Csenger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csenger
Csengeri református templom
Csengeri református templom
Csenger címere
Csenger címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Csengeri
Jogállás város
járásszékhely
Polgármester Forján Zsolt (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 4765
Körzethívószám 44
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 4870 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 132,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 36,16 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csenger (Magyarország)
Csenger
Csenger
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 50′ 06″, k. h. 22° 40′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 06″, k. h. 22° 40′ 56″
Csenger (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Csenger
Csenger
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Csenger weboldala
Csenger teljes címere

Csenger város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Csengeri járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csenger városa Magyarország északkeleti szegletében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fekszik, egészen pontosan a Szatmári-síkságon, közvetlenül a román határ mellett, a Szamos-folyó bal partján található. A megyeszékhelytől – (Nyíregyházától) 85 kilométert kell megtenni a 41-es, majd a 49-es számú főútvonalon, hogy Csengerbe jusson a látogató. A Mátészalkától 32 kilométerre, Szatmárnémetitől 18 kilométerre található településre autóval, autóbusszal és vasúton is el lehet jutni. A Mátészalka–Csenger-vasútvonalon a személyszállítás 2010. december 12-től újraindult.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csenger rovásírással

Neve puszta személynévből keletkezett, magyar névadással.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csenger Árpád-kori település. Nevét 1219-ben a Váradi Regestrum említette először, mikor az idevaló Árva és testvére Lukács a törvény előtt tüzes vaspróbát álltak ki.

Nagy forgalmú révje már akkoriban stratégiai átkelőhely volt a Szamoson. Az Szent István király által alapított szatmári királyi vár közelsége Csenger számára igen korán megteremtette a feltételeket a környező falvak sorából történő kiemelkedésre; Csenger az 1200-as évek elején még a Szatmári várhoz, annak uradalmához tartozott, majd 1234-ben kivált a szatmári vár birtokai közül és a Csaholyi-uradalom része lett. A Csaholyi család tagjai Csengert hamarosan birtokközpontjukká is tették, ez a település fellendülésével is járt. E fellendülés és gazdasági-politikai növekedés igazi jeleként szolgál a tény, hogy Csenger a 14-15. században a nemesi vármegye központjává vált, Zsigmond királytól 1388-ban vásárjogot kapott, 1404-ben pedig itt tartotta a rendi országgyűlést is. 1429-től már mezővárosként említik a korabeli dokumentumok. 1429-ben birtokosa a Csaholyi család, ezt ekkor új királyi adománylevél erősíti meg. 1545 körül Csaholyi Imrével a család férfiága kihalt, a csengeri birtokot leányai: Anna és Katalin kapták meg. A század második felében sűrűn változtak birtokosai: 1547-ben Patóházi Horváth, 1549-ben Báthory András, 1565-ben pedig Veszprémi Szabó Bálint szerzett itt részbirtokot. 1568-1579-ben Csaholyi Anna és férje Melith György fiai István, Pál és Péter kaptak új királyi adományt a Csaholyiak itteni részbirtokára, de 1575-ben Csenke Kelemen, 1576-ban Bognár Pál, 1577-ben pedig Zudrói Beszperémi Bálint is részbirtokosa volt.

Csengert igazi középponti fekvése tette nevezetes községgé. Az 1500-as évek körül itt tartották a megyegyűléseket; Csenger mint törvénykezési központ szerepelt.

Ez időtájt a vármegye tisztviselői mindig Csengerből keltezték ítéleteiket, sőt egy 1498-ban kiadott okiratukban így jelölték meg a helyet: "Csengerben, tudniillik az igazságszolgáltatás helyén".

A település a szamosközi és krasznaközi járások határszélén feküdt, egyenlő távolságra a nyíri és a bányai járásoktól, a Szamos mentén, tehát a forgalom főere mellett, valóban a legalkalmasabb hely volt a törvénykezés céljára. Ezen kívül a környékén lakott a legtöbb kisbirtokos és egyenlő távolságban volt a nagy uradalmaktól; ezek mind oly szempontok voltak, melyek századokon át elsősége mellett döntöttek. Csupán 1540-ből maradt fönn egy eset, mikor Ecsed várában ültek törvényszéket.

