Juventus FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juventus FC
JuventusFC.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Juventus Football Club S.p.A.
Becenév La Vecchia Signora (Az öreg hölgy)
La Fidanzata d'Italia (Olaszország menyasszonya)
I bianconeri (Fekete-fehérek)
Le zebre (Zebrák)
Székhely Torino, Olaszország
Alapítva 1897. november 1.
Klubszínek fekete-fehér
Stadion Juventus Arena, Torino, Olaszország
Vezetőedző olasz Antonio Conte[1]
Elnök olasz Andrea Agnelli
Bajnokság Serie A
Nemzeti sikerek
olasz Bajnokcsapat 29 alkalommal
olasz Kupagyőztes 9 alkalommal
olasz Szuperkupa-győztes 6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Bajnokok Ligája 2 alkalommal
UEFA-kupa 3 alkalommal
Világkupa 2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Alessandro Del Piero (705)
Legtöbb gól Alessandro Del Piero (290)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Juventus FC honlapja

A Juventus Football Club, rövidítve Juventus FC vagy egyszerűen Juventus, egy olasz labdarúgóklub. 1897-ben alapították. A klub székhelye Olaszországban, Torinóban van. A világ egyik legjelentősebb labdarúgó- és egyben a legsikeresebb olasz csapata. 51 trófeát nyert a csapat, közte 30 bajnoki címet és 9 olasz kupát. Európában a harmadik legsikeresebb klub és a világon a hatodik legtöbb trófeát szerezték meg, amit eddig a FIFA feljegyzett. A címek között szerepel 2 BL-cím (BEK-et is beleszámítva), valamint 3 UEFA-kupa is.

Olaszországban a Juventusnak van a legtöbb szurkolója (főleg délen), és a világon is az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkezik (kb. 170 millió fő).[2]

Jelenleg Torinóban, a klub saját építésű stadionjában, a 2011. szeptember 8-án használatba vett Juventus Arenában játsszák a mérkőzéseiket, amely régi stadionjuk, a Stadio delle Alpi helyén épült fel.[3]

A csapat Olaszországban több másik klubbal is rivalizál, főként a városi rivális Torinóval. Ezt a mérkőzést Derby della Mole-nak hívják, és fokozottan nagy érdeklődés kíséri. A legnagyobb olasz derbi, a derby d'Italia viszont a Juventus−Inter összecsapás, főként a 2006-os calciopoli óta.

A Juventus alapító tagja volt a már azóta megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Juve

Alfredo Armano, Giocchino Armano, Eugenio Canfari, Enrico Canfari, Francesco Daprá, Domenico Donna, Carlo Ferrero, Luigi Forlano, Luigi Gibezzi, Umberto Malvano, Enrico Piero Molinatti, Umberto Savoria és Vittorio Varetti. Ők tizenhárman alapították a csapatot 1897-ben. Mindannyian a közeli Maaimo D'Azeglio gimnáziumba jártak és 17-18 évesek voltak. A csapat első elnöke Enrico Canfari lett. A csapat alapításakor 3 név között morfondíroztak a vezetők: Societá Via Fort, Societá Sportiva Massimo d'Azeglio, Aport Club Juventus. Végül hosszas viták után az utóbbi lett a befutó. 1898-ban játszotta első (természetesen barátságos) meccsét a városi rivális FC Torinese ellen (nem a mai Torino). Az Olasz Labdarúgó-szövetséghez 1900-ban csatlakozott. Az első bajnoki címüket 1905-ben sikerült megnyerniük az akkor még csak 3 csapatos bajnokságban. Ekkor a csapat egy előző stadionjában, a Stadio Motovelodromo Umberto I-ben játszott. Ebben az időben a klub mezszíne rózsaszín volt. A jelenleg is használt fekete-fehér csíkos mezre véletlenül tértek át, amikor az Angliából küldött mezek kissé eltértek a megrendelttől.

