Komán Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Komán Mihály
Személyes adatok
Születési dátum 1928. április 1.
Születési helyLubotény, Sárosi zsupa, Csehszlovákia
Halálozási dátum 2015. február 21. (86 évesen)
Halálozási helyKijev, Ukrajna
Állampolgárság csehszlovák (1928–1938), magyar (1939–1945), szovjet (1945–1991), ukrán (1991–)
Magasság173 cm
Testtömeg71 kg
Becenév Mu-Mu
Poszt csatár
Junior klubok
IdőszakKlub
19371938Csehszlovákia Vinohradská ukraińska národní škola[1] labdarúgócsapata
19391942Magyarország Nagyszőlősi ukrán népiskola labdarúgócsapata
19421944Magyarország Nagyszőlősi gépészeti technikum labdarúgócsapata
19441945Magyarország Nagyszőlősi válogatott-labdarúgócsapat
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1946Szovjetunió Partizán (Nagyszőlős)00? 0(?)
1947Szovjetunió SK Rusj (Bustyaháza)00? 0(?)
1948Szovjetunió Szpartak Uzsgorod015 0(12)
1948-1959Szovjetunió Dinamo Kijev0172 0(62)
Válogatottság
19521958Ukrán SSR Ukrán SzSzK00? 0(?)
19521958Szovjetunió Szovjetunió00? 0(?)
Edzőség
IdőszakKlub
1960-1973Szovjetunió Dinamo Kijev (asszisztens)
1974-1976Szovjetunió Dinamo Kijev labdarúgóiskolája (igazgató)
1975Szovjetunió Szovjetunió U-18 (asszisztens)
1977-1984Szovjetunió Dinamo Kijev (sportigazgató)
1985-1987Szovjetunió Dinamo Kijev labdarúgóiskolája (igazgató)
1989-1991Szovjetunió Dinamo Kijev (asszisztens)
1993-1995Ukrajna Dinamo Kijev labdarúgóiskolája (igazgató)
1995-2008Ukrajna Dinamo Kijev-3 (asszisztens)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Komán Mihály (szlovákul: Michal Komán, ukránul: Михайло Михайлович Коман, Mihajlo Mihajlovics Koman, lengyelül: Mychajło Koman, oroszul: Михаил Михайлович Коман, Mihail Mihajlovics Koman) (Lubotény, Csehszlovákia, jelenleg Szlovákiához tartozik, 1928. április 1.2015. február 21.[2]) csehszlovák, magyar, ukrán és szovjet csatár labdarúgó, és labdarúgóedző. Szovjet sportmester (1959) és ukrán érdemes labdarúgóedző (1961). Az ötvenes évek egyik legjobb ukrán labdarúgója és egyike azoknak a játékosoknak, akiket Kárpátaljáról, illetve és II. világháború utáni Dinamo Kijevből az elsők között felvettek a ’’33 legjobb szovjet labdarúgó’’ listájára és meghívták az ukrán és szovjet válogatott-csapatba is. Nyolcszoros szovjet bajnok és hétszeres országos kupagyőztes.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

A felvidéki Eperjes melletti Lubotény kisvárosban született, de 1934-ben családjával együtt a kárpátaljai Nagyszőlősre költözött és ott iratkozott be a helyi ukrán nyelvű népiskolába. Első edzőjének Suszter Gézát tartja, aki őt, mint negyedik osztályos tanulót és iskolatársait elkezdte beavatni a labdarúgás rejtelmeibe. Középiskolai tanulmányait a Nagyszőlősi gépészeti technikumban folytatta és már akkor, 16 évesen bekerült a tanintézet, majd a varos válogatottjába. 1945-ben ez a csapat az ő részvételével fölényesen megnyerte a megyei bajnokságot. A pályafutását a Kárpátalja labdarúgó-bajnokságában részt vevő Partizán (Nagyszőlős) és az SK Rusj (Bustyaháza) csapatokban folytatta, 1948-ban pedig bekerült az Szpartak Uszgorod-ba. Ez a csapat azt megelőzően szerezte meg az első ukrajnai bajnoki címet (1946) és bejutott szovjet kupasorozat negyeddöntőjébe (1947). 1948 őszén több csapattársával együtt átigazolt a Dinamo Kijev-hez. (Az ungváriak közül az év nyarán elsőként Láver György ment át a fővárosi elitklubhoz. Két hónappal később őt követte korábbi csapattársa Fábián János, ősszel pedig - a labdarúgás történetében egyedülálló módon - a Szpartak további hét oszlopos tagja is átigazolt a kijevi sztárcsapatba, nevezetesen: Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Juszt Ernő, Gazsó László, Szengetovszkij Zoltán, Godnicsák László és ifj. Györffy Zoltán. Ehhez, a magyar és csehszlovák labdarúgóiskolán felnövő, fiatal kárpátaljai tehetségekből álló csoporthoz két év múlva csatlakozott a munkácsi születésű Popovics Tibor is.) A Dinamo utánpótlás kerete már 1949-ben kis-aranyérmeket szerzett az első ízben kiírt, a a szovjet tartalékcsapatok közötti országos bajnokságon. Ebből az országos sikerből ő is kivette a részét, tíz éven keresztül elismert tagja volt a kijevi nagy-csapatnak, és kiemelkedő eredményeket ért el országos és nemzetközi szinten, nevezetesen: 1952-ben ezüst érmes lett a szovjet bajnokságban, 1954-ben pedig az ukrán klubok közül elsőként a csapatával elnyerte a szovjet kupát. 1959-ben fejezte be aktív pályafutását, de a labdarúgással nem hagyott fel és egészen nyugdíjazásáig a fővárosi csapatnál dolgozott különböző beosztásokban.