1576-ban a protestánsok is itt tartották híres zsinatukat a szentháromságtagadó Blandratisták ellen; e zsinat megbízásából szerkesztette Méliusz Juhász Péter az úgynevezett csengeri hitvallást. Innen lehet számítani a kálvini irányzat uralomra jutását e vidéken. Gyakran tartottak itt ezután is zsinatot és egyházkerületi gyűlést, így 1583-ban, 1598-ban, 1604-ben és 1619-ben is. A 17. században községi önállósága is megnövekedett. 1633-ban minden dézsmájára saját polgárai kaptak királyi engedményt.

Az 1600-as években ugyancsak több birtokosa volt; 1659-ben Kapy Klára, 1672-ben Divényi Ferenc, 1696-ban a szatmári vár szerepelt birtokosaként, majd a 17. században a gróf Teleki, gróf Károlyi, báró Barkóczy, a Kállay, Kende, Eötvös, Klobusiczky, Rápolthi Nagy, Szuhányi, Fogarassy, Jékey, Urai, Ujhelyi, Korda, Becsky, Mátay, Riskó, Osváth, Hadadi, Belényessy, Komlóssy, Jánky és más családok, a 19. század közepéig mellettük még a báró Jósika és Szőgyényi családok, a 20. század elején legnagyobb birtokosa Szuhányi Ferenc volt.

A gazdag történelmi múlt legfontosabb tárgyi emlékeit a Csenger központjában található Helytörténeti Múzeum színes tárlatai őrzik és mutatják be az érdeklődőknek.

Csenger legújabb kori történetének egyik legfontosabb dátuma 1989. március 1., amikor ismét városi rangot kapott.

Várossá válásának 10. évfordulóján fejlődésének, lendületes urbanizációjának elismeréseként Hild János-díjjal jutalmazták a kisvárost és polgárait.

Itt volt Jósika Miklós első feleségének, Kállay Erzsébetnek a birtoka. Az író többször is megfordult a községben, számos levelét keltezte innen.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református templom
Petőfi szobor a művelődési ház előtt
  • Csenger egyik legnagyobb, országos hírű büszkesége a 13. században, kora gótikus és késő román (a tornyon némi reneszánsz beütéssel) stílusban épült református temploma. (Virtuális túra: http://virtualisturak.pazirikkft.hu/virtualistura/csenger ) Piros-fekete téglákból kirakott fala harmóniájával, arányos szerkezetével bizonyítja az Alföldön valaha létezett téglaépítészet monumentalitását. A csengeri református templom egyik legnagyobb értéke az 1745-ből származó, reneszánsz népi motívumokkal gazdagon festett kazettás deszkamennyezet. A templom falai között több zsinatot is tartottak a reformátusok, melyek közül a legfontosabb az 1576. évi volt. Ez utóbbi zsinatot Méliusz Juhász Péter vezette, aki összeállította a „csengeri hitvallás” néven ismertté vált téziseket.
  • Görög-katolikus temploma Makovecz Imre tervei alapján készült
  • Klasszicista stílusban épült római katolikus temploma

Érdekesség, hogy Csengerben e három egyház ugyanabban az utcában építette fel templomát: a szatmári kisvárosban e három különböző felekezet tagjai az általuk „Templomok utcájának” elnevezett városrészben, békességben gyakorolják hitüket.

