Carlo Ancelotti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Carlo Ancelotti
Carlo Ancelotti (2017) a Bayern München vezetőedzőjeként
Carlo Ancelotti (2017) a Bayern München vezetőedzőjeként
Személyes adatok
Teljes név Carlo Ancelotti
Születési dátum 1959június 10. (59 éves)
Születési helyReggiolo, Olaszország
Állampolgárság olasz
Magasság179 cm
Testtömeg81 kg
Poszt középpályás
Junior klubok
IdőszakKlub
0olasz Parma
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19761979olasz Parma0550(13)
19791987olasz AS Roma1710(12)
19871992olasz AC Milan1120(10)
0Összesen3380(35)
Válogatottság
19811991olasz Olaszország02600(1)[1]
Edzőség
IdőszakKlub
19951996olasz Reggiana
19961998olasz Parma
19992001olasz Juventus
20012009olasz AC Milan
20092011angol Chelsea
20112013francia Paris Saint-Germain
20132015spanyol Real Madrid
20162017német Bayern München
2018olasz Napoli
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Ancelotti témájú médiaállományokat.

Carlo Ancelotti (Reggiolo, 1959. június 10. –) olasz válogatott labdarúgó és edző. Jelenleg a Napoli vezetőedzője.[2]

Édesapja a mezőgazdaságban dolgozott. A családjával előbb Modenába, majd Parmába költözött.

Parma[szerkesztés]

18 évesen a Serie C-ben szereplő Parma labdarúgója lett. Két évvel később az együttessel feljutott a Serie B-be.

Róma[szerkesztés]

Ezután szerződtette a Róma. Együtt játszott Paulóval, Roberto Falcaóval, Brown Accountsszal, Di Bartolomeijel és Roberto Pruzzóval. A kispadon a legendás Nils Liedholm dirigált. Ezekben az években a csapat sikereiről volt híres. 1983-ban – 40 év után – bajnok lett, és négyszer, 1980-ban, 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban az olasz kupát is sikerült elhódítania. A fővárosiakkal viszont lemaradt a BEK serlegről, mivel 1984-ben alulmaradtak a Liverpoollal szemben. Karrierje egyik legrosszabb időszaka 1981 és 1983 között volt, egy makacs sérülés miatt csak keveset játszhatott. 1986–87-ben, az utolsó fővárosi szezonjában csapatkapitány volt.

AC Milan[szerkesztés]

Az AC Milanban ismét sztárcsapatba került. Franco Baresivel, Paolo Maldinivel, Marco van Bastennel, Frank Rijkaarddal, Ruud Gullittel játszott egy csapatban, Arrigo Sacchi irányításával. Az olasz kupa kivételével mindent megnyertek, amit megnyerhettek. 1992-ben fizikai problémák miatt abbahagyta a labdarúgást.

Az olasz válogatottban[szerkesztés]

1981. január 6-án Hollandia ellen (1-1) az olasz válogatottban is bemutatkozott. Játszott az 1986-os mexikói, valamint az 1990-es, hazájában rendezett világbajnokságon.

Edzői karrier[szerkesztés]

1992-ben milánói mesterének segédje lett a válogatottnál. 1995-ben a Serie B-ben játszó Reggiana edzője lett. Ezután a Parmához szerződött. A csapatnak előbb a 2. majd a 6. helyet sikerült megszereznie. Az 1998–1999-es szezontól a Juventus trénere lett.

Juventus (1999-2001)

Ancelottit 1999 februárjában nevezték ki a Juventus edzőjének. Itt játszott akkoriban Alessandro Del Piero, Zinédine Zidane, Igor Tudor és Filippo Inzaghi. A tréner által korábban olyannyira favorizált 4-4-2 itt háttérbe szorult annak érdekében, hogy Zidane a lehető legjobban tudja kamatoztatni képességeit a csatárok mögötti szabad szerepkörben. Ancelotti első teljes szezonja jól indult, hiszen megnyerte az Intertotó Kupát a csapattal, azonban az UEFA Kupában már a legjobb 16 között kiestek. A bajnokságban egy ötpontos előnyt tékozolt el a gárda az utolsó fordulókra, így a Lazio mögött, a második helyen végzett a Juventus, egy ponttal kevesebbet gyűjtve. Az ezt követő szezon trófea nélküliséget hozott a zebráknak - a csapat ezúttal a Rómával szemben maradt alul a bajnoki versenyfutásban. Ancelotti menesztését a 38. forduló félidejében jelentette be a klub. [3]

AC Milan (2001-2009)

2001-2002

2001-től az AC Milan kispadjára került a török Fatih Terim helyét átvéve. Első idényében 4. helyet szereztek a Serie A-ban, így következhetett a Bajnokok Ligája. Emellett a csapat mind az UEFA Kupában, mind a hazai kupasorozatban az elődöntőig jutott.

