Zajta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zajta
Zajta vasútállomás
Zajta vasútállomás
Zajta címere
Zajta címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Kosztya Zoltán Pál (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 4974
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 427 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 47,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zajta (Magyarország)
Zajta
Zajta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 29″, k. h. 22° 47′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 29″, k. h. 22° 47′ 49″
Zajta (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Zajta
Zajta
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zajta témájú médiaállományokat.

Zajta (németül: Saiten)[3] község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Csengertől 14 km-re északkeletre a román határ mellett fekszik. A község vasútállomása (a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal végállomása) az ország legkeletibb vasúti állomása. A vasút egykor Szatmárnémeti és Fehérgyarmat között épült ki, azonban a trianoni határ kettévágta, így Zajta lett a magyar oldalon a végállomás. A Romániához került vonalszakaszt a II. világháború után felszedték. A vasútvonalon a 2009. december 13. és 2010. decembere között szünetelt a személyforgalom.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a régi magyar Zah személynévből származik, ennek eredete pedig a héber eredetű latin Zacheus személynév.

Története[szerkesztés]

1314-ben Zalyta néven említik először, mint a Gutkeled nemzetség birtokai közé tartozó települést.

Területe ősidők óta lakott, északi határában újkőkori lakógödröket és kézműves tárgyakat találtak.

1314-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tiba fia Mihály mester, az Apagyi család őse testvéreivel Lászlóval, Jánossal és Tamással megosztoztak öröklött birtokaikon. Zajta ekkor Tamásnak jutott.

1461-ben nevét már Zaytha-ként írták, birtokosai ekkor a Bekcs és az Atyai család-ok birtoka volt.

1462-ben Atyai András fiú utód nélkül halt meg, birtokát a Rozsályi Kúnok kapták meg, akik 1476-ban megvásárolták a Gacsályi család birtokrészeit is, és ettől kezdve a rozsályi uradalom-hoz tartozott, s végig annak sorsában osztozott.

1671-ben császári csapatok, s Strassaldo pusztították el, lakói elmenekültek és 1767-ig területe lakatlan puszta volt.

Ekkor Erdőd környékéről németeket telepítettek ide, akik a romos templomot újjáépítették.

Az 1800-as években elején a település birtokosai a Maróthy, Becsky, Morvay, Osváth és Pongrácz családok, majd a későbbiekben az Ujhelyiek is.

Időközben lakosai elmagyarosodtak, így az 1945 utáni kitelepítés csak 26 személyt érintett.

1910-ben 608, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ekkor Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.

Zajta Trianont követően pár hónapig Romániához tartozott. Vitéz Gaál Lajos helyi iskolaigazgató, kántortanító észlelte, hogy a kihirdetett trianoni diktátum és a megállapodáson megrajzolt térkép nincs összhangban. Vitéz Gaál Lajos diplomáciai készségének, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a falu visszakerült Magyarországhoz.[4]

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Látnivalók[szerkesztés]

Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma 15. századi gótikus eredetű, 1789-ben újjáépítették.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]