  • Adventista templomát szintén Makovecz Imre tervezte. A fentebb említett három, majd' egymás mellett található templommal ellentétben nem kifejezetten a központban található, ám építészetileg különleges, egyedi megoldásokat vonultat fel.
  • A belváros múlt században épült és a közelmúltban felújított épületei jellegzetes hangulatot kölcsönöznek Csengernek. Ilyen a klasszicista stílusú, úgynevezett Jékey-ház, amely sokáig a város egyetlen emeletes épülete volt, valamint az 1700-as évek végén, barokk stílusban épült Szuhányi-kastély (manapság Schuster Hotel néven veszi ki részét a látogatókkal való törődésből).
  • A csengeri városközpont sok látnivalót nyújt az építészetet kedvelő turisták számára, szinte egymást követik a Makovecz Imre és csoportja által tervezett épületek:
    • Az ÁMK (Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ és Könyvtár, Pedagógiai Szakszolgálat) (http://www.csengeriskola.sulinet.hu) Petőfi Sándor nevét viselte, de az általános iskolát 2012-ben a csengeri közoktatás 450. évfordulóján Makovecz Imre nevét vette fel (Makovecz Imre Általános és Alapfokú Művészeti Iskola), az épület főbejárata előtt Makovecz-szobrot is avattak. Az iskola államosításával kivált az ÁMK-ból. Az ÁMK megmaradt Petőfi Sándornak. A két intézmény ugyanabban az épületben található. Az általános iskola és a művelődési ház mind külsőleg, mind a belső térkiképzés (gótikát idéző beltér és aula) szempontjából ékessége a városnak. Az alsó és a felső tagozat külön épületben találhatók: az alsó a Kossuth Lajos, a felső az Ady Endre utcában van. Az ÁMK-ban található a Művelődési Központ, a Városi Színház és a Városi Könyvtár (http://cskonyvtar.atw.hu) is
    • Az általános iskola mellett épült fel a Városi Sportcsarnok nemzetközi rendezvények és sportesemények számára is megfelelő feltételeket nyújt (2005-ben egyik helyszíne volt a 15. Ifjúsági Kézilabda Világbajnokságnak: Chile-Brazília és Franciaország-Kuvait mérkőzött egymással Csengerben). Itt épült a Városi Étkezde, amely mind az önkormányzati és további közintézményi (általános iskola, rendőrség stb.) dolgozókat, mind a diákokat és a lakosságot ellátja hétköznaponként meleg ebéddel. Utcafrontján áll a Kovászna testvérváros által ajándékozott míves székelykapu.
    • A Makovecz-csoport munkáját dicséri a Szolgáltatóház is, aminek rusztikus tömbje harmonikusan illeszkedik környezetéhez.
    • A legkülönfélébb egészségügyi szolgáltatások és szakrendelések a Népjóléti Intézmény erdélyi hatásokat idéző épületében kaptak helyet.
    • A Polgármesteri Hivatal épületének tervezési munkálatai szintén Makovecz Imre nevéhez kötődnek. Belső terei, különösen az impozáns házasságkötő terem méltán teszi büszkévé megálmodóit. Itt található a testvérvárosok fejfája, amit 2009. március 15-én a 20 éves város ünnepére emeltettek.
    • A Református Gyülekezeti Ház családias külsejével, barátságos belső tereivel és csöndes parkjával tökéletesen harmonizál a református templom műemléki környezetével.

• 1982-ben alakult a Csengeri Helytörténeti Múzeum, mely a városka főterén egy volt nagypolgári lakóházban kapott elhelyezést. Öt állandó kiállítással rendelkezik. Régészeti anyaga a megyében is számottevő. Gazdag dokumentumanyaga segíti a kutatókat. Szépen rendezett udvarán, két nyitott színben nagyobb mezőgazdasági eszközök láthatók. Az udvaron kialakított bográcsoló kedvelt találkozóhelye a helyi baráti csoportoknak, egyleteknek, iskolai osztályoknak. Bővebb információk: http://www.museum.hu/csenger/helytorteneti

  • Csenger középiskolával is rendelkezik. Az Ady Endre Gimnázium Szakképző Iskola és Kollégium az egész megye területéről fogadja a diákokat. Az országhatár közelsége miatt vám- és pénzügyőrképzés is folyik a létesítményben. A gimnázium kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápol külföldi testvérintézményeivel. Kiemelkedő fontosságúak erdélyi kapcsolatai: közös rendezvényeken, szavaló- és prózamondó versenyeken találkozhatnak a magyar anyanyelvű diákok.
  • 2000-ben, a Millecentenárium évében épült a város új, központi tere, melynek középpontjában Szent István királyunk lovasszobra áll, Párkányi Raab Péter budapesti szobrászművész alkotása.

A város labdarúgócsapatának honlapja: (http://csengerfc.freebase.hu)