A következő években folyamatosan fejlődött a csapat, ám az igazi fellendülés az I. világháború után következett be. A csapat első jelentősebb edzője a magyar Károly Jenő volt, aki 1926-ban ismét bajnoki címhez vezette a csapatot. Ezután 1930-ban következett a 3. elsőség, melyet további 4 követett. E korszakban több jelentős labdarúgó is képviselte a klubot, köztük Combi, Rosetta, Bigatto, Monti, Cesarini, Ferrari, Borel és Bertolini. A csapat ekkorra már európai szinten is meghatározó volt. Szerepeltek az akkori Európa Kupában (a mai UEFA-bajnokok ligája elődje), valamint az olasz válogatott is ekkor ünnepelte 1934-es világbajnoki címét. 1933-ban a klub stadionja is megváltozott. A Stadio Olimpico di Torino egészen 1990-ig fogadta az ellenfeleket. 1947-ben Giovanni Agnelli lett a Juventus elnöke egészen 1955-ig, majd öccse, Umberto Agnelli és később Vittore Catella vette át ezt a posztot. Ezekben az időszakokban 7 bajnoki cím valamint 3 olasz kupa került a vitrinbe. 1971-től az egykori játékos Giampiero Boniperti (aki 177 gólig jutott) lett az elnök. Ténykedése alatt 9 bajnoki és 4 kupaelsőséget ért el a Juve, valamint megnyerték az UEFA-kupát is. Az ezt követő időszakban olyan labdarúgók fordultak meg a csapatban, mint Dino Zoff, Gaetano Scirea, Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi vagy épp Michel Platini. Utóbbi 5 év alatt két bajnoki címet, egy BEK-trófeát, egy EB-elsőséget, három gólkirályi címet és három Aranylabdát nyert, így mondható, hogy a Juventus egyik kiemelkedő alakja volt.

A csapat ezután 1993-ban ismét elhódította az UEFA-kupát, majd 1996-ban a Bajnokok Ligáját (utóbbit másodszor). Ez idő alatt kezdte meg a klubnál karrierjét a Juve egyik ikonja, Alessandro Del Piero, aki 2012-ig szolgálta az egyesületet. Ekkor a csapatot kétszer is irányította a korábbi olasz szövetségi kapitány Marcello Lippi. Az ő nevéhez fűződik többek közt a 25. bajnoki cím megszerzése is, valamint a francia Zinédine Zidane leszerződtetése. 2006-ban a klubot bundabotrány miatt a Serie B-be sorolták vissza. Ez volt az első alkalom, hogy nem az első osztály tagja volt a klub. A botrány következtében elvették 2 bajnoki címüket is, ami így is olasz rekord (28). A száműzetés csupán egy évig tartott, majd a feljutás után a csapat igyekezett újra nevéhez méltóan szerepelni a bajnokságban és a nemzetközi porondon is. Az újabb trófeára azonban egészen 2012-ig kellett várni. 2011-ben ugyanis az egykori legendás Juventus-játékos és csapatkapitány, Antonio Conte lett a klub edzője. Sikerült visszahoznia a csapathoz a „spirito Juve” szellemiséget, és vezetésével veretlenül lett bajnok a csapat, ami a 20 csapatos Serie A történetében ezelőtt senkinek sem sikerült. A Juventus ebben az évben a Coppa Italia döntőjébe is bejutott. Ezen a mérkőzésen, május 20-án búcsúzott el a csapattól talán legnagyobb legendája, Alessandro Del Piero, aki tizenkilenc szezonon át szolgálta a Juventust, valamint csúcstartó a klubnál a játszott mérkőzések és lőtt gólok számában is.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnok (29 - rekord): 1905, 1925-26, 1930-31, 1931-32, 1932-33, 1933-34, 1934-351, 1949-50, 1951-52, 1957-58, 1959-60, 1960-61, 1966-67, 1971-72, 1972-73, 1974-75, 1976-77, 1977-78, 1980-81, 1981-82, 1983-84, 1985-86, 1994-95, 1996-97, 1997-98, 2001-02, 2002-03, 2004-05, 2005-06 2011-12, 2012-13
1 A sorozatban 5 bajnoki cím olasz rekord. Később a Torino valamint az Internazionale ezt beállította.
2 A 2004-05-ös és a 2005-06-os címet a bundabotrány következtében elvették.
Bajnok (1): 2006-07
Győztes (9 - rekord): 1937-38, 1941-42, 1958-59, 1959-60, 1964-65, 1978-79, 1982-83, 1989-90, 1994-95
Döntős (5): 1972-73, 1991-92, 2001-02, 2003-04, 2011-12
Győztes (6): 1995, 1997, 2002, 2003, 2012, 2013
Döntős (3): 1990, 1998, 2005

