Rivoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 A településen világörökségi helyszín található 
Rivoli
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPiemont
MegyeTorino (TO)
PolgármesterAndrea Trigaioli
Védőszent
Irányítószám10098
Körzethívószám011
Forgalmi rendszámTO
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség47 147 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1731 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság390 m
Terület29 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 04′ 11″, k. h. 7° 31′ 04″Koordináták: é. sz. 45° 04′ 11″, k. h. 7° 31′ 04″
Elhelyezkedése Torino térképén
Elhelyezkedése Torino térképén
Rivoli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rivoli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
A Savoyai- család rezidenciái
Világörökség
A kastély
A kastély
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokC (I) (II) (IV) (V)
Felvétel éve1997
Elhelyezkedése
Rivoli (Olaszország)
Rivoli
Rivoli
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 04′ 11″, k. h. 7° 31′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rivoli témájú médiaállományokat.

Rivoli (piemonti nyelven Rìvole) lakosai száma (49 818) alapján Torinó megye harmadik, és Piemont régió hetedik legnagyobb települése.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Torinótól nyugatra, az Alpok, a Pó-síkság között helyezkedik el és a környék egyik legnagyobb idegenforgalmi központja.

Történelme[szerkesztés]

Területe már a neolitikum idején lakott volt, később egy kelta-ligúr népcsoport, a taurinok foglalták el, és ez idő alatt alakultak ki a városiasodás kezdetleges formái.

A Római Birodalom hatalmának gyengülésekor Rivoli kereskedelmi jelentőségét felváltotta katonai stratégiai fontossága. 312-ben Constantinus és Maxentius csapatai között zajlott ütközet a területen. Az ókorban és a középkor közötti átmeneti időszakban megfigyelhető a limes védelmi rendszerének megerősítése és a mezőgazdasági tevékenység egyre inkább háttérbe szorulása.

A Novalesai Apátság alapítása (726) után Nagy Károly frankjai ellenőrzése alá kerülnek a grófok és márkik. 996-ban III. Ottó német-római császár Amizone püspöknek ítélte Rivolit.

A modern Rivoli politikai és szociális struktúrájának kialakulása a Savoya-családhoz köthető, akik 1247-ben foglalták el a Rivoli kastélyt. A 1415. században a városközpontot falakkal vették körül.

1713-ban az utrechti szerződéssel II. Viktor Amadé lett Szicília (később Szardínia) uralkodója és a területen megjelentek az új abszolutista állam központosításának jelei: út épült, amely Rivolit a fővárossal kötötte össze, valamint elkészültek egy új, impozáns kastély tervei.

1835-ben rendszeres összeköttetés született Torino és Rivoli között omnibusszal és vasúton. A 19. század első felének ipari fejlődése következtében a város gyors növekedésnek indult, és egyre több migráns érkezett más olasz régiókból.

Látnivalók[szerkesztés]

A Rivoli kastélyt, ami a mai napig befejezetlen, Filippo Juvarra tervezte, 1984 óta a Kortárs Művészeti Múzeumnak, és egy könyvtárnak ad otthont. A kastély a Rivoli-dombon helyezkedik el, ahonnan nagyszerű panoráma nyílik Torinóra.

La casa del Conte Verde (a Zöld Gróf háza) Rivoli belvárosának legrégebbi részén található, és a 14. században épült. Gótikus stílusa keveredik a piemonti építészet és a reneszánsz stílusjegyeivel.

Gasztronómia[szerkesztés]

Közismert édességei a Torta Ripulae és a Baci di Rivoli.

Rivolihoz kapcsolódó személyiségek[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rivoli című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Castello di Rivoli című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]