Bruino
| Bruino (Bruin) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Olaszország |
| Régió | Piemont |
| Megye | Torino (TO) |
| Polgármester | Andrea Appiano |
| Védőszent | Tours-i Szent Márton |
| Irányítószám | 10090 |
| Körzethívószám | 011 |
| Forgalmi rendszám | TO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8452 fő (2023. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 1500 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 320 m |
| Terület | 5,59 km² |
| Időzóna | CET (UTC+01:00) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 01′ 16″, k. h. 7° 28′ 07″45.021152°N 7.468551°EKoordináták: é. sz. 45° 01′ 16″, k. h. 7° 28′ 07″45.021152°N 7.468551°E | |
 | |
| Elhelyezkedése Torino térképén | |
 | |
| Bruino weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bruino témájú médiaállományokat. | |
Bruino (piemontiul: Bruin) egy észak-olasz község (comune) a Piemont régióban, Torino megyében.
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bruino Torinótól 20 km-re nyugatra fekszik a Sangone folyó mentén, a Sangone-völgy bejáratánál.
Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az első írásos emlékek Bruinóról 1000-ből származnak, azonban feltételezhető, hogy a várost Kr. u. 600 körül telepítették a longobárdok. 1000 körül még csak egy kis templom köré épült falu volt, amely a San Solutore apátság fennhatósága alá tartozott. 1252-ben II. (Savoyai) Tamás gróf kapta meg a várost. 1348-tól kezd különösen jelentőssé válni Bruinoban a Borghese-család, akik adásvétel és öröklés révén jutottak bruinoi földterületek tulajdonába. Itália 1861-es egyesítése után nagyszabású építkezések színhelye volt, ekkor valósult meg a Susat Pinerolóval összekötő út, a Torino-Orbassano-Giaveno vasútvonal, valamint a vezetékes ivóvízhálózat.
Látnivalók
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- San Martino Vescovo templom
- a Malines grófok kastélya
- Rivarossa kápolna
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]http://www.comune.bruino.to.it
