Mátészalka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mátészalka
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka címere
Mátészalka címere		 Mátészalka zászlaja
Mátészalka zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásMátészalkai
Jogállás város
járásszékhely
Polgármester Dr. Hanusi Péter (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 4700
Körzethívószám 44
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség16 576 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség407,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mátészalka (Magyarország)
Mátészalka
Mátészalka
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 15″, k. h. 22° 19′ 18″
Mátészalka (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Mátészalka
Mátészalka
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Mátészalka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
Hősök tere, városközpont, az önkormányzat épülete

Mátészalka város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járás székvárosa. A megyeszékhely, Nyíregyháza után a második legnépesebb település a megyében,[3] jelentős gazdasági, kereskedelmi, ipari és kulturális központ.

Fekvése[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Mátészalka földrajza

A Nyírség és a Szatmári-síkság határán, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Kraszna folyó közelében terül el. Területe 41,5 km². Szomszéd települései északról: Ópályi, ÉNy-ról: Jármi, Ny-ról: Nyírmeggyes, D-ről Nyírcsaholy, DK-ről Kocsord.

Nyíregyházától 52 kilométerre keletre, Debrecentől 77 km-re északkeletre található. Nyíregyházáról a 41-es, majd a 49-es; Debrecenről a 471-es főúton érhető el.

Vonattal elérhető a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-, a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta- a Mátészalka–Záhony-, a Mátészalka–Csenger- és a Mátészalka–Nagykároly-vasútvonalakon.

Nevének eredete[szerkesztés]

A városnév Máté eleme puszta személynévből magyar névadással alakult településnév. Az egyházi latin Matheus magyar Máté formája alkotja.[4]

A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. Ennek forrásaként talán számba jöhet az ótörök salya "csökönyös, makacs" szó, amely a magyarban a -ka kicsinyítő képzős nevek vonzásába kerülhetett (FNESz.) Mások ismeretlen eredetűnek tartják.[4]

Története[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Mátészalka története

Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre. Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség birtokán, a Szalkából Dobosra (Nagydobos) menő út mentén. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának, Hunt comesnek és testvéreinek nevében, akiket 1216-ban Mathey, 1231-ben Mathei alakban említenek az oklevelek.

A 16. századig[szerkesztés]

Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja Hunt ispán 1303 júniusában birtokait feleségére, nővére utódaira és asszonylányaira hagyta, már két Mathey nevű faluról rendelkezett. Az egyikben állt a család Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma, és a birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus (település), valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké lettek. 1325 körül a birtokot a falvakkal Magyar Pál gimesi várnagy szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 10–11. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre. A 13. század végére a mai Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az eredeti településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka (Keetzalka) néven is nevezték. A tatárjárás idején pusztulhatott el Szalka első, a mai református templom helyén álló temploma is.

1268-ig királyi birtok volt a település, ekkor azonban V. István király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozta. Az 1270-es évekre a település elnyerte a csütörtöknapi vásártartás jogát is. 1295-ben Szalkán megyegyűlést is tartottak, ami település jelentőségére utal.[5]

A 14. század elején a Karásziak átadták Szalkát a szomszédos Mátét birtokló Magyar Pálnak, így a birtokok lassan egybekapcsolódtak. Az 1380-as években Szalka, az egykori kisnemesi település – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt. Majd a közelebb fekvő Külszalka nőtt össze Mátéval a század közepén, észak felé terjeszkedve. 1381 után, mikor a terjeszkedés dél felé fordult, Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya alakokban fordul elő. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat maradt meg.[4] A gyakorlatban azonban a települést 1381-től a 16. század derekáig egységesen Szalkának nevezték.

1325 és 1355 között a Magyar Pál birtokában lévő település terjeszkedése ugyan jelentős volt, de a vásártartás ezidőtájt ment feledésbe, ami visszaesésre utal. 1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona volt. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott.

1361-ben Nagy Lajos király új adományként visszaadta a település korábbi vásártartási jogát is. 1367-től birtokosai a Káta nemzetségbeli Csaholyi család tagjai lettek. A 14. század közepe táján a Csaholyiak uradalmi központjukat feltehetőleg az újjáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át. Földesúri kúriájukat a későbbiekben Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel.

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi. A 14. század végén a településnek már kiterjedt jogokat biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgárok és a település közösségének nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet. Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381 és 1480 között a környéken Bátor (Nyírbátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a 14. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal.

