Ugrás a tartalomhoz

Portál:Kárpátalja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kárpátalja portál

Kárpátalja (ukránul Закарпатська область, vagyis Kárpátontúli terület) Ukrajna nyugati, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és egy kis szakaszon Lengyelországgal szomszédos régiója. A térség sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől. Ez leginkább annak a következménye, hogy bár lakosságának nagy részét a kárpát-ukrán nemzetiségűek (ruszinok) teszik ki, a II. világháborúig Kárpátalja Ukrajnától függetlenül fejlődött, mintegy ezer esztendeig Magyarország, majd a trianoni békeszerződés után Csehszlovákia, illetve 1945-től 1991-ig a Szovjetunió ukrajnai részeként.

Területének négyötöde hegyvidék, egyötöde alföld. Az Északkeleti-Kárpátok kárpátaljai – és egyúttal Ukrajna – legmagasabb pontja a 2061 m magas Hoverla. Legnagyobb folyója a Tisza. További nagyobb folyói: a Tarac, a Talabor, a Nagy-ág, a Borzsa, a Latorca és az Ung. Legnagyobb tava: az Ökörmezői járásban található Szinevéri-tó.


A cikkek

Földrajz

Történelem

Közigazgatás

Kárpátalja

Kultúra


Kiemelt cikk

Perényi Zsigmond arcképe a Vasárnapi Újságban (1871)

Perényi Zsigmond (Beregszász-Végardó, 1783. november 18.Pest, 1849. október 24.) nagybirtokos, Ugocsa vármegye főispánja, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a szabadságharc vértanúja. Apja Perényi István Ung vármegye főispánja, anyja Horváth Éva bárónő. Első felesége Sztojka Júlia, második neje: Kovachich Leopoldina. Fia, Zsigmond, országgyűlési képviselő (1867-1882, 1892-1896), valamint Bereg és Ugocsa vármegyék főispánja (1882-1889). Unokája, báró Perényi Zsigmond (1870-1946) későbbi belügyminiszter, felsőházi elnök.

1805-ben Bereg vármegye főjegyzőjeként kezdte pályafutását, majd alispán, 1830-ban kir. tanácsos, 1833-ban Ugocsa vármegye főispánja lett. 1807-től részt vett az országgyűléseken. 1825 után a főrendi ellenzék egyik vezéralakja. A szabadságharc idején, 1848 május-júniusban a magyar kormány képviselője az erdélyi országgyűlésen. 1848. július 14-től az országgyűlés felsőházának másodelnöke, majd elnöke. 1848. október 3-tól az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. A függetlenségi nyilatkozat elfogadása után a hétszemélyes tábla elnöke lett (1849. május 29.). A szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.

A projekt

Miben vehetsz részt?

Több módon is az Kárpátalja portál segítségére lehetsz:

Társportál

Társoldal

Commons
Képek Kárpátaljáról

A hét képe

A hófedte egykori lengyel meteorológia megfigyelő állomás a Pop Iván csúcson

Tennivalók


Íme néhány tennivaló :


Üzenet hagyásához kattints ide.


További portálok