Szamosszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szamosszeg
Szamosszeg címere
Szamosszeg címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Mátészalkai
Jogállás község
Polgármester Gergely Lajos[1]
Irányítószám 4824
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 1932 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 52,10 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 35,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szamosszeg (Magyarország)
Szamosszeg
Szamosszeg
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 02′ 37″, k. h. 22° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 37″, k. h. 22° 22′ 00″
Szamosszeg (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Szamosszeg
Szamosszeg
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Szamosszeg község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Szatmári-síkság keleti csücskében, a Szamos folyó nagy kanyarulata és a Kraszna folyó között fekvő település, Nyíregyházától 72 km távolságra. Szomszédos települései: nyugatról Nagydobos, keleti irányból Szamoskér. A település lakónépessége: 2040 fő, belterülete 231 ha. külterülete 3.299 ha. A 41-es útról Vásárosnaménynál leágazó alsórendű úton érhető el, A településen vasútállomás nincs, a legközelebbi vasútállomás a Záhony-Mátészalka vasútvonalon Nagydoboson található.

Közigazgatás-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg Szatmár vármegyéhez tartozó települést 1411-ben királyi engedéllyel Szabolcs vármegyéhez csatolták birtokrészeivel együtt.[3] Mint szabolcsi exclavét, az 1827. évi XXXIV. tc.-kel ismét átkebelezik Szatmár vármegyéhez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szamosszeg nevét a folyószabályozás előtti Szamos egyik hatalmas kanyarulatáról, szegéről kapta Szamos előtagja a település folyó melletti fekvésére utal.

Nevének első említése 1290-ből ismert (Zomuszigh-alakban IV. László okleveléből, melyben vámszedőit szólítja fel, hogy a Szamoson egészen Szamosszegig a Balog-Semjén nemzetség-beli Mihálytól és fiaitól ne szedjenek vámot hajóik után.

Szamosszeg az egészen eddig kiterjedő Ecsedi-láp északi csücskében állt. A falu Szamos folyón lévő átