Valerij Vasziljovics Lobanovszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Valerij Lobanovszkij
1985-ben
1985-ben
Személyes adatok
Teljes név Valerij Vaszilovics Lobanovszkij
Születési dátum 1939. január 6.
Születési helyKijev, Szovjetunió
Halálozási dátum 2002. május 13. (63 évesen)
Halálozási helyZaporizzsja, Ukrajna
Állampolgárság ukrán
Magasság187 cm
Testtömeg80 kg
Poszt csatár
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19571964Szovjetunió Dinamo Kijev144 0(52)
19651966Szovjetunió Csornomorec Odesza059 0(15)
19671968Szovjetunió Sahtar Donyeck050 0(14)
Válogatottság
19601961Szovjetunió Szovjetunió02 0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1969-1973Szovjetunió FK Dnyipro
1973-1982Szovjetunió Dinamo Kijev
1975-1976Szovjetunió Szovjetunió
1982-1983Szovjetunió Szovjetunió
1984-1990Szovjetunió Dinamo Kijev
1986-1990Szovjetunió Szovjetunió
1990-1993UAE Egyesült arab emírségek
1994-1996Kuvait Kuvait
1997-2002Ukrajna Dinamo Kijev
2000-2001Ukrajna Ukrajna
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Valerij Lobanovszkij témájú médiaállományokat.

Valerij Lobanovszkij (ukránul: Вале́рій Васи́льович Лобано́вський, Valerij Vasyl’ovyč Lobanovs’kyj [vɑˈlɛrɪj lobɑˈnɔwsʲkɪj]; oroszul: Вале́рий Васи́льевич Лобано́вский, Valeriy Vasilyevich Lobanovskiy) (Kijev, 1939. január 6.Zaporizzsja, 2002. május 13.), szovjet-ukrán labdarúgó, edző, a Szovjetunió Kiváló Edzője díj tulajdonosa és az UEFA Érdemrend kitüntetettje.

Lobanovszkij pályafutása során irányította a szovjet és az ukrán válogatottat, valamint az akkor fénykorát élő Dinamo Kijevet is. Irányításával a kijevi csapat lett az első szovjet labdarúgó egyesület, amely nemzetközi klubtrófeát nyert, mikor 1975-ben elhódították a Kupagyőztesek Európa-kupája serleget a döntőben a Ferencvárost legyőzve. Lobanovszkij eredményeit mind a mai napig nagy becsben tartják, és úgy emlékeznek rá, mint sportágának egyik legnagyobb újítójára[1] tudományos és rendkívül figyelmes, minden részletre figyelő edzésmódszereivel. 2017-ben az UEFA alapítása, azaz 1954 óta eltelt időszak tíz legkiemelkedőbb edzői közé választotta.[2]

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Pályafutását szülővárosának csapatában kezdte, eleinte bal szélső középpályást játszva. A Dinamo Kijev csapatánál hét évet töltött, ez idő alatt egy szovjet bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett. Ezt követően egy-egy évet játszott a Csornomorec Odesza és a Sahtar Donyeck csapataiban,[3] majd 29 évesen befejezte játékos karrierjét. 253 bajnokin 71 gólt lőtt. Kétszer kapott lehetőséget a szovjet válogatottban, az első mérkőzését 1960. szeptember 4-én játszotta Ausztria ellen.[4] Két olimpián is részt vehetett. Híres volt pontos beadásairól és szögletekből rúgott góljairól.[5]

Edzőként[szerkesztés]

Visszavonulását követően edzőnek állt, egy évvel később az FK Dnyipro vezetőedzőjének nevezték ki. Négy évig ült a Dnyepropetrovszk kispadján, 1971-ben másodosztályú bajnoki címet nyert az együttessel. Ezt követően került nevelőklubjához, a Dinamo Kijevhez, amelyet ezt követően 1990-ig irányított. Lobanovszkij edzőként hírhedt volt szigorúságáról. A kijevi csapattal megtörte a szovjet futballra addig jellemző orosz dominanciát, és az ország, valamint Európa egyik legjobb csapatává formálta a Dinamót. Első kijevi korszaka alatt nyolc szovjet bajnoki címet és hat kupaelsőséget nyert a csapattal. A Lobanovszkij-féle Dinamo Kijev volt az első szovjet csapat, amely egy jegyzett európai kupasorozatot meg tudott nyerni: 1975-ben a Ferencváros elleni győztes döntő után emelhette fel a győztesnek járó serleget, majd 1986-ban, szintén a Dinamóval újra megnyerte az akkor második számú klubsorozatnak számító, és azóta már megszűnt KEK-et.