Néhány jobbágyfiú magasabb iskolába is eljutott, erre utalnak a gyarapodó Deák családnevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a mohácsi csatában.

Szalkát mezővárosnak (opidumnak) – több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére – csak 1498-ban nevezi meg egy oklevél.

1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának birtoka. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget. Mátészalka nem került török kézre, de a török rablóhadjáratok, valamint az osztrák kézen lévő Észak-Magyarország és Erdély közötti csatározások gyakran sújtották.

A Csaholyi család bárói ágának kihalása után Szalka Melith György birtoka lett, ki 1543 után Szalkán telepedett le, és az egykori Csaholyi kúriát erőddé fejlesztette, erről kapta a környező – egyébként sík területen fekvő – mai városrész a Fellegvár nevet.

Melith György azonban valamikor 1559 és 1561 között az állandó csatározások, hadvonulások útjában levő Szalkát elhagyta, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt.

Az 1560-as évektől a 18. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések időszakának tekinthetjük. Mátészalka ekkor, az északkeleti háborúk idején szenvedte el első ismert megpróbáltatásait. Kastélyerőddé alakított kúriáját több ízben is feldúlták, és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány csapatai is valószínűleg kirabolták.

A Melith családbeliek a Fellegvárnak nevezett kastélyt még ezt követően is rendbe hozták.

Az újabb pusztítások a századforduló táján érték. Fosztogatták a törökök, Basta zsoldosai, tatár hadak dúlták.

Lakosságát több ízben is pestisjárvány tizedelte.

17–18. század[szerkesztés]

1662-ben az újjáépített Szalkán Szatmár várának német zsoldosai garázdálkodtak, de a források szerint az évtized végéig még néhányszor feldúlták a helységet.

A Rákóczi első éveiben a település a teljes pusztulás képét mutatta. 1705 tavaszán a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán.

1784-ben, – majd nyolcvan év múlva – az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt. 1786-ban az első népszámlálás már 1325 lakost és 229 házat számlált össze.[6]

Mátészalkára a 18. század közepén települtek az első zsidó családok. A 19. század közepére beindult a zsidóság gazdasági felemelkedése, ami aztán a kiegyezés után a jogi emancipációval teljesedett be. Kiemelkedő volt a Schwartz, később Szalkai család gazdasági és társadalmi tevékenysége.[7]

19–20. század[szerkesztés]

A 19. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka:

1835-től az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítés képét mutatja. 1857-re datálható a mátészalkai zsinagóga építése. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. 1888-ban Dr. Szalkai Gyula zsidó származású iparos, a vidéki városok között elsőként, bevezette egy szakaszon az utcai villanyvilágítást. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi.

1902-ben a településen iparoskör alakult. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka a trianoni békeszerződés után előbb Szatmár, majd 1923-tól Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye székhelye volt. Új városközpont alakult, területén nagyarányú építkezés folyt. Ekkor épült a vármegyeháza, a kórház, az iparosok székháza, a téli gazdasági iskola, a hősök iskolája, a sportpálya is.

1940-ben, amikor Szatmárnak a Romániához csatolt része újra Magyarországhoz került, Mátészalka helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 1944 végére a lakosság a háborús veszteség, a zsidóság nagy részének deportálása és meggyilkolása és az elvándorlás miatt 9000 főre csökkent. 1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjet és román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg megye székhelye volt, és e szerepkörében ismét a térség központjává vált. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt.

Ipara azonban néhány jelentéktelen és korszerűtlen kisüzemen kívül alig volt, mezőgazdasága is csak az első bizonytalan lépéseket tette meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. A település szerkezete a második világháború előtti Mátészalka arculatához képest alig változott.

Az 1950-es megyerendezés során Szabolcs-Szatmár megye létrehozásával – ami aztán a rendszerváltozás után a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nevet kapta – megszűnt Mátészalka megyeszékhelyi szerepe.

Az 1960-as évekre a település gyarapodása erősebb üteművé vált. A tervszerű ipartelepítés, lakás- és közműépítés jellemezte ezt az időszakot.

1969. augusztus 1-jén a nagyarányú fejlődés eredményeként Mátészalkát várossá nyilvánították. Az 1970-es évek tervszerű településhálózat-fejlesztési politikája az új várost középfokú központnak jelölte ki, lényegében a korábbi Szatmár-Bereg megye központjának szánta ismét. Mátészalka további fejlődéssel bizonyította saját felkészültségét, képességét a tényleges várossá válásra.

Az 1970-es éveket az iparosítás és közművesítés, a lakásépítés, kereskedelem és szolgáltatás fejlesztése egyaránt jellemezte. Megváltozott a város szerkezete is: új városközpont épült, elkészült a 49-es főút belterületi átkelési szakasza, kialakították az északi és nyugati ipartelepeket, új lakótelepek épültek.

1981. szeptember 24-én a Magyar Urbanisztikai Társaság Mátészalka dinamikus és eredményes városfejlesztési tevékenységének elismeréseképpen a városnak Hild János-díjat adományozott.

Közélete[szerkesztés]

Szent György szobor, Mátészalka

Polgármesterei[szerkesztés]

Mátészalkai érdekességek[szerkesztés]

  • 1888-ban, Magyarországon először – New Yorkkal egy időben – Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwarcz Mór által a 19. század közepén alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági R.T. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította. A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren pedig napjainkban is áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. A Kossuth utca 16. sz. ház falán ma emléktábla áll. Az esemény emlékére minden év szeptemberének első hetében rendezik meg a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivált.
  • Mátészalka nevét és minden bizonnyal egy itt elkövetett bűneset emlékét őrzi a széles körben ismert Mátészalka gyászban van című szatmári népdal, más néven Gacsaj Pesta balladája.

Városrészek[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Mátészalka népessége

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány és 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[15]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 6% cigánynak, 1% németnek, 0,3% románnak mondta magát (12,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 12,5%, református 46%, görögkatolikus 9,9%, felekezeten kívüli 8,2% (21,4% nem válaszolt).[16]

Vallási épületek[szerkesztés]

  • Római katolikus templom

  • Zsinagóga

  • Református templom

Nevezetességei[szerkesztés]

Vasúttörténeti kiállítás, Mátészalka
A mátészalkai uszoda belső tere
A Fényes Napok fesztivál egy állóképe 2012-ben
  • Mátészalkai Fényes Napok Fesztivál
  • Mátészalkai Uszoda és Termálfürdő[17] – 2007 őszén készült el a strandhoz kapcsolódó új fedett uszoda, melyben ötpályás úszómedence található mellette tanmedencével, fedett és kiúszós szabadtéri gyógymedencével, szaunával.

A több mint 1000 méter mélyből feltörő 57 Celsius-fokos kiváló minőségű gyógyvíz összetételéből adódóan legfőképpen mozgásszervi megbetegedések kezelésére, valamint reumatológiai panaszok enyhítésére alkalmas.

Híres emberek[szerkesztés]

Mátészalkán születtek[szerkesztés]

Szobrok galériája[szerkesztés]

Mátészalkán számos közterületi szobor található, részben helyben élő művészek alkotásai.

Mátészalkán élnek, vagy éltek[szerkesztés]

  • Csomár Zoltán (Ungpinkóc, 1906. augusztus 27 – Eger, 1991) egyházi író, helytörténész. 1949-től 1976-ig itt élt Mátészalkán.
  • Csiky Lajos, (1852–1925) (Csiky Kálmán testvéröccse), a debreceni református teológiai akadémia tanára 1915-től haláláig itt élt.
  • Sirpa Hannele Ihanus (1959) szobrász itt él a városban.
  • Bíró Lajos (1959) szobrász itt él Mátészalkán.
  • Áts József (1928–1995) tanár, könyvtárigazgató itt élt és dolgozott a városban.
  • Szilágyi Sándor László (1936) tűzzománc- és festőművész itt él.
  • Fülöp Sándor (festő) (1928-2012) festőművész, gimnáziumi tanár

Kultúra[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

Művészeti Iskola[szerkesztés]

  • Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola

Általános Iskolák[szerkesztés]

Középiskolák[szerkesztés]

Az Esze Tamás gimnázium, a Turcsányi Árpád által alkotott szoborral
  • Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium [2] – Elsősorban a továbbtanulásra készít fel.
  • Baross László Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium Az állat-, növény-, és vadgazdálkodás szakember utánpótlását biztosítja.
  • MSZC Gépészeti Szakgimnáziuma és Kollégiuma [3][halott link] – számítástechnikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági képzési formák bevezetésével igyekszik növelni a munkaerőpiaci igényeket.
  • MSZC Déri Miksa Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma [4] – mintegy húsz szakmában képeznek itt szakembereket: optikai-, bútor-, konfekció-, vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkoztatás mellett.

