögbi világkupát, a 2010-es Ryder Cupot és a 2017 UEFA Champions League döntőjét.

Walesben 1992-től rendeznek önálló fociligát, ez a Walesi Premier Liga. Történelmi okokból öt csapat képviseli a ewalesi focit az angol fociligában: Cardiff City, Swansea City, Newport County, Wrexham, és Merthyr Town A tagállam jelentősebb számú játékost nevelt ki, akik azután nemzetközi szinten játszottak.ref>Gareth Bale: Ryan Giggs says winger can be Wales' greatest. BBC Sport. BBC, 2014. október 13. (Hozzáférés: 2015. szeptember 14.)</ref> A walesi futball kiemelkedő alakjai Ryan Giggs, aki a Manchester United-ban játszott, Aaron Ramsey, aki az Juventus-ban, és Gareth Bale, aki 2013 nyarán igazolt a Tottenham Hotspur csapatából a Real Madrid csapatába.

• 'Bővebben: Walesi labdarúgó-válogatott A walesi válogatott az UEFA Euro 2016-ban érte el legjobb eredményét, amikor a negyeddöntőig jutott.

Habár a foci hagyományosan népszerűbb Észak-Walesben, a Rögbi Egyesület a walesi önazonosság szimbóluma és a nemzeti öntudat kifejeződése. A Wales national rugby union team részt vesz az éves Six Nations Championshipben, és részt vesz minden rögbi világkupán, melynek házigazdája volt 1999-ben. A hagfyományos klubrendszert előbb öt, majd 2003-tól négy regionális egyesület helyettesítette: Cardiff Blues, Dragons, Ospreys és Scarlets. A walesi regionális csapatok a United Rugby Championshipben játszanak, és bejuthatnak a Heineken Champions Cupba illetve a European Rugby Challenge Cupba is. A Walesi Rögbi Liga 1907-ben vette kezdetét, de a professzionális liga csak 1908-tól 1910-ig létezett.

Nemzeti jelképek

A Stena komp Holyheadben

• Nárcisz virág
• Vörös sárkány

Lásd még: A walesi zászlók képtára

Ünnepek

• március 1.: Szent Dávid napja

Források

• Midi világatlasz (Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004) ISBN 963-9516-63-5

További információk

Magyarul

• Walesi álmok – Népszabadság, 2005. szeptember 3.
• Wales, a fenséges várak országa

Angolul

• Wales – Általános adatok
• Rövid történelem Archiválva 2006. június 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Walesi Nemzetgyűlés
• Híres walesiek
• Visit Wales – A Wales-i Turisztikai Hivatal oldala
• További turista információk

Kapcsolódó szócikkek

• A Brit-szigetek terminológiája