2002-2004

Miután a klub elnöke, Silvio Berlusconi nyíltan megfogalmazta nemtetszését a csapat defenzív játékával kapcsolatban, Ancelotti elkezdte alkalmazni a 4-1-2-1-2-es, illetve a 4-3-1-2-es formációkat. Pirlo visszavonása regista pozícióba telitalálatnak bizonyult, miközben az ellenfelek védelmi vonalát olyan játékosok rémítgették, mint Inzaghi vagy Shevcsenko.

A Milán 2003-ban megnyerte a Bajnokok Ligáját, büntetőkkel diadalmaskodva a Juventus felett az Old Traffordon. Édes volt tehát a bosszú a zebrákon. Mindemellett az Olasz Kupában is összejött a végső siker. A következő idényre aztán mégjobban megerősödött a Rossoneri; a fiatal trequartista, Kaká érkezése mellett összeállt a Cafu, Costacurta, Nesta, Maldini védőnégyes. Az Európai Szuperkupa megnyerése nem csak kifutott eredmény volt, a Milán 2004-ben bajnok lett Olaszországban.

2004-2006

Az új idény első tétmérkőzésén a Milán megnyerte az Olasz Szuperkupát, ezzel Ancelotti minden lehetséges hazai trófeát begyűjtött. Mind 04-05, mind a 05-06-os szezonban második lett a csapat a Juventus mögött a hazai pontversenyben. 2005-ben a piros feketék bejutottak a BL döntőbe, ahol már három gólos előnyben is voltak, ám végül a Liverpool megfordította a meccset.

2006-2009

A bundabotránynak köszönhetően az Olasz Labdarúgó szövetség jelentős pontlevonással sújtotta a Milánt, amely így már a szezon kezdete előtt kiszállt a bajnoki aranyéremért folytatott harcból. Ebből adódóan Ancelotti a BL-re fektette a hangsúlyt. A csapat szerkezete megváltozott a korábbiakhoz képest; Shevcsenko távozását követően a gárda átállt a legendás karácsonyfa formációra, azaz a 4-3-2-1-re. A BL-ben ez meg is hozta a sikert, a döntőben sikerült bosszút állni a Liverpoolon. A következő szezon aztán hozott egy Európai Szuperkupa, illetve egy Klub világbajnoki címet Ancelotti legénységének. A 2008-09-es szezon volt az utolsó, melyet a tréner a piros feketék kispadján töltött. A bajnokságban elért harmadik hely bebiztosította a csapat számára a következő évi BL részvételt. 2001-09 között Ancelotti 2 BL-t, 2 Európai Szuperkupát, 1 Klub Világbajnokságot, 1 Scudettót, 1 Olasz Kupát és 1 Olasz Szuperkupát nyert az AC Milánnal. [4] 

Chelsea (2009-2011)[szerkesztés]

2009-2010

Ancelotti röviddel az ACF Fiorentina felett aratott 2–0-s győzelem után jelentette be lemondását a Milan-nál. A következő napon már elvállalta a Chelsea-nél a vezetőedzői állást, miután az ideiglenes edző, Guus Hiddink távozott az angol csapattól. Ancelotti 2009. június 1-jén hároméves, 9 millió fontos szerződést írt alá.[5][6] Ezzel ő lett a klub ötödik menedzsere 21 hónapon belül, José Mourinho, Avram Grant, Luiz Felipe Scolari és Hiddink után. Valamint ő a harmadik olasz edző a Chelsea-nél, Gianluca Vialli és Claudio Ranieri után. A 2009/2010-es szezonban ő lett az első olasz edző Angliában, akinek sikerült az angol bajnoki címet megnyerni, ráadásul az FA-kupát is sikerült megvédenie, így a Chelsea lett a 7. angol klub, amely duplázni tudott.

