Láver György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Láver György
Személyes adatok
Születési dátum 1923. március 7.
Születési helyIgnéc, Csehszlovákia
Halálozási dátum 2017. augusztus 16. (94 évesen)
Halálozási helyUngvár, Ukrajna
Állampolgárság csehszlovák (1923–1938), magyar (1939–1945), szovjet (1946–1991), ukrán (1991–)
Poszt hátvéd
Junior klubok
IdőszakKlub
19381939Csehszlovákia A Mukačevo-i gimnázium labdarúgócsapata[1]
19391942Magyarország Munkácsi orosz nyelvű gimnázium
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19431945Magyar 1919-1946 Ungvári SK Rusj
19461948Szovjetunió Szpartak Uzsgorod
19481950Szovjetunió Dinamo Kijev690(0)
1951Szovjetunió Szpartak Uzsgorod
1952Szovjetunió Dinamo Minszk110(0)
19531954Szovjetunió Szpartak Uzsgorod
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

Láver György[2] (szlovákul: Juraj Láver, ukránul: Георгій Михайлович Лавер, Heorhij Mihajlovics Laver, oroszul: Георгий Михайлович Лавер, Georgij Mihajlovics Laver) (Ignéc, Csehszlovákia, 1923. március 7.2017. augusztus 16.) csehszlovák, magyar, ukrán és szovjet hátvéd labdarúgó, labdarúgóedző és sportvezető. A magyar középfokú tanintézetek labdarúgócsapatai részvételével lebonyolított Szent László kupa-sorozat győztese (1941). A magyar nemzeti bajnokság második osztályában negyedik helyezést ért el (1944), az ukrán másodosztályú bajnokságban pedig kétszer szerzett bajnoki címet (1946, 1953) úgy, hogy ezekben az években a Szovjet labdarúgókupa negyeddöntőse és az Ukrán labdarúgókupa elődöntőse is volt. A szovjet utánpótlás-csapatok közötti bajnokságnak aranyérmese.

Pályafutása[szerkesztés]

Az általános iskolai tanulmányait a Munkács melletti Ignécen folytatta, majd felvételt nyert a Munkácsi orosz nyelvű gimnáziumba, amelynek labdarúgócsapatában elkezdődött a fokozatosan felfelé ívelő játékoskarrierje. A tehetséges fiatalokból álló gimnáziumi válogatott 1941-ben igazi hőstettet hajtott végre, amikor a 142 induló közül az első lett a magyar középfokú tanintézetek labdarúgócsapatai részvételével lebonyolított Szent László kupa-sorozatban. Az aktív pályafutását az ifjúkori álmai csapatában, az Ungvári SK Rusj-ban folytatta. (Az első bécsi döntés (1938. november 2.) értelmében Felvidék és Kárpátalja egyes részeit visszacsatolták Magyarországhoz, és a visszatért területek futballcsapatai bekapcsolódtak a magyar labdarúgó-bajnokságba. Az SK Rusj Ungvár az 1943/1944-es szezonban a megtisztelő 4. helyett harcolta ki az NB II Északi csoportjában. A következő szezonban több meccset már nem tudott lejátszani a magyar második osztályban, mert jött a front, a bajnokság félbeszakadt, illetve az első osztályú fővárosi csapatok részvételével hadi-bajnokságként decemberig folytatódott. Az Ungvári SK Rusj ezzel befejezte magyarországi szereplését.) 1945 folyamán a munkácsi válogatott-csapat tagjaként részt vett a megyei bajnokságban és az Ungvári Állami Egyetemre történt felvétele után az ottani válogatott csapatban is szerepet vállalt.

A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződések Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, és az Ukrajna része lett. Ekkor Láver a korábbi csapattársai jelentős részével és az Ungvári AC több játékosával együtt átkerült az akkor szerveződő Ungvári Szpartak ukrán másodosztályú csapathoz, amely részvételükkel 1946-ban megszerezte az első országos bajnoki címet. Mindezen eredmények elérésében Láver Györgynek kiemelkedő szerepe volt, s ezért őt már 1948 júniusában - elsőként a kárpátaljai labdarúgók közül - meghívták a Kijevi Dinamo-ba. (Két hónappal később őt követte korábbi csapattársa Fábián János, ősszel pedig - a labdarúgás történetében egyedülálló módon - a Szpartak további hét oszlopos tagja is átigazolt a fővárosi sztárcsapatba, nevezetesen: Tóth Dezső, Mihalina Mihály, Juszt Ernő, Gazsó László, Szengetovszkij Zoltán, Godnicsák László és ifj. Györffy Zoltán. Ehhez, a magyar és csehszlovák labdarúgóiskolán felnövő, fiatal kárpátaljai tehetségekből álló csoporthoz két év múlva csatlakozott a munkácsi születésű Popovics Tibor is.) A Kijevi Dinamo utánpótlás kerete az ő részvételükkel 1949-ben kis-aranyérmeket szerzett az első ízben kiírt, a a szovjet tartalékcsapatok közötti országos bajnokságon. Ebből az országos sikerből ők mindannyian kivették részüket és több éven keresztül elismert tagjai voltak a kijevi nagy-csapatnak, és kiemelkedő eredményeket értek el országos és nemzetközi szinten.) A fővárosban három szezont töltött és a felsőfokú tanulmányai befejezése után, 1951-ben egy kis időre visszatért Ungvárra a Szpartakhoz. Egy év múlva azonban őt meghívtak a szinten első osztályú minszki Dinamo-ba, amelynek színeiben 1952-ben a Szovjet labdarúgókupa-sorozatban a nyolcaddöntőig jutott. A hazatérése után még két szezont töltött a másodosztályú Ungvári Szpartak-ban, amellyel 1953-ban másodszor is ukrán bajnok és az Ukrán kupa elődöntőse lett. Majd visszavonulva a versenysporttól, nyugdíjazásáig tanárként és iskolaigazgatóként dolgozott, de a sporttal nem hagyott fel és hosszú éveken keresztül a Kárpátaljai Labdarúgó Szövetségben vállalt különböző feladatokat.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Magyarország

Ukrajna

Szovjetunió

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar nevén Munkácsi orosz nyelvű gimnázium
  2. A sport szakirodalomban néha Láver Juraj, Jurij, Georgij vagy Grigorijként is szerepelt

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Fedák László. Kárpátalja a sporteredmények tükrében (53., 55., 115., 136. és 137. oldal). Ungvár: Karpati (1994) 
  • Krajnyanica Péter. A kárpátaljai labdarúgás története (46., 79., 91., 109., 123. és 138. oldal). Ungvár: Karpati (2004) 
  • Mihalina László. Otthon minden kő megsegít... (30., 79. és 96. oldal). Vác: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda (2011) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]