Cesare Maldini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Cesare Maldini
Cesare Maldini 1969-ben
Cesare Maldini 1969-ben
Személyes adatok
Teljes név Cesare Maldini
Születési dátum 1932. február 5.
Születési helyTrieszt, Olaszország
Halálozási dátum 2016. április 3.[1] (84 évesen)
Halálozási helyMilánó, Olaszország
Állampolgárság olasz
Magasság182 cm
Testtömeg76 kg
Poszt hátvéd
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19521954olasz Triestina0320(0)
19541966olasz Milan3470(3)
19661967olasz Torino0330(0)
Válogatottság
19621968Olaszország Olaszország25 (1)
Edzőség
IdőszakKlub
19721974olasz Milan
19741976olasz Foggia
19761977olasz Ternana
19771980olasz Parma
19861996olasz Olaszország U21
19961998olasz Olaszország
2001olasz Milan
20012002Paraguay Paraguay
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Maldini témájú médiaállományokat.

Cesare Maldini (Trieszt, 1932. február 5.Milánó, 2016. április 3.) olasz válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Fia Paolo Maldini, válogatott labdarúgó.

Családja[szerkesztés]

Maldini 1932-ben született Triesztben, szlovén származású szülők gyermekeként. A család eredeti neve Maldić, ebből olaszosították Maldinire egy évvel Cesare születése előtt. A munkásosztálybeli szülők sokáig a szlovén többségű Servolában éltek, ez pedig Cesaréra is hatással volt, egész életében megőrizte jellegzetes trieszti akcentusát.

Fia, Paolo sokáig az olasz válogatott rekordere volt a válogatott fellépéseket illetően, jelenleg harmadik Buffon és Cannavaro mögött. Unokái, Christian és Daniel szintén labdarúgók, jelenleg a Milan utánpótláscsapatában.[2]

Pályafutása[szerkesztés]

Játékoskarrierjét szülővárosában, a Triestinában kezdte 1952-ben, majd két év elteltével az egyik legsikeresebb olasz együtteshez, a Milanhoz igazolt. Pályafutása nagy részében középső védőként vagy szűrőként számítottak rá, de bevethető volt jobbhátvédként is, ha a szükség úgy hozta.[3] A piros-feketékkel négy bajnoki címet szerzett, valamint egyszer megnyerte a BEK-et is.[4][5] Tizennégy év milánói játék után 1966-ban egy évre eligazolt a Torinóhoz, majd harmincöt évesen visszavonult.

Edzőként első alkalommal legnagyobb sikerei helyszínén, Milánóban ülhetett a kispadra, előbb Nereo Rocco segítőjeként, majd 1972-ben már vezetőedzőként. Ezt követően a Foggiát, a Ternanát és a Parmát irányította (kettő, egy illetve ismét két évig), majd egy hosszabb szünetet tartott. 1986-ban vállalt ismét munkát, amikor ő lett az olasz U21-es válogatott szövetségi kapitánya. A huszonegy éven aluliakkal rekord számú, három alkalommal nyerték meg az Európa-bajnokságot.[6] A csapat magját olyan játékosok alkották, mint Gianluigi Buffon, Fabio Cannavaro vagy Francesco Totti, akik 2006-ban nagy szerepet játszotta abban is, hogy Olaszország világbajnok lett. Az U21-es csapat után a felnőttválogatottat vette át Arrigo Sacchitól, majd ki is juttatta az 1998-as vb-re. Itt az olaszok számára a negyeddöntő jelentette a végállomást, ahol Franciaország ellen egy 0–0-s meccs után tizenegyespárbajban maradt alul. A sikertelen világbajnokság után, részben a média és a közvélemény nyomására, amiért kritizálták ultradefenzív játékstílusát, lemondott.

2001-ben rövid időre visszatért a Milanhoz, majd nem sokkal ezután, közel hetvenévesen először vállalt munkát külföldön, amikor Paraguay irányítását bízták rá.[7] A fogadtatása nem volt egyértelműen pozitív, ugyanis egyrészt nem beszélt jól spanyolul, valamint a hazai edzőtársadalom sem igazán örült a kinevezésének, ugyanis nem volt túl gyakori a külföldi szövetségi kapitány a válogatott élén. A játékosok, többek között a csapat legnagyobb sztárja, José Luis Chilavert, egyöntetűen kiálltak mellette.[8] Maldini akkor vette át a gárdát, amikor az már kijutott a koreai-japán közös rendezésű vb-re, és a torna legidősebb edzője volt a maga hetven évével. Bár Chilavert az első két csoportmeccsen nem játszott, a csapatnak sikerült kiharcolnia a továbbjutást, azonban a nyolcaddöntőben Németország már túl erősnek bizonyult, igaz, Paraguay csak egy 89. percben bekapott góllal maradt alul.

Pályafutása statisztikái[szerkesztés]

Szezon Csapat Bajnokság Kupa Nemzetközi Egyéb Összesen
Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Kiírás Mérk. Gól Mérk. Gól
1952–1953 ITA Triestina A 1 0 - - - - - - - - - 1 0
1953–1954 A 31 0 - - - - - - - - - 31 0
Triestina összesen 32 0 - - - - - - 32 0
1954–1955 ITA Milan A 27 1 - - - - - - Latin kupa 1 0 28 1
1955–1956 A 22 0 - - - BEK 6 0 Latin kupa 2 0 30 0
1956–1957 A 21 1 - - - - - - Latin kupa 2 0 23 1
1957–1958 A 32 0 CI 3 0 BEK 8 0 - - - 43 0
1958–1959 A 34 0 CI 1 0 - - - Barátság Kupa 1 0 36 0
1959–1960 A 29 0 CI - - BEK 4 0 Barátság Kupa 1 0 34 0
1960–1961 A 30 0 CI 2 0 - - - Barátság Kupa 2 0 34 0
1961–1962 A 34 1 CI - - VVK 2 0 Barátság Kupa - - 36 1
1962–1963 A 31 0 CI 1 0 BEK 9 0 Barátság Kupa 2 0 43 0
1963–1964 A 22 0 CI 1 0 BEK 3 0 Világkupa 3 0 29 0
1964–1965 A 34 0 CI - - VVK 2 0 - - - 36 0
1965–1966 A 31 0 CI 1 0 VVK 8 0 - - - 40 0
Milan összesen 347 3 9 0 42 0 14 0 412 3
1966–1967 ITA Torino A 33 0 CI 3 0 - - - Alpok-kupa 3 0 39 0
Összesen 412 3 12 0 42 0 17 0 451 3

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Edzőként[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. E' morto Cesare Maldini (olasz nyelven). Repubblica, 2016. április 3. (Hozzáférés: 2016. április 3.)
  2. Christian Maldini. Discipline Knowledge. [2013. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 19.)
  3. A.C. Milan Hall of Fame: Cesare Maldini. www.acmilan.com. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  4. Wembley 1963. Uefa.com
  5. Cesare Maldini (olasz nyelven). http://www.magliarossonera.it . (Hozzáférés: 2015. április 22.)
  6. Italy beats Spain: third European title for Cesare Maldin. FIGC.it
  7. Maldini to Coach Paraguay in Cup. New York Times. (Hozzáférés: 2001. december 28.)
  8. World Cup 2002 Cesare Maldini. BBC