Kis Albert (ezereskapitány)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kis Albert (Barkaszó, 16641704. március 15. után) magyar katona, jobbágy származású hadnagy és kuruc ezereskapitány.

Élete[szerkesztés]

Részt vett a Thököly-felkelésben, a hadnagyságig emelkedett a ranglétrán. Követte Thökölyt Törökországba annak bujdosása során. 1692-ben a császári seregbe lépett, 1693-ban Károlyi Sándor Szatmár vármegye zsoldjába fogadta, hogy a hegyekben bujkáló kurucok ellen induljanak. 1694-ben bocsátották el a szolgálatból és beállt a kurucok közé. Fő szervezőjévé vált a kuruc mozgalomnak. Elárulták őt, így 1697. július 3-án La Porta váradi császári parancsnok elfogatta és kiszolgáltatta Károlyinak. 1697-ben megszervezte a hegyaljai felkelést, de alatta börtönben sínylődött, s onnan megszökve felkereste azt, aki elárulta és megölte. Menekülése során újból fogságba került, azonban innen is megszökött. Ezután továbbra is a kuruc mozgalom szervezésén munkálkodott, részt vett a Rákóczi-szabadságharc vezetésében. 1703 tavaszán csapataival a Vereckei-hágóhoz vonult, ahol Rákóczi őt Esze Tamással együtt kinevezte ezereskapitánnyá. 1704 elején a kuruc táborban ellentétek keletkeztek a földesúri fennhatóság alól szabadulni akaró és Rákóczi ígéretére hivatkozó jobbágykatonák illetve a magyar nemesség között. Kis Albert az előbbiek mellé állt. Ezek az ellentétek a szatmári vár ostroma során összecsapásva váltottak át, így mivel Rákóczi félt, hogy a nemesség eltántorodik, elfogatta és kivégeztette Kis Albertet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend., kieg. és az előszót írta Mészáros Kálmán. Bp., História-MTA Törttudományi Intézet, 2005.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.