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csenger már a középkorban fontos központi és gazdasági szerepet betöltő település volt. Ezt kedvező fekvése, a szamosi rév, kereskedelmi útvonalak, Szatmárnémeti közelsége és a Szamos-mentén kialakult termékeny ártér tették lehetővé. Ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdaságból, halászatból éltek az emberek.Nem csak a Szamosból, de az Ecsedi-lápból is (mely akkor még nagyobb kiterjedésű volt) sok hal jutott a szatmári piacra.
  • Zsigmond király korában élte középkori fénykorát a város, ő adott neki 1388-ban vásárjogot is. Központi jelentőségére utalt, hogy a 14-15. században a vármegye székhelye. megszerezte a mezővárosi rangot is. A törvénykezés és a kereskedelem az átmenő forgalom fellendítésével az iparos céhek letelepedését eredményezte a városban.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az újkor elején már jó gazdasági adottságokkal rendelkező városban is megjelent a zsidó lakosság. Ők szintén a gazdasági élet fellendüléséhez járultak hozzá. Céheket később manufaktúrákat alapítottak. Ezek az üzemek elsősorban a helyi mezőgazdasági termékek feldolgozásár voltak hivatottak, de új, a zsidók által hozott szakmák is megtelepedtek a városban. Az üzletek a mai Béke úton sorház szerűen helyezkedtek el. Ezeken acélbetűkkel, cégérekkel voltak láthatók az adott hely nyújtotta lehetőségek.
  • Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével a a német iparosok és jómódú polgárok is betelepültek. Az újkor végén a gazdasága új virágzásnak indult. különböző mesterségekkel foglalkozó céhek érték egymást. Szállodák, fogadók nyíltak, melyek az átutazóknak nyújtottak pihenési lehetőséget. A 20. század elején egy átutazó New York-hoz hasonlított, mert máshol még annyi fényt, nyüzsgést és acélbetűs cégért mint amennyi Csengerben volt nem látott csak New Yorkban.
  • 1908-ban a Mátészalka-Csenger-Szatmárnémeti vasútvonal megépülésével a város déli peremterületei is fejlődésnek indultak. Az Óvári felé vezető Szatmári utca és a Csengerbagos felé vezető Nagykárolyi (régen Bagosi) út is betelepült. A déli terület gazdasága is fellendülőben volt. A rév helyén híd épült, mely folyamatos összeköttetést biztosított Komlódtótfaluval és a Szamoshát és az Erdőhát településeivel.

Jelenkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az első világháború borzalmait a város kisebb árokkal megúszta. A trianoni békeszerződés viszont hatalmas érvágást jelentett a városnak és környékének. Mind a közutakat, mind a vasutat kettévágta az új határ. Ezzel elválasztották Csengert a természetes központjától, Szatmárnémetitől. A gazdaság és a kereskedelem nagy mértékben visszaesett. Az átmenő forgalom a Szamos híd miatt továbbra is jelentős volt. A vasúti közlekedésben Mátészalka, Debrecen, Nyíregyháza felé a személyszállítás távolsági forgalomban pedig a gazdaság alapját képező teherszállítás is fennmaradt.
  • A két világháború között Magyarországhoz visszacsatolt területek révén újraindult a vasúti forgalom Szatmárnémeti irányába is.
  • A második világháború sokkal nagyobb veszteségekkel járt. A hely zsidó lakosság nagy részét vasúton deportálták. A kiskereskedelem alapjait képező, zsidók által üzemeltetett üzletek, műhelyek sorban bezártak. Bombatámadások is érték a várost. A visszatelepülő zsidók már nem tudtak újra beilleszkedni a város közösségébe és napjainkra már lélekszámuk nullára tehető. Zsinagógájukat is lerombolták csak az izraelita temető őrzi emléküket.
  • A szocialista diktatúrák eleinte gazdasági felvirágzást nyújtottak a településnek. Minden állami kézbe került. Ekkor jelent meg az igazi nagyipar a városban. A Lehel utcában létesült, majd később a Szatmári utca végébe települt át a gazdaság. Az itteni, mai napig mezőgazdasági célokra használt területet mindmáig Óvári-telepnek nevezik. A város északi részén alakult meg a tsz, mellette pedig a sertéskombinát. Csenger legfontosabb áruja a mezőgazdasági termékek, azon belül is leginkább az alma, a szilva, a búza, a kukorica valamint a marha és a sertés lett. Ezeket tonnaszámra szállították a vasúton az ország belső területei felé. húskombinát üzemelt a csengeriek által kispiacnak nevezett városrészen. Labda- és kenyérgyár épült. Paradicsomsűrítményt gyártó üzem, almalé és almachips gyár létesült, Érdekesség, hogy itt gyártottak először sorozatgyártásra 100%-os almalevet és almachipset is.
  • A kezdeti gyors fejlődés itt is (mint az ország más területein) kezdett hanyatlani. A város sorsát az 1970-es nagy árvíz pecsételte meg. A Szamos hídja az árvíz során megrogyott, de a terhelést továbbra is bírta. Megfelelő munkálatokkal olcsón rendbe lehetett volna tenni. Közben elkezdődtek építési munkálatai a cipőgyárnak, Pár év múlva kormány úgy döntött, hogy a híd "életveszélyes" állapota miatt felrobbantják. Az új hidat Csenger külterületén, Szamosbecsnél építették fel. Az akkori kormány falurombolási politikájának hála Csenger és Komlódtótfalu zsáktelepülés lett, az átmenő forgalom javarészt megszűnt.
  • Csengert mint központi települést teljesen el akarták tüntetni a Föld színéről. Mátészalkát és Fehérgyarmatot kezdték el nyomni, míg Csengert elhanyagolták. A városközpontban engedélyezték a sorházas beépítés megtörését (ennek nyomai sajnos még mai napig látszanak). Bármennyire is igyekeztek, hogy Csenger elnéptelenedjen a lakosság kitartott, ehhez hozzájárult az Újtelep beépítése is, mely az árvízkárosultak befogadására volt hivatott.
  • A cipőgyár felépülésével először a Tisza Cipő Zrt. tulajdonát, majd a nyírbátori cipőgyár társgyárát képezte. Az Aurora cipőgyár tulajdona is volt az évek során. Majd kivált ezekből és megalakult a Szamos Cipőipari és Kereskedelmi Kft., telephelye van itt a német Joseph Seibel és a leányvállalatként megalakult Juhász János vezette Juhász Seibel cipőgyár. Ezen három cég egy nagy vállalatként működteti a gyárat. A vállalatba a 2000-es évek elején olvadt be a Winterberg Ungarn Kft. cipőtalpfröccsentő üzeme. A 2010-es években nagy fejlesztéseken ment át a gyár. Ekkor létesült a Joseph Seibel Romika cipőgyárának új telephelye, új fröccsentő üzem és raktárak épültek. Ezzel a marfűi Tisza Cípő Zrt. gyárát megelőzve Magyarország legnagyobb cipőgyára lett.
  • A városban a rendszerváltás után újabb gazdasági fejlődés következett be. A cégek újra magánkézbe kerrültek. Ez egy lassabb jellegű fejlődés volt mint az eddigiek, de annál inkább kitartóbb. Új mezőgazdasági üzemek, terményfeldolgozók, hűtőházak települtek. Újraindult a kenyérgyár, tésztagyár épült Elyon Kft. néven. Az almafeldolgozó kibővült funkziójaiban és Szatmári Ízek Kft. néven forgalmazza termékeit. Újraindult a sertésüzem. Gumicukorgyár épült, ahol az Obstermann's édesipar Kft. termékeit gyártják. Létrejött a Csenger Bos Kft. és a Csenger Food Kft., melyek szintén a helyi termékek feldolgozására hivatottak. Betonüzem is létesült a városban.
  • A leglátványosabban mégis a szolgáltatások fejlődtek, nem is csoda, hogy a város lakosságának több mint 60%-a ebben a gazdasági szekcióban dolgozik.

Kulturális élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csenger város legfontosabb rendezvényei kulturális jellegűek. Jó példa erre az évente, augusztusban megrendezett Csengeri Napok, mely egy komolyzenei fesztivállal, a Szatmári Zenei Napok-kal kezdődik, majd különböző sport- és kulturális eseményekkel, és az 1988-tól a város főterén -a középkori vásárok színhelyén megrendezett - úgynevezett Zsigmondi Vásár-ral folytatódik (1388-ban Zsigmond király adta a vásárjogot Csengernek), végül Szent István ünnepével és egy nyárbúcsúztató koncerttel zárul.