Lobanovszkij a kijevieknél eltöltött időszak alatt lett a szovjet válogatott szövetségi kapitánya, ezt a pozíciót később még kétszer betölthette, 1975 és 1976, 1982 és 1983, valamint 1986 és 1990 között állt a szovjet nemzeti csapat élén. Legnagyobb sikerét a válogatottal az 1988-as németországi Európa-bajnokságon érte el hozta, amikor egészen a döntőig jutottak, azonban ott a Marco van Basten nevével fémjelzett oranje 2–0-s győzelmet aratott. 1990-ben Lobanovszkij felállt a Dinamó kispadjáról, és az Egyesült Arab Emirátusok, majd Kuvait szövetségi kapitánya lett. 1997-ben tért vissza a Dinamo Kijevhez, amely akkor a bajnokságban sem szerepelt jól, illetve eltiltását töltötte a nemzetközi porondon, így a kupákban nem léphetett pályára. Lobanovszkij sorozatban öt bajnoki címet szerzett a kék-fehérekkel, 1999-ben pedig a Bajnokok Ligája elődöntőjébe jutott az ukrán csapattal, amit azóta sem tudott megismételni egy csapat és edző sem az országból. 2001-ben kinevezték az ukrán válogatott szövetségi kapitányának, de miután nem sikerült kijuttatnia a csapatot a 2002-es világbajnokságra, a szövetség vezetői menesztették. Lobanovszkij 2002. május 7-én szívinfarktust kapott, miután a Dinamó legyőzte a Metalurh Zaporizzsját, majd hat nappal később, az agyműtétje közben fellépő komplikációk következtében hunyt el.[5]

Magánélete[szerkesztés]

Lobanovszkij Kijevben született Vaszil Mihajlovics Lobanovszkij és Olekszandra Makszimvina Bojcsenko gyermekeként.[6] Apai ágon lengyel felmenőkkel rendelkezett. Felesége Ada Lobanovszkaja volt, egy gyermekük született, Szvetlana, aki később éttermet nyitott Kijevben, amelynek neve U Metra” (azaz: „A Mester”).[7] Lobanoszkij az ukrán író, Olekszandr Bojcsenko unokaöccse volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Lobanovszkij síremléke és a körülötte levő műemlék a kijevi temetőben

Halála után elnyerte az Ukrajna Hőse-díjat, ami az ország legmagasabb rangú elismerése. A Dinamo Kijev stadionja az ő nevét viseli. Lobanovszkijt a kijevi történelmi temetőben, a Bajkovban helyezték örök nyugalomba, sírhelye köré lenyűgöző emlékművet emeltek. 2003-ban az AC Milan nyerte az Bajnokok Ligáját. A milánóiak ukrán csatára, Andrij Sevcsenko a döntő után repülőgéppel Kijevbe utazott, hogy volt edzőjének ajánlja aranyérmét.[8] 2005-ben Valerij Lobanovszkij emlékversenyt alapítottak.

Statisztika[szerkesztés]

Klub[szerkesztés]

Klub Szezon Bajnokság Kupa Összesen
Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok Pályára lépés Gólok
Dinamo Kijev 1959 10 4 - - 10 4
1960 29 12 1 0 30 12
1961 28 10 1 0 29 10
1962 30 8 1 0 31 8
1963 38 8 - - 38 8
1964 9 0 - - 9 0
Összesen 144 42 3 0 147 42
Csornomorec Odesza 1965 28 10 - - 28 10
1966 31 5 4 5 35 10
Összesen 59 15 4 5 63 20
Sahtar Donyeck 1967 32 9 2 1 34 10
1968 18 5 1 1 19 6
Összesen 50 14 3 2 53 16
Karrier összesen 253 71 10 7 263 78

Edzői pályafutásának statisztikái[szerkesztés]

Csapat Szerződés kezdete Szerződés vége Eredményesség
M GY D V Győzelmi %
FK Dnyipro 1968 1973 229 118 63 48 51.53
Dinamo Kijev 1974 1990 532 268 168 96 50.38
Szovjetunió 1975 1976 19 11 4 4 57.89
Szovjetunió 1982 1983 10 6 3 1 60
Szovjetunió 1986 1990 48 25 12 11 52.08
Egyesült arab emírségek 1990 1993 37 18 10 9 48.65
Kuvait 1994 1996 15 6 4 5 40
Dinamo Kijev 1997 2002 138 110 20 8 79.71
Ukrajna 2000 2001 18 6 7 5 33.33

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Dinamo Kijev

Edzőként[szerkesztés]

Dnyipro
  • Szovjet másodosztályú bajnok (1): 1971
Dinamo Kijev

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]