Louis van Gaal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis van Gaal
Louis-van-gaal2-CN.jpg
Személyes adatok
Teljes név Aloysius Paulus Maria van Gaal
Születési dátum 1951augusztus 8. (65 éves)
Születési hely Amszterdam, Hollandia
Állampolgárság Holland Királyság
Magasság 185 cm
Poszt középpályás
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)*
1972–1973 Hollandia Ajax 000000(0)
1973–1977 Belgium Royal Antwerp 041000(7)
1977–1978 Hollandia Telstar 025000(1)
1978–1986 Hollandia Sparta Rotterdam 024800(26)
1986–1987 Hollandia AZ Alkmaar 017000(0)
Edzőség
Időszak Klub
1986–1988 Hollandia AZ Alkmaar (segédedző)
1988–1991 Hollandia Ajax (segédedző)
1991–1997 Hollandia Ajax
1997–2000 Spanyolország Barcelona
2000–2002 Hollandia Hollandia
2002–2003 Spanyolország Barcelona
2005–2009 Hollandia AZ Alkmaar
2009–2011 Németország Bayern München
2012–2014 Hollandia Hollandia
2014–2016 Anglia Manchester United
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis van Gaal témájú médiaállományokat.

Louis van Gaal (Amszterdam, 1951. augusztus 8. – ) holland labdarúgóedző.

Játékos pályafutása[forrásszöveg szerkesztése]

Louis van Gaal Amszterdamban született, és 20 évesen be is került az Ajax akadémiájára. A felnőtt csapatban nem lépett pályára, az amszterdamiak ez idő tájt olyan játékosokkal bírtak a középpályán, mint Johan Cruijff vagy Johan Neeskens. Pályafutása nagy részét a belga Royal Antwerp FC, és a holland Sparta Rotterdam csapatainál töltötte. Játékos pályafutását az AZ Alkmaarnál fejezte be, majd itt kezdte meg edzői karrierjét.

Edzői karrier[forrásszöveg szerkesztése]

AFC Ajax[forrásszöveg szerkesztése]

1991-ben, Leo Beenhakker távozása után lett az AFC Ajax vezetőedzője. Van Gaal hat éves edzői regnálása alatt az amszterdamiak háromszor végeztek az első helyen a Eredivisieben, egyszer kupát, háromszor szuperkupát nyert az együttessel. 1995-ben az európai porondon is felért a csúcsra a van Gaal irányította, és többek közt Patrick Kluivert, Edwin van der Sar nevével fémjelzett generáció, amely a UEFA-bajnokok ligája döntőjében 1-0-ra győzte le az AC Milan csapatát. Ebben az évben UEFA szuperkupát, és FIFA-klubvilágbajnokságot is nyert az együttessel. Jellemző, hogy ezekben az években a holland válogatott gerincét is az Ajax labdarúgói adták.(Patrick Kluivert, Edwin van der Sar, Ronald de Boer, Frank de Boer, Edgar Davids, Marc Overmars, Clarence Seedorf)[1] Miután szerződése lejárta után, 1997-ben úgy döntött, hogy elhagyja a csapatot, lovagi kitüntetést kapott.[2] 2004-ben rövid időre visszatért, mint technikai igazgató, de sorozatos konfliktusai voltak Ronald de Boerral, így távozott.[3]

FC Barcelona[forrásszöveg szerkesztése]

Bobby Robson helyét vette át a katalán együttesnél, és két bajnoki címet, valamint egy kupát is nyert, azonban itt eltöltött időszakát folyamatos konfliktusok jellemezték.[1] Többször is összetűzésbe keveredett a sajtóval, illetve a csapat sztárjával, a brazil Rivaldoval, így 2000-ben, miután elvesztették a bajnoki hajrát, távozott.[4] A 2002-03-as szezonban rövid ideig visszatért a katalánokhoz, azonban koránt sem volt az első itt töltött időszakához hasonlóan sikeres, ellenben ismét rengeteg összetűzése akadt játékosaival, többek közt a mellőzött Juan Román Riquelmevel.

Az Alkmaar[forrásszöveg szerkesztése]

2005 januárjában lett az AZ vezetőedzője, így van Gaal visszatért oda, ahol játékos pályafutását befejezte, míg (segéd)edzői pályafutását elkezdte. 2009-ben a három nagyot(AFC Ajax,PSV Eindhoven, Feyenoord) megelőzve bajnokságot nyert a Denny Landzaat és Shota Arveladze nevével fémjelzett alkmariakkal.