Nemzetközi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győztes (2): 1984-85, 1995-96
Döntős (5): 1972-73, 1982-83, 1996-97, 1997-98, 2002-03
Győztes (1): 1983-84
Győztes (3 - rekord): 1976-77, 1989-90, 1992-93
Döntős (1): 1994-95
Győztes (1): 1999
Győztes (2): 1984, 1996
Győztes (2): 1985, 1996
Döntős (1): 1973

Stadionok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első 2 évben (1897, 1898) a csapat a Parco del Valentinon és Parco Cittadellán játszotta a mérkőzéseket. Ezután 1908-ig a Piazza d'Armi stadionban játszottak. Kivéve 1905-öt és 1906-ot, amikor is a Corso Re Umberto adott otthont a klubnak.

1909-től 1922-ig a Corso Sebastopoli táborban játszottak. 1923-tól a Corso Marsiglia stadiont használták, ahol 4 bajnoki címet is nyertek. 1933-tól az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra készített torinói olimpiai stadiont bérelték egészen 1990-ig. Ez idő alatt a csapat 890 bajnoki mérkőzést játszott le és 17 bajnoki címet szerzett.[4]

1990-től a Stadio delle Alpi adott otthon a csapat hazai mérkőzéseinek, melyet az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra készítettek el. A létesítményt a Torinóval együtt bérelték. Ez idő alatt 5 bajnoki címet ünnepelhetett a klub.

2006-ban a csapat ismét visszatért az olimpiai stadionba, ahol egészen 2011-ig játszott. Jelenleg a klub saját építésű stadionjában, a 2011. szeptember 8-án használatba vett, 41 000 néző befogadására képes Juventus Arenában játssza a mérkőzéseit, amely a Stadio delle Alpi helyén épült fel.[3]

Rekordok, érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb pont: 91 (Serie A 2005–06)
Legkevesebb pont: 29 (Serie A 1938–39 és Serie A 1961–62)
Legnagyobb arányú hazai győzelem: 9–1 (Az Internazionale ellen)
Legnagyobb arányú hazai vereség: 1–7 (Az AC Milan ellen)
Legnagyobb arányú idegenbeli győzelem: 7–0 (A Pro Patria ellen)
Legnagyobb arányú idegenbeli vereség: 0–6 (Az Internazionale ellen)
Legtöbb gól: 290[5] (Del Piero)
Legtöbb gól egy szezonon belül: 32 (Felice Borel)
Legtöbb gól egy mérkőzésen: 6 (Omar Sivori az Internazionale ellen)
Legtöbb néző a delle Alpiban: 67 229 (2003. május 15. – Juventus−Real Madrid)
Legkevesebb néző a delle Alpiban: 237 (2001. december 12. – Juventus−Sampdoria)
Legtöbb mérkőzés: 705[6] (Del Piero)
Legtöbb válogatottság: 112 (Dino Zoff)
A klub 10 legdrágább igazolása
Név Honnan Ár Szezon
Gianluigi Buffon Parma 54 millió [7] 2001 nyara
Pavel Nedvěd Lazio 41,2 millió € [8] 2001 nyara
Lilian Thuram Parma 35 millió € [9] 2001 nyara
Emerson AS Roma 28 millió € [10] 2004 nyara
Marco Di Vaio Parma 26 millió € [11] 2002 nyara
Marcelo Salas Lazio 25 millió € [12] 2001 nyara
Felipe Melo Fiorentina 25 millió € 1 [13] 2009 nyara
Diego Werder Bremen 24,5 millió € [14] 2009 nyara
Amauri Palermo 22,8 millió € 2 [15] 2008 nyara
David Trézéguet AS Monaco 22 millió € [16] 2000 nyara

A vastagon szedett játékosok jelenleg is a klubban futballoznak.

1 Az átigazolási ár tartalmazza Marco Marchionni 4,5 millió eurós vételárát is.
2 Az átigazolási ár tartalmazza Antonio Nocerino 7,5 millió eurós vételárát is.