Kulturális Intézmények[szerkesztés]

  • Városi Művelődési Központ és Színház [18]

Könyvtár[szerkesztés]

Múzeumok[szerkesztés]

A múzeum udvarán található – a maga nemében egyedülálló – több mint száz darabból álló szekérgyűjtemény, melyben személyszállító, fogatos és egyéb járművek is megtalálhatók. A múzeum épületében gazdag helytörténeti gyűjtemény kapott helyet.

Gábor Marianne festőművész az épületben elhelyezett kiállítási anyaga is állandó kiállításon tekinthető meg.

Rendezvények[szerkesztés]

[7]

  • Reformáció emléknap [8]

Művészeti csoportok[szerkesztés]

Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház
Szatmár Néptáncegyüttes Mátészalka
A 2004-ben alakult csoport tagjai Mátészalkán tanuló kisiskolás diákok.
2005-ben a XV. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztiválon Arany Minősítést szereztek.
2006-ban Kisvárdán a "Lúdas Matyi" című mese feldolgozásával harmadik helyezést értek el.
A csoport vezetője: Tóth Szilvia (színész), munkatársa: Erdős László.
  • Csipet-csapat Bábcsoport
  • Break Csoport
  • Szalka Consort Vonószenekar

Sport, szabadidő[szerkesztés]

Zenekarok, együttesek[szerkesztés]

Mátészalkához köthető népművészek[szerkesztés]

  • Dr. Balogh Lászlóné fazekas, népi iparművész
  • Pankotai Csaba bőrműves
  • Baloghné Béres Györgyi pedagógus, fafaragó
  • Siska Tibor fafaragó
  • Demeter Anita bőrműves
  • Szabad Boglárka mesemondó, a Népművészet Ifjú Mestere

Média[szerkesztés]

TV stúdiók[szerkesztés]

  • M1 TV. Mátészalka www.m1tv.hu
  • Szalka TV
  • Mátészalka Televízió

Helyi újságok, magazinok[szerkesztés]

  • Mátészalka – Mátészalka város önkormányzati és közéleti lapja (ISSN 2416-2450)
  • Mécsvilág (A Mátészalkai Művészbarát Egyesület lapja)
  • Szatmári Szó hirdetőújság
  • Szatmári Hírszóró

Internetes portálok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Mátészalka helyi, helyközi és távolsági közlekedését a Szabolcs Volán Zrt. látja el. A helyi járatok szerződéses járatok melynek díja a helyközi díjszabási rendszer alapján működik. A térség falvaiba helyközi járatokkal lehet utazni. Megyén belül távolsági járatok indulnak Nyíregyházára, Vásárosnaményba, Kisvárdára, a megyén kívül pedig Debrecenbe is lehet közvetlen autóbusz járatokkal utazni.

Vasúton északról Záhony felől a 111-es, keletről Zajta és Csenger felől a 113-as és 114-es, délkeletről Ágerdőmajor felől a 115-ös, délnyugatról Debrecen felől a 110-es, nyugatról Nyíregyháza felől a 113-as vonalakon érhető el.

Alapítványok[szerkesztés]

Bíró Lajos szobrászművész alkotása Az 1944 és 1945-ben a mátészalkai járásból elhurcolt 729 lakos emlékére állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. Az emléktábla a Mátészalkai Járási Hivatal külső homlokzatán található és tekinthető meg
1999-ben alakult a Mátészalkai Múzsa Művelődési Alapítvány, mely kiemelten közhasznú szervezet.
Azzal a céllal alakult, hogy a város és a térség kulturális életének alakításában aktív szerepet vállaljon, és segítse és szervezze az igényes és színvonalas rendezvények, és – több korosztály számára – a szabadidős tevékenységek megvalósítását.
Munkája során kiemelten foglalkozik a fiatalok művészeti és szabadidős tevékenységének szervezésével.
A kuratórium tagjai lelkes kultúrbarát emberek, kik közül többen maguk is tagjai a művelődési közösségeknek, vagy éppen pedagógusként, művelődésszervezőként tevékenykednek.
Nevéhez fűződik a jótékonysági céllal évente megrendezett Csepűrágók Bálja.
A rendezvény szervezésébe, lebonyolításába az Alapítvány a város amatőr színjátszóit is bevonja.
  • Idősekért közalapítvány
  • Szatmári Gazdaságfejlesztési Alapítvány (www.innovatech.hu)

Civil szervezetek[szerkesztés]