Holland válogatott[forrásszöveg szerkesztése]

Kétszer is irányította a holland válogatottat. Első megbízatása nem volt túl sikeres, nem sikerült kivezetnie az Oranjét a 2002-es világbajnokságra, akik így nem vehettek rész a Távol-keleti seregszemlén.[5] Pontosan 10 év múlva, 2012-ben ült le ismét a válogatott kispadjára. Ezúttal sikerrel kivezette a csapatot a 2014-es brazíliai világbajnokságra, majd ott az elődöntőbe jutva bronzérmet szerzett.[6]

Bayern München[forrásszöveg szerkesztése]

2009 nyarán a Bayern München vezetősége van Gaalt igazolta le a vezetőedzői pozícióba.[7][8] Emiatt, és mert nem érezte kellő erősségűnek a keretet Franck Ribéry is távozni akart, válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent, aki annak idején még van Gaal idejében mutatkozott be a holland utánpótlás, majd nagy válogatottban. A UEFA-bajnokok ligája nyolcaddöntőjében az ACF Fiorentina ellen, majd a negyeddöntőben a Manchester United FC ellen Arjen Robben és Ivica Olić híres góljaival 4:4-es összestéssel és több idegenbe lőtt góllal jutott tovább a Bayern München. A BL-döntőbe az Olympique Lyonnais összesítésbeli 3-0-s legyőzésésvel jutott a csapat.[9] Május 15-én, a BL-döntő előtti hétvégén a csapat az SV Werder Bremen 4:0-s legyőzésével megnyerte a német kupát, így a bajnokság május 8-i megnyerésével 8. alkalommal dupláztak a müncheniek, és van Gaal lett az első holland edző aki csúcsra ért a német bajnokságban.[10][11] Az FC Bayern München a triplázás reményével vághatott neki a Bajnokok ligája-döntőjének, melyet végül 0-2-re elvesztettek az FC Internazionale Milano ellen.[12] A szezon két felfedezettje a két saját nevelésű játékos Holger Badstuber és Thomas Müller lett. Amúgy is jellemző van Gaal edzői felfogására, hogy szívesen, és bátran tesz be, majd épít fel fiatal játékosokat.

Manchester United[forrásszöveg szerkesztése]

David Moyes menesztése után 2014. május 19-én nevezték ki a United menedzserének, és a világbajnokság után állt munkába. Ryan Giggs lett a segítője, és több játékost is igazolt a klubhoz, többek közt Ander Herrera, Luke Shaw, Marcos Rojo, és 59 millió fontos angol átigazolási rekordért Ángel Di María érkezett.[13] A 2014-15-ös idény első bajnokiján 2-1-es vereséget szenvedtek a Swansea City-től. Még meglepőbb volt a ligakupa első fordulójában a Milton Keynes Dons FC elleni 4-0-s vereség. A szezon végén a negyedik helyet szerezte meg a United, van Gaal három hellyel, és hat ponttal teljesített jobban az előző szezonnál.[14] A következő idény előtt újabb játékosok érkeztek, mint például Memphis Depay és Anthony Martial. Ennek ellenére az eredmények nem lettek jobbak. A BL csoportköre után, ahol csak a harmadik helyet szerezték meg az Európa-ligában folytatták, de a Liverpool megállította őket a nyolcaddöntőben. A bajnokságban csupán az ötödik pozíciót szerezték meg, így ismét lecsúszott a csapat a következő évi BL szereplésről, igaz 2016 május 21-én a Crystal Palace elleni 2-1-es győzelemmel sikerült elhódítani az FA kupát, három év után ismét trófeát nyerve.[15] Főként a gyenge bajnoki, és nemzetközi kupaszereplés miatt a sajtó, és a szurkolók a tavaszi szezon folyamán többször kikezdték van Gaalt, akinek a távozása többször szóba került.[16] Végül 2016. május 23-án, egy évvel azelőtt, hogy hároméves szerződése lejárt volna, van Gaal távozni kényszerült a Manchester United éléről.[17]

Edzői sikerei[forrásszöveg szerkesztése]

AFC Ajax
FC Barcelona
AZ Alkmaar
FC Bayern München
Manchester United
Hollandia

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b [1]
  2. [2]
  3. [3]
  4. [4]
  5. [5]
  6. [6]
  7. Alkmaar approve switch: Van Gaal poised to take Bayern helm”, FC Bayern, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  8. Bayern appoint Van Gaal as coach”, BBC, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  9. Champions League games go ahead”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2010. április 18.. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. április 28.) 
  10. Champions Munich finish with a flourish”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 8. (Hozzáférés ideje: 2010. május 10.) 
  11. Bayern storm to domestic double triumph”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 15. (Hozzáférés ideje: 2010. május 16.) 
  12. Team statistics: Full time. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  13. [7]
  14. [8]
  15. [9]
  16. [10]
  17. Louis van Gaal: Manchester United sack manager. BBC Sport. (Hozzáférés: 2016. május 23.)