Jelenlegi játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. január 31. szerint:

# Poszt Név
1 olasz K Gianluigi Buffon (Csapatkapitány)
3 olasz V Giorgio Chiellini (Csapatkapitány-helyettes)
4 uruguay V Martín Cáceres
5 olasz V Angelo Ogbonna
6 francia KP Paul Pogba
7 olasz KP Simone Pepe
8 olasz KP Claudio Marchisio (2. Csapatkapitány-helyettes)
9 Montenegró CS Mirko Vučinić
10 argentin CS Carlos Tévez
11 olasz V Paolo De Ceglie
12 olasz CS Sebastian Giovinco
13 olasz V Federico Peluso
14 spanyol CS Fernando Llorente
15 olasz V Andrea Barzagli
# Poszt Név
18 olasz CS Pablo Daniel Osvaldo (Southampton-tól kölcsönben)
19 olasz V Leonardo Bonucci
20 olasz KP Simone Padoin
21 olasz KP Andrea Pirlo
22 ghána KP Kwadwo Asamoah
23 chile KP Arturo Vidal
26 svájci V Stephan Lichtsteiner
27 olasz CS Fabio Quagliarella
30 olasz K Marco Storari
31 román K Laurentiu Branescu
33 chile KP Mauricio Isla
34 olasz K Rubinho
39 olasz KP Luca Marrone
Lásd még: A Juventus FC játékosainak listája

Ismertebb játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


A klub világ- és Európa-bajnok labdarúgói1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világbajnokok Európa-bajnokok

1 - A lista csak azokat a játékosokat tartalmazza akiknek az adott időben a klubbal volt szerződése.

A klub elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubnak 28 elnöke volt, ebből 26 olasz és 2 svájci.

A Juventus összes eddigi elnökének listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Éra Név Éra Név Éra
Olaszország 1861 Eugenio Canfari 1897–1898 Olaszország 1861 Corrado Corradini 1919–1920 olasz Umberto Agnelli 1955–1962
Olaszország 1861 Enrico Canfari 1898–1901 Olaszország 1861 Gino Olivetti 1920–1923 olasz Vittore Catella 1962–1971
Olaszország 1861 Carlo Favale 1901–1902 Olaszország 1861 Edoardo Agnelli 1923–1935 olasz Giampiero BonipertiTE 1971–1990
Olaszország 1861 Giacomo Parvopassu 1903–1904 Olaszország 1861 Giovanni Mazzonis
Olaszország 1861 Enrico Craveri
1935–1936 olasz Vittorio Caissotti di Chiusano 1990–2003
svájc Alfred Dick 1905–1906 olasz Franzo Grande StevensTE 2003–2006
Olaszország 1861 Carlo Vittorio Varetti 1907–1910 Olaszország 1861 Emilio de la Forest de Divonne 1936–1941 olasz Giovanni Cobolli Gigli 2006–2009
Olaszország 1861 Attilio Ubertalli 1911–1912 Olaszország 1861 Pietro Dusio 1941–1947 francia Jean-Claude Blanc 2009–2010
svájc Giuseppe Hess 1913–1915 olasz Giovanni AgnelliTE 1947–1954 olasz Andrea Agnelli 2010–
Olaszország 1861 Gioacchino Armano1
Olaszország 1861 Fernando Nizza1
Olaszország 1861 Sandro Zambelli1
1915–1918 olasz Enrico Craveri2
olasz Nino Cravetto2
olasz Marcello Giustiniani2
1954–1955

Forrás: myjuve.it
Jelmagyarázat: TE Tiszteletbeli elnök 1 A háború időszaka alatt lévő elnökség 2 Átmeneti elnökség

A klub edzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubnak összesen 46 edzője volt, köztük 33 olasz, 3 magyar (Károly Jenő, Viola József, Sárosi György), 2 skót, 1 argentin, 1 angol, 1 brazil, 2 cseh (ebből 1 csehszlovák), 1 paraguayi, 1 francia és 1 jugoszláv. Ebből 13-an ideiglenes edzők voltak. A legtöbb idényt (13) Giovanni Trapattoni vezette, a második Marcello Lippi 8 évaddal.

