Esze Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rusz Károly: Esze Tamás
Esze Tamás szobra Mátészalkán a róla elnevezett gimnázium előtt
Portyázó kurucok rabszíjra fűzött labancokat hajtanak

Esze Tamás (Tarpa, 1666 körül – Nyitrai tábor, 1708. május 27.) a Rákóczi-szabadságharcot előkészítő tiszaháti felkelés vezéralakja, kuruc brigadéros.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Esze família feltehetően már a 16. század végén Tarpán lakott. Édesapja Esze Tamás jómódú, hatökrös gazda volt, akinek az egész igaereje mellett összeírták egy tehenét, hét egyévesnél idősebb disznaját, s aki szabados darabontként, gyalogos katonaként szolgált Ecsed várához. Édesanyja Márton Anna tarpai jobbágy lány volt, felesége Bíró Anna volt, aki megözvegyülve Kemechey Györgyhöz ment feleségül.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1696 körül bekapcsolódott a szegénylegények titkos szervezkedésébe, a hegyaljai felkelésben azonban nem vehetett részt, mert Károlyi Sándor szatmári főispán még annak kirobbanása előtt letartóztatta. A felkelés bukása után szabadon engedték, 1698–1701 között sókereskedésből tartotta el családját. Miután a tiszaújlaki sótisztek elkobozták szekerét és igavonóit, feleségét Debrecenbe menekítette egy távoli rokonához, és ismét a bujdosók közé állt. 1702 végén beállt Bagossy Pál gyalogezredébe toborzónak Kis Alberttel, Thököly Imre egykori hadnagyával együtt, s hadfogadás ürügyén fegyveres felkelést készítettek elő. 1703 kora tavaszán megszöktek a spanyol örökösödési háború miatt nyugatra vezényelt alakulatból, és újra a beregi erdőkbe vették be magukat. A bujdosók erdei tanácskozása után Esze Tamás és Kis Albert két társukat küldték követségbe a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi Miklós felkeresésére. A két főúr néhány hónapos követjárás után engedett a bujdosók kérésének, s Rákóczi elszánta magát, hogy a felkelés élére álljon. A bujdosók harmadik követségét már maga Esze Tamás vezette Brezánba, ahol Rákóczi őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé, s az ő kezébe adta a felkelésre buzdító Breznai kiáltványt és azokat a zászlókat, amelyeket a bujdosók Rákóczi parancsa ellenére már 1703. május 2122-én kibontottak Tarpa, Vári és Beregszász piacán. Ezzel kirobbant a tiszaháti felkelés, és azzal együtt a Rákóczi-szabadságharc.

Esze Tamás haláláig a kuruc hadsereg tevékeny ezredese volt. Nem annyira eredményes csapatvezető, mint inkább kiváló hadszervező. Részt vett Kálló, Szatmár, Tokaj ostromában (1703–1704), Kassa védelmében (1706), harcolt a felvidéken és Erdélyben. Mindvégig érezhette Rákóczi megbecsülését, aki már 1703. november 20-án felszabadította a jobbágysorból, 1707. április 18-án brigadérossá léptette elő, 1708. március 24-én pedig nemességet adományozott neki és családjának.

Haláláról ellentmondó forrásaink vannak. Kolinovics Gábor elbeszélése szerint[forrás?] 1708. pünkösd napján Nyitrán a tábori istentisztelet után Rákóczi hadának reformátusai és katolikusai összeverekedtek. Esze, akit nagyfokú önzetlenség és kötelességtudás jellemzett, a verekedők közé rohant, hogy szétválassza őket, ez azonban nem sikerült. Ezalatt a többi vezér rendeletére két seregbontó-ágyút hoztak elő, melyekkel a fölzendült csapat közé lőttek. Az elesettek közt volt Esze Tamás is.[1] Emiatt még több mint kétszáz évig az a felfogás élt, hogy a nemesi rangú tisztek parancsára történt a tűzparancs. Ezek az állítások kiemelik, hogy a nemeseket mindig is sértette, hogy Esze Tamás alacsony származása ellenére magas katonai rangba jutott. Habár a nemesek ungorkodása nyilvánvaló, önmagában ez nem jelentené, hogy előre kitervelt volt a nyitrai ágyútűz. Újabban előkerült források[forrás?] ezt megcáfolják. Úgy tűnik, Esze Tamás és Czelder Orbán hajdúi verekedtek össze, s miután Eszének reformátusokból, Czeldernek pedig evangélikusokból állt a regimentje, nem valószínű, hogy vallási viszály állt volna a háttérben. Talán a tiszaháti magyar és a szepességi német (cipszer) katonák közötti nemzetiségi villongásról lehet szó, vagy egyszerű tömegverekedésről. Esze tisztázatlan körülmények között – de valószínűleg nem ágyúgolyótól, hanem a verekedők szétválasztása közbeni kézitusában – vesztette életét. Rákóczi az ügy kivizsgálásával hadsegédét, Máriássy Ádámot bízta meg. A brigadéros haláláról és a felelősök megbüntetéséről négy iratot (125., 126., 127. és 138.) ad közre Mészáros Kálmán. Steösszel Kristóf 1708. június 3-án Egerből Károlyi Sándornak írott levelében számolt be arról, hogy Esze a saját és Czelder Orbán összeverekedett katonáinak szétválasztása közben gyilkosság áldozatává vált. Az eset kivizsgálására Máriássy Ádám főhadsegédet Nyitrára rendelték. Bottyán János generális pedig Bercsényi Miklósnak írt június 6-i levelében kérte, hogy a brigadéros megölése ne maradjon büntetlenül, „mert semminek oka, az mint az egész város és militia bizonságot tészen”. II. Rákóczi Ferenc 1709. január 24-én Munkácsról keltezett levelében szintén a főgenerálishoz fordult azért, hogy Esze özvegyének kérésére a gyilkosság ügyében szolgáltasson igazságot.[2]

Rákóczi ekkor sem feledkezett meg első híveinek egyikéről: hajdúit saját udvari palotásai közé osztotta be, akik az 1708. augusztus 3-ai trencséni csatában is kitüntették magukat. Esze Tamás szülőfaluja, Tarpa pedig hajdúvárosi kiváltságot nyert a fejedelemtől, s Esze Tamás bátyja, ezredének korábbi alezredese, Esze János lett a város első kapitánya. Esze Tamás emlékét közterületek, intézmények nevei és róla készült műalkotások őrzik, címeres nemeslevele jelenleg a Tolna Megyei Levéltárban található.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Esze Tamás: A református Esze Tamás, Budapest, 1941
  • Esze Tamás: A szegénylegény Esze Tamás. Műveltség, 1946, 62–69.
  • Esze Tamás – Köpeczi Béla: Esze Tamás, Budapest, 1951
  • Esze Tamás: Tarpa és Esze Tamás. A kiváló szabadsághős születésének 300. évfordulójára, Nyíregyháza, 1966 (Szabolcs-Szatmári Könyvek, 1.)
  • Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kieg. és előszó: Mészáros Kálmán. História; Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 2005 (História Könyvtár – Kronológiák, Adattárak 8.) 138. ISBN 963-8312-93-9
  • Források Esze Tamás és Tarpa Rákóczi-kori történetéhez. Első kötet: 1694–1706. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Mészáros Kálmán. Vaja, 2008. (Folia Rákócziana, 10/1.) ISBN 978-963-86608-6-2

Ajánlott források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Esze Tamás témájú médiaállományokat.