2010-2011

Második éve Londonban már közel sem sikerült ilyen jól. Az év elején még bombaformában játszott a csapat, de novemberben távozott Ray Wilkins, Ancelotti segítője[7] és egy hosszú lejtőn indult el a csapat. Sokak szerint azért történhetett ez, mert Wilkins volt a kapocs Ancelotti és a játékosok között, mivel a tréner még a második szezonban sem beszélt jól angolul. Télen a csapat romokban hevert, úgy tűnt, Ancelotti már nem tudja motiválni őket. A szezon eleji első helyről pár forduló alatt az 5. helyre zuhantak. A januári átigazolási időszakban úgy tűnt, megoldódhatnak a csapat gólszerzési problémai, hiszen Roman Abramovics megvásárolta Fernando Torres-t, rajta kívül érkezett még David Luiz is.[8][9] A brazil hátvédnek sikerült hamar beilleszkednie, Torres viszont csak kereste liverpooli formáját. Ancelotti azonban valószínűleg Abramovics nyomására kénytelen volt játszatni őt. Szinte egész tavasszal új játékrendszereket próbált ki, Torres köré építve, de végül többször is csak a kispadon jutott hely neki. A BL-kiesés után Ancelotti is elismerte, hiba volt Torres-t favorizálni Drogba helyett.[10] A BL-búcsút követő gyengébb mérkőzések után egyre többször nyilatkozta, hogy szeretné folytatni a munkát a Chelsea kispadján, de a sorsa Abramovics-tól és a vezetőktől függ. Április végén viszont úgy tűnt nem lesz majd szüksége magyarázkodásra a szezon végén, mert a Tottenham legyőzősével 3 pontra közelítették meg az éllovas Manchester United-et. Ráadásul a következő fordulóban a MU vendégeként a tét a versenyben maradás volt a bajnoki címért. Végül azonban ötlettelen játékkal sorozatban harmadik találkozójukon is vereséget szenvedtek a Unitedtől.[11] A győzelemmel pedig bebiztosították bajnoki győzelmüket a hazaiak. Az ezüstérem viszont így is biztos volt, ezért az utolsó 2 fordulóban belefért egy hazai döntetlen és egy vereség az Everton vendégeként. A klub mégis még az utolsó mérkőzés napján bejelentette Ancelotti menesztését, várakozáson aluli teljesítményre hivatkozva.[12][13]

Paris Saint-Germain (2011-2013)[szerkesztés]

A gyengélkedő csapat élére 2011. december 30-án Ancelottit nevezték ki.[14] Hiába az arabok által oly sok befektetett pénz, a PSG trófea nélkül zárta a 11-12-es szezont. A következő idényre azonban összeállt a gépezet; a gárda megnyerte a bajnokságot, a BL-ben pedig csak idegenben kevesebb lőtt góljuk miatt estek ki a Barcelonával szemben a legjobb nyolc között. A szezon végén Ancelotti lemondott, hogy a Real Madrid edzője lehessen. [15]

Real Madrid (2013-2015)[szerkesztés]

Ancelotti érkezését követően a királyiak megvették Iscot, majd a Higuain és az Özil üzletekből befolyt pénzt Bale megszerzésére fordították. A tréner megváltoztatta a Mourinho által használt 4-2-3-1-es formációt 4-3-3-ra, melyben Di Mariának a középpálya bal oldalán jutott szerep. Ez a változtatás kulcsfontosságúnak bizonyult a későbbiekben. Ancelotti első trófeája a Copa del Rey volt, melyet a Barcelona ellen sikerült elhódítani. Nem sokkal ezt követően aztán összejött a csapat 10. BL címe, melyre már 2002 óta áhítoztak a szurkolók.

A következő idényben összejött az Európai Szuperkupa, illetve a Klub világbajnoki győzelem, ugyanakkor a szezon végén Ancelottinak mennie kellett. Ezt követően az olasz tréner egy ideig nem vállalt munkát.  [16]

Bayern München (2016-2017)[szerkesztés]

Ancelotti Münchenben eltöltött ideje edzőként jóval rövidebb volt, mint amire sokan számítottak. Első szezonjában bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, a BL-ben viszont kiesett korábbi csapata, a Real ellen a negyeddöntőben - köszönhetően néhány téves bírói ítéletnek. A következő szezonban sikerült begyűjteni a Német Szuperkupát, ugyanakkor a BL csoportkörében a PSG-vel szemben 3-0-ra elvesztett találkozót követően az olaszt már szeptemberben menesztették. Az edző állítólag elvesztette az öltözőt, jó néhány kulcsjátékosa kritizálta edzés módszereit. [17]

Napoli (2018-)

2018 nyarán Ancelotti váltotta a közönség kedvenc Sarrit a nápolyi csapat kispadján.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Roma[szerkesztés]