A Juventus összes eddigi edzőjének listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Éra Név Éra Név Éra
Magyar 1919-1946 Károly Jenő 1923–1926 Magyar 1949-1956 Sárosi György 1951–1953 Csehszlovákia Čestmír Vycpálek 1971–1974
Magyar 1919-1946 Viola József 1926–1928 olasz Aldo Olivieri 1953–1955 Csehszlovákia Carlo Parola 1974–1976
skót George Aitken 1928–1930 olasz Sandro Puppo 1955–1957 olasz Giovanni Trapattoni 1976–1986
olasz Carlo Carcano 1930–1935 jugoszlávia Ljubiša Broćić 1957–1959 olasz Rino Marchesi 1986–1988
olasz Carlo Bigatto(id.)
olasz Benè Gola(id.)
1935 olasz Teobaldo Depetrini(id.) 1959 olasz Dino Zoff 1988–1990
olasz Renato Cesarini 1959–1961 olasz Luigi Maifredi 1990–1991
olasz Virginio Rosetta 1935–1939 olasz Carlo Parola(id.) 1961 olasz Giovanni Trapattoni 1991–1994
olasz Umberto Caligaris 1939–1941 svéd Gunnar Gren(id.)
csehszlovák Július Korostelev(id.)
1961 olasz Marcello Lippi 1994–1999
olasz Federico Munerati(id.) 1941 olasz Carlo Ancelotti 1999–2001
olasz Giovanni Ferrari 1941–1942 olasz Carlo Parola 1961–1962 olasz Marcello Lippi 2001–2004
argentin / olasz Luis Monti(id.) 1942 brazil Paulo Amaral 1962–1964 olasz Fabio Capello 2004–2006
olasz Felice Borel 1942–1946 olasz Eraldo Monzeglio(id.) 1964 francia Didier Deschamps 2006–2007
olasz Renato Cesarini 1946–1948 paraguay Heriberto Herrera 1964–1969 olasz Giancarlo Corradini(id.) 2007
skót William Chalmers 1948–1949 argentin Lùis Carniglia 1969–1970 olasz Claudio Ranieri 2007–2009
angol Jesse Carver 1949–1951 olasz Ercole Rabitti(id.) 1970 olasz Ciro Ferrara 2009–2010
olasz Luigi Bertolini(id.) 1951 olasz Armando Picchi 1970–1971 olasz Alberto Zaccheroni 2010
olasz Luigi Del Neri 2010-2011 olasz Antonio Conte 2011-

Forrás: myjuve.it
Jelmagyarázat: (id.) Ideiglenes edző

Mezszponzorok és felszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszak Felszerelés Mezszponzor
1979–1989 Kappa Ariston
1989–1992 Upim
1992–1995 Danone
1995–1998 Sony / Sony Minidisk
1998–1999 D+Libertà digitale / Tele+
1999–2000 CanalSatellite / D+Libertà digitale / Sony
2000–2001 Ciao Web / Lotto Sportal.com / Tele+
2001–2002 Lotto FASTWEB / Tu Mobile
2002–2003 FASTWEB / Tamoil
2003–2004 Nike
2004–2005 Sky Sports / Tamoil
2005–2007 Tamoil
2007–2010 New Holland (FIAT cégcsoport)
2010-2012 BetClick és Balocco
2012-től Jeep

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A klubelnök megerősítette, Conte lesz a Juve új edzője. Nemzeti Sport Online, 2011. május 31. (Hozzáférés: 2012. január 28.)
  2. 170 milliós szurkolótábor (angol nyelven). Juventus FC. (Hozzáférés: 2009. május 30.)
  3. ^ a b Juventus Stadium. Juventus FC hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2012. január 28.)
  4. Stadio Olimpico di Torino (angol nyelven). Juventus FC. (Hozzáférés: 2009. május 30.)
  5. Gólszerzők örök ranglistája (angol nyelven). footballdatabase.com
  6. Páláyralépők örök ranglistája (angol nyelven). footballdatabase.com
  7. Buffon átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  8. Nedvěd átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  9. Thuram átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  10. Emerson átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  11. Di Vaio átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  12. Salas átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  13. Melo átigazolási ára (magyar nyelven). nemzetisport.hu
  14. Diego átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  15. Amauri átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com
  16. Trézéguet átigazolási ára (angol nyelven). footballdatabase.com

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos honlap (angolul)
Hivatalos honlap (kínaiul)