Sauze d’Oulx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sauze d’Oulx
Sauze d'Oulx panorama.JPG
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióPiemont
MegyeTorino (TO)
Polgármester Mauro Meneguzz
Irányítószám 10050
Körzethívószám 0122
Forgalmi rendszám TO
Népesség
Teljes népesség 1088 fő (2017. jan. 1.)[1]
Népsűrűség67,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1510 m
Terület17,10 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Sauze d’Oulx (Olaszország)
Sauze d’Oulx
Sauze d’Oulx
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 02′, k. h. 6° 51′Koordináták: é. sz. 45° 02′, k. h. 6° 51′
Elhelyezkedése Torino térképén
Elhelyezkedése Torino térképén
Sauze d’Oulx weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sauze d’Oulx témájú médiaállományokat.

Sauze d’Oulx (piemonti nyelven Sàuze d'Ols; okszitán nyelven Le Saouze d'Ols , a fasizmus alatt olaszosított neve Salice d'Ulzio) egy 1157 lakosú észak-olasz község a Piemont régióban, Torino megyében. A Susa-völgyben található, és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség részét képezi.

Földrajza[szerkesztés]

Oulx 1503 méteres tengerszint feletti magasságon helyezkedik el a Genevris-hegy nyugati oldalán. A település két, jól elválasztható részre oszlik, az alpesi jellegű óvárosra, és a magasabban fekvő modern városrészre. A község területe magába foglalja Sportiniat (2137), amely a téli sportok helyszíne a Triplex-hegyen.[2]

Gazdasága[szerkesztés]

Manapság a község gazdaságának motorja a síturizmus. Sestriere után az ún. Via Lattea (Tejút) második legfontosabb síközpontja. Ez a szerepe egészen a 20. század elején kezdődött, amikor Adolfo Kind, miután véghezvitte első kísérleteit Giaveno hegyein, meghonosította az alpesi síelést Olaszországban. Télen 35 ezer turista is megfordul itt egész Európából.[2]

Sípályái[szerkesztés]

Sauze d'Oulx sípályái 1509 méter tengerszint feletti magasságon kezdődnek, kitűnően felszereltek, 11 felvonó és 11 sílift szolgálja ki az idelátogatókat. A 2006-os torinói téli olimpia alatt itt rendezték meg a síakrobatika versenyeket.[2]

Források[szerkesztés]

  1. Istat
  2. a b c Fabrizio Ardito, Anna Balbiano, Alberto Santangelo, Antonio Piccinardi, Michele Saviozzi. Turin (angol nyelven). Dorling Kindersley Ltd., 129. o. (2005). ISBN 1-4053-1171-1 

További információk[szerkesztés]