Edzőként[szerkesztés]

A kijevi Dinamonál eleinte a vezetőedző asszisztense lett (1960-1973), később a csapat sportigazgatója volt (1977-1984), majd öt év múlva ismét ő kapta meg az asszisztensi állást (1989-1991). Időközben az 19741976, az 19851987 és az 19931995 közötti időszakban a helyi sportiskolában a fiatal labdarúgók felkészítésével foglalkozott. Irányítása alatt a különböző labdarúgócsapatokban több tucatnyi olyan, később híressé vált játékost készítettek fel, akik tovább öregbítették Kijev és Kárpátalja hírnevét az országban és a világban, és akik Ukrajna és más országok elit klubjaiban folytatták rendkívül eredményes pályafutásukat, nevezetesen: Muntján Vladimir, Medvigy Ferenc, Szabó József, Turjancsik Vaszil, Reskó István, Burják Leonid, Veremejev Vladimir, Jevgen Rudakov, Luzsnij Oleg, Havasi András, Dikovec János és mások. A hetvenes évek közepén tagja volt a szovjet nemzeti U-18-as válogatott edzői stábjának, 1995-től pedig az ukrán második osztályban szereplő Dinamo Kijev-3 labdarúgócsapatnak az edzője volt. A labdarúgás fejlesztése terén a több mint hat évtizeden keresztül végzett kimagasló érdemeit elismerte az ország, amikor 2004-ben Ukrajna államelnökétől átvehette a Szolgálati érdemérem 2. fokozatát.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Ukrajna

  • ’’Az év labdarúgója Ukrajnában’’
    • 1. hely (2): 1955, 1956
    • 2. hely (3): 1953, 1954, 1957
  • ’’Ukrajna érdemes labdarúgóedzője’’ kitüntető cím: 1961

Szovjetunió

  • Szovjet tartalékcsapatok bajnoksága
    • bajnok (12): 1949, 1963, 1965, 1966, 1968, 1972, 1977, 1980, 1981, 1982, 1983, 1990
  • Szovjet bajnokság
    • 1. hely (8): 1961, 1966, 1967, 1968, 1971, 1980, 1981, 1990
    • 2. hely (8): 1952, 1960, 1965, 1969, 1972, 1973, 1978, 1982
    • 3. hely (2): 1979, 1989
  • Szovjet kupa
    • győztes (7): 1954, 1964, 1966, 1978, 1985, 1987, 1990
    • kupadöntős (1): 1973
  • ’’Szovjet sportmester’’ kitüntető cím: 1959
  • ’’33 legjobb szovjet labdarúgó listája’’
    • 2. számú lista (1): 1957
    • 3. számú lista (2): 1955, 1956

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nevén Nagyszőlősi ukrán népiskola
  2. Умер легендарный динамовец Михаил Коман. Ua-football.com. 2015. február 21.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mychajło Koman című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Komán Mihály. Támadás. Kijev: Mology (1963)  (oroszul)
  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (53., 57, 116., és 138. oldal). Ungvár: Karpati (1994)  (ukránul)
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (83., 92. és 123. oldal). Ungvár: Karpati (2004)  (ukránul)
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (44., 79., 80., 88. és 99. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011)