Cesare Maldini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cesare Maldini
Cesare Maldini 1969-ben
Cesare Maldini 1969-ben
Személyes adatok
Teljes névCesare Maldini
Születési dátum1932. február 5.
Születési helyTrieszt, Olaszország
Halálozási dátum2016. április 3.[1] (84 évesen)
Halálozási helyMilánó, Olaszország
SírhelyCimitero Monumentale
Állampolgárságolasz
Magasság182 cm
Testtömeg76 kg
Poszthátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1952–1954olasz Triestina32(0)
1954–1966olasz Milan347(3)
1966–1967olasz Torino33(0)
Válogatottság
1962–1968Olaszország Olaszország25(1)
Edzőség
IdőszakKlub
1972–1974olasz Milan
1974–1976olasz Foggia
1976–1977olasz Ternana
1977–1980olasz Parma
1986–1996olasz Olaszország U21
1996–1998olasz Olaszország
2001olasz Milan
2001–2002Paraguay Paraguay
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Maldini témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cesare Maldini (Trieszt, 1932. február 5.Milánó, 2016. április 3.) olasz válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Fia Paolo Maldini, válogatott labdarúgó.

Családja[szerkesztés]

Maldini 1932-ben született Triesztben, szlovén származású szülők gyermekeként. A család eredeti neve Maldić, ebből olaszosították Maldinire egy évvel Cesare születése előtt. A munkásosztálybeli szülők sokáig a szlovén többségű Servolában éltek, ez pedig Cesaréra is hatással volt, egész életében megőrizte jellegzetes trieszti akcentusát.

Fia, Paolo sokáig az olasz válogatott rekordere volt a válogatott fellépéseket illetően, jelenleg harmadik Buffon és Cannavaro mögött. Unokái, Christian és Daniel szintén labdarúgók, utóbbi édesapját és nagyapját követve a 2021-22-es szezonban szintén olasz bajnok lett a AC Milannal.[2]

Pályafutása[szerkesztés]

Játékoskarrierjét szülővárosában, a Triestinában kezdte 1952-ben, majd két év elteltével az egyik legsikeresebb olasz együtteshez, a Milanhoz igazolt. Pályafutása nagy részében középső védőként vagy szűrőként számítottak rá, de bevethető volt jobbhátvédként is, ha a szükség úgy hozta.[3] A piros-feketékkel négy bajnoki címet szerzett, valamint egyszer megnyerte a BEK-et is.[4][5] Tizennégy év milánói játék után 1966-ban egy évre eligazolt a Torinóhoz, majd harmincöt évesen visszavonult.

Edzőként első alkalommal legnagyobb sikerei helyszínén, Milánóban ülhetett a kispadra, előbb Nereo Rocco segítőjeként, majd 1972-ben már vezetőedzőként. Ezt követően a Foggiát, a Ternanát és a Parmát irányította (kettő, egy illetve ismét két évig), majd egy hosszabb szünetet tartott. 1986-ban vállalt ismét munkát, amikor ő lett az olasz U21-es válogatott szövetségi kapitánya. A huszonegy éven aluliakkal rekord számú, három alkalommal nyerték meg az Európa-bajnokságot.[6] A csapat magját olyan játékosok alkották, mint Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro vagy Francesco Totti, akik 2006-ban nagy szerepet játszotta abban is, hogy Olaszország világbajnok lett. Az U21-es csapat után a felnőttválogatottat vette át Arrigo Sacchitól, majd ki is juttatta az 1998-as vb-re. Itt az olaszok számára a negyeddöntő jelentette a végállomást, ahol Franciaország ellen egy 0–0-s meccs után tizenegyespárbajban maradt alul. A sikertelen világbajnokság után, részben a média és a közvélemény nyomására, amiért kritizálták ultradefenzív játékstílusát, lemondott.

2001-ben rövid időre visszatért a Milanhoz, majd nem sokkal ezután, közel hetvenévesen először vállalt munkát külföldön, amikor Paraguay irányítását bízták rá.[7] A fogadtatása nem volt egyértelműen pozitív, ugyanis egyrészt nem beszélt jól spanyolul, valamint a hazai edzőtársadalom sem igazán örült a kinevezésének, ugyanis nem volt túl gyakori a külföldi szövetségi kapitány a válogatott élén. A játékosok, többek között a csapat legnagyobb sztárja, José Luis Chilavert, egyöntetűen kiálltak mellette.[8] Maldini akkor vette át a gárdát, amikor az már kijutott a koreai-japán közös rendezésű vb-re, és a torna legidősebb edzője volt a maga hetven évével. Bár Chilavert az első két csoportmeccsen nem játszott, a csapatnak sikerült kiharcolnia a továbbjutást, azonban a nyolcaddöntőben Németország már túl erősnek bizonyult, igaz, Paraguay csak egy 89. percben bekapott góllal maradt alul.

Pályafutása statisztikái[szerkesztés]

Szezon Csapat Bajnokság Kupa Nemzetközi Egyéb Összesen
Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Mérk. Gól
1952–1953 ITA Triestina A 1 0 - - - - - - - - - 1 0
1953–1954 A 31 0 - - - - - - - - - 31 0
Triestina összesen 32 0 - - - - - - 32 0
1954–1955 ITA Milan A 27 1 - - - - - - Latin kupa 1 0 28 1
1955–1956 A 22 0 - - - BEK 6 0 Latin kupa 2 0 30 0
1956–1957 A 21 1 - - - - - - Latin kupa 2 0 23 1
1957–1958 A 32 0 CI 3 0 BEK 8 0 - - - 43 0
1958–1959 A 34 0 CI 1 0 - - - Barátság Kupa 1 0 36 0
1959–1960 A 29 0 CI - - BEK 4 0 Barátság Kupa 1 0 34 0
1960–1961 A 30 0 CI 2 0 - - - Barátság Kupa 2 0 34 0
1961–1962 A 34 1 CI - - VVK 2 0 Barátság Kupa - - 36 1
1962–1963 A 31 0 CI 1 0 BEK 9 0 Barátság Kupa 2 0 43 0
1963–1964 A 22 0 CI 1 0 BEK 3 0 Világkupa 3 0 29 0
1964–1965 A 34 0 CI - - VVK 2 0 - - - 36 0
1965–1966 A 31 0 CI 1 0 VVK 8 0 - - - 40 0
Milan összesen 347 3 9 0 42 0 14 0 412 3
1966–1967 ITA Torino A 33 0 CI 3 0 - - - Alpok-kupa 3 0 39 0
Összesen 412 3 12 0 42 0 17 0 451 3

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. E' morto Cesare Maldini (olasz nyelven). Repubblica, 2016. április 3. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
  2. Christian Maldini. Discipline Knowledge. [2013. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  3. A.C. Milan Hall of Fame: Cesare Maldini. www.acmilan.com. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  4. Wembley 1963. Uefa.com
  5. Cesare Maldini (olasz nyelven). http://www.magliarossonera.it . (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  6. Italy beats Spain: third European title for Cesare Maldin. FIGC.it. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  7. Maldini to Coach Paraguay in Cup. New York Times. (Hozzáférés: 2001. december 28.)
  8. World Cup 2002 Cesare Maldini. BBC