Milan[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

Juventus[szerkesztés]

AC Milan[szerkesztés]

Chelsea FC[szerkesztés]

Paris Saint-Germain FC[szerkesztés]

Real Madrid FC[szerkesztés]

Statisztika[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

2018. december 11-én lett frissítve[18][19]

Csapat Nemzet –tól –ig Statisztika
M GY V D GY RG KG +/-
Reggiana olasz 1995 1996 38 16 13 9 42.11 45 36 +9
Parma olasz 1996 1999 102 48 31 23 47.06 124 85 +39
Juventus olasz 1999 2001 114 63 33 18 55.26 185 101 +84
Milan olasz 2001. november 6. 2009. május 31. 413 234 79 100 56.66 690 357 +333
Chelsea angol 2009. június 1. 2011. május 22. 109 67 20 22 61.47 241 94 +147
Paris Saint-Germain francia 2011. december 30. 2013. június 25. 77 49 19 9 64.47 153 64 +89
Real Madrid spanyol 2013. június 25. 2015. május 25. 119 89 14 16 74.79 323 103 +220
Bayern München német 2016. július 1. 2017. szeptember 28. 60 42 9 9 70 156 50 +106
Napoli olasz 2018. május 23. jelenlegi 21 13 5 3 61.9 39 19 +20
összesen 1051 620 242 189 58.99 1956 909 +1047

Források[szerkesztés]

  1. National Football Teams Player Profile - Carlo Ancelotti a www.national-football-teams.com-on
  2. Napoli: máris bejelentették, Ancelotti érkezik – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
  3. (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (en nyelven). Wikipedia.  
  4. (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (en nyelven). Wikipedia.  
  5. Ancelotti appointed Chelsea boss”, BBC Sport, 2009. június 1. (Hozzáférés ideje: 2009. június 1.) 
  6. ANCELOTTI IS NEW CHELSEA MANAGER”, Chelsea FC, 2009. június 1.. [2009. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. június 1.) 
  7. http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/chelsea-tavozott-carlo-ancelotti-segitoje-ray-wilkins-2052367?nocache
  8. Archivált másolat. [2011. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 1.)
  9. Archivált másolat. [2011. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 4.)
  10. http://inforadio.hu/hir/sport/hir-426700
  11. http://www.nemzetisport.hu/angol_labdarugas/csata-angliaert-manchester-united-chelsea-elo-2076524?nocache
  12. Archivált másolat. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
  13. Chelsea Statement (angolul), 2011. május 23. [2011. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
  14. Paris St Germain appoint former Chelsea manager Carlo Ancelotti. The Telegraph, 2011. december 30. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  15. (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (en nyelven). Wikipedia.  
  16. (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (en nyelven). Wikipedia.  
  17. (2018. október 3.) „Carlo Ancelotti” (en nyelven). Wikipedia.  
  18. Carlo Ancelotti vezetőedzői pályafutásának statisztikái Archiválva 2010. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben a Soccerbase-en
  19. (olaszul)Carlo Ancelotti Juventus Statistics. (Hozzáférés: 2008. november 7.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Ancelotti témájú médiaállományokat.
Az Év edzője a Serie A-ban
Előző díjazott:
Sven-Göran Eriksson
Carlo Ancelotti

2001

Következő díjazott:
Luigi Del Neri
Az Év edzője a Serie A-ban
Előző díjazott:
Marcello Lippi
Carlo Ancelotti

2004

Következő díjazott:
Fabio Capello
Előző
Agostino Di Bartolomei
az AS Roma csapatkapitánya
1984-1987
Következő
Giuseppe Giannini
Előző
Pietro Carmignani
Coppa Italia-győztes edző
2002-03
Következő
Roberto Mancini
Előző
Marcello Lippi
Supercoppa Italiana-győztes edző
2004
Következő
Roberto Mancini
Előző
Vicente Del Bosque
UEFA-bajnokok ligája-győztes edző
2002-03
Következő
José Mourinho
Előző
Frank Rijkaard
UEFA-bajnokok ligája-győztes edző
2006-07
Következő
Sir Alex Ferguson
Előző
Vicente Del Bosque
UEFA-szuperkupa-győztes edző
2003
Következő
Claudio Ranieri
Előző
Juande Ramos
UEFA-szuperkupa-győztes edző
2007
Következő
Dick Advocaat
Előző
Abel Braga
FIFA-klubvilágbajnokság-győztes edző
2007
Következő
Sir Alex Ferguson