1956-os Emlékkapu[19]
Bíró Lajos szobrászművész alkotása. A Reformáció 500. évfordulója alkalmából állíttatta a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület
  • Dorgay Károly egyesület
  • Járműtörténeti egyesület[20]
  • Jóbarátság alkoholellenes klub
  • Kende Hagyományőrző Íjász Egyesület
  • Kisebbségek Sportegyesület
  • KSE labdarúgó klub
  • Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Mátészalkai Szervezete
1992 áprilisában alakult, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger, Vásárosnamény és Fehérgyarmat városokat és azok térségét fogja össze. 13 éves fennállásuk alatt 5 tájjellegű és 4 CAC kiállítást rendeztek.
  • Méhészklub
  • MMTK Sportegyesület
  • Művészbarát egyesület
  • Nagycsaládosok egyesülete
  • Nőegylet
  • Nyugdíjas Klubok
  • Óda a Fényhez Egyesület
  • Rotary Club
  • Szatmár Néptánc és Népművészeti Egyesület
  • Szatmári aszthma klub
  • Tridea Természetvédelmi Egyesület
  • Vörösmarty kör
  • Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület
  • Szalka Consort Vonószenekari Egyesület
    Reformáció 1517-2017 emléktábla

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  2. ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. ↑ http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/hnk/hnk2009.pdf
  4. ↑ a b c Mező–Németh
  5. ↑ Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye
  6. ↑ W. Vityi Z.
  7. ↑ Tájékoztató felirat a mátészalkai zsinagógában
  8. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  10. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  11. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  12. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 22.)
  13. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  14. ↑ Mátészalka települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  15. ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  16. ↑ Mátészalka Helységnévtár
  17. ↑ A fürdő a termalfurdo.net oldalon
  18. ↑ A Városi Művelődési Központ és Színház honlapja
  19. ↑ „Emlékkaput avattak fel Mátészalkán”, szon.hu (Hozzáférés ideje: 2018. február 9.) (hu-HU nyelvű) 
  20. ↑ Szabolcs-Szatmár-Beregi Járműtörténeti Egyesület. [2015. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.)

Források[szerkesztés]

  • ↑ Csomár: Dr. Csomár Zoltán: Mátészalka. Dr. Dömötör Sándor (lektor). 1968. 1–420. o. Hozzáférés: 2021. máj. 5. (fizetős hozzáférés)  
  • ↑ Mező–Németh: Mező András – Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza: (kiadó nélkül). 1972.  
  • ↑ Szokolay: Szokolay Örs: Mátészalka városközpont tervpályázata. Városépítés, VII. évf. 1–6. sz. (1971) 27–28. o. (fizetős hozzáférés)
  • ↑ Tamás: Tamás Ervin: Mátészalka. Budapest, XVI. évf. 6. sz. (1978. jún.) 16–19. o. (fizetős hozzáférés)
  • ↑ Ujváry: Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Farkas József, Orosz István. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Boros: Boros László: Mátészalka természeti földrajza. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Istvánovics–Kurucz: Istvánovics Eszter–Kurucz Katalin: Mátészalka és környékénének története az őskortól a honfoglalásig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Németh: Németh Péter: Mátészalka története 1367-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Módy: Módy György: Mátészalka története 1367-től 1549-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ W. Vityi: W. Vityi Zoltán: Mátészalka környékének birtokviszonyai a középkorban. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Orosz: Orosz István: Mátészalka újkori története a jobbágyfelszabadításig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Takács: Takács Péter: Mátészalka története 1850-től 1945-ig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Kováts: Kováts Zoltán: Mátészalka népessége a XVIII. századtól napjainkig. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Farkas: Farkas József: Villamosítás Mátészalkán. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Nyéki: Nyéki Károly: Mátészalka sajtója. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Dankó-1: Dankó Imre: Mátészalka művelődéstörténete. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  
    • ↑ Dankó-2: Dankó Imre: Mátészalka múzeumának története. In Ujváry Zoltán (szerk): Mátészalka története. Debrecen: Ethnica. 1992. ISBN 963 47 1812 4  

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Mátészalka
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései
Megyei jogú városHU county Szabolcs-Szatmar-Bereg.svgHUN Szabolcs-Szatmár-Bereg megye COA.svg
Városok
Községek
A Mátészalkai járás települései
HUN Mátészalka Címer.svg
Városok a Kraszna folyó mentén (a forrástól a torkolatig)
Románia
Magyarország
Papos Vásárosnamény Kraszna-part
Jármi

Észak
Nyugat  Mátészalka  Kelet
Dél

Kocsord
Debrecen Vállaj Nagyecsed
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mátészalka&oldid=24304296”