Szatmári Almanapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az almát Csenger "aranyaként" tartják számon. Az itteni gyümölcsöt nem csak Magyarországon, hanem Románia területén is forgalmazzák. A népi hiedelem szerint az alma a megélhetést, az egészséget a benne rejlő vitaminoknak köszönhetően, ezek mellett a jókedvet is, hiszen ízletes pálinkát is készítenek belőle. A Szatmári Almanapok az almaszüret időszakában vonzza Csengerbe a látogatókat. Maga az esemény egy gyümölcstermesztéssel foglalkozó szakmai fórum és kiállítás köré szerveződik: a szakmai programok gasztronómiai kiállítással, almalekvár-főzéssel, bográcsolással, almás sütemények sütésével, különböző kulturális programokkal és sportvetélkedőkkel vannak egybekötve. Ez a tematikus rendezvénysorozat a környéken az egyetlen olyan fesztivál, amely csak erre a gyümölcsre alapozva van kitalálva. Itt egyaránt helybéli, környékbéli, belföldi illetve külföldi almatermesztők is részt vesznek. Ez a program segíti a termesztők és a kereskedők közötti kapcsolatok kialakítását, a termékek piacra jutásának megszervezését, a szatmári hagyományok ápolását, az új értékek létrehozását. Idén immár 15. alkalommal kerül sor a sikeres rendezvény lebonyolítására.

A Szatmári Almavirágnap az almavirágzással köthető egybe. Ilyenkor különböző programokkal kedveskednek az érkezőknek: bográcsozás, sütés-főzés, különböző táncos és zenés mulatságok várják az idelátogatókat. Nem maradhat ki a szántás-vetéssel kapcsolatos fórum sem a programból. Természetesen a program vallásos része is megmaradt, mint pl: a kertek megszentelése " a fagyosszentektől".

Csenger városa kiváló kapcsolatot tart fent a határon túl élő magyarokkal. Három romániai testvérvárosa (Kovászna, Tasnád, Szatmárnémeti) állandó és lelkes partnere a csengeri rendezvényeknek, eseményeknek. A gyümölcsöző együttműködés és a történelmi összetartozás jelképeként Kovászna székelykaput is ajándékozott Csengernek. 2005-ben egy újabb város, a németországi Hauenstein is aláírta a testvérvárosi szerződést, hogy a két település között a 80-as évek végén (a Josef Seibel márkanévvel fémjelzett cipőipar révén) kialakult gazdasági kapcsolata egyéb területeken is együttműködést eredményezhessen. Legújabb testvértelepülésünk a várostól alig 5 kilométerre fekvő Óvári, mellyel 2007. augusztus 17-én vette fel a kapcsolatot városunk.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Riskó Ignác (1813): Szatmár megye aljegyzője, később főjegyzője lett.A vármegye haladó szellemű egyéniségeivel volt kapcsolatban, verseket is írt. Versei az 1840-es években az "Atheneaum" című rangos irodalmi folyóiratban és más divatos reformkori újságokban jelentek meg. Bajza József nagy jövőt jósolt neki. Szoros barátságban állt Petőfivel, Szendrey Júliának ő mutatta be a költőt. 1848-ban Nagykároly országgyűlési képviselője lett. A radikális párt tagja. Ő vezette a híres áprilisi trónfosztó országgyűlésnek a jegyzőkönyvét. Neve az oratóriumban, a szószék melletti padon réztáblába vésve látható. Kormánybiztosi feladatokat is betöltött. A szabadságharc bukása után börtönt szenvedett, mely véglegesen derékba törte irodalmi pályáját: soha nem foglalkozott többé irodalommal. Mint pénzügyminisztériumi osztályfőtanácsos ment nyugdíjba. 1890. október 22-én halt meg.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A mi városunk Csenger (2002, Kiadó: Csenger Város Önkormányzata, Szerkesztő: Szondi Erika)
  • Szatmár ékszerdoboza Csenger (2006, Kiadó: Csenger Város Önkormányzata, Szerkesztő: Szondi Erika)
  • Képes utazás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (2005, Kiadó: Life-Trend Bt. Nyíregyháza, Fotók: Elek Emil, ISBN 963 219 3865)
  • Marosi Ernő - Magyar falusi templomok (1979, Kiadó: Corvina Kiadó)
  • A Csengeri járás földrajzi nevei: Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei (Szerkesztő: Kálnási Árpád–Sebestyén Árpád Debrecen, 1993.)
  • Csengeri Hírmondó városi havilap (Szerkesztő: Mesterné Juhász Beáta.)
  • Kiss Tamás: Építészettörténeti bejárások Északkelet-Magyarországon (1982) - Kézirat: KT-archiv-VeML

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: a középkori Szatmár vármegye települései a XV. század elejéig ISBN 978-963-7220-63-0

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csenger települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  4. Emlékezés a csengeri mérnök-matematikusra. Kelet.hu, 2015. december 1. (Hozzáférés: 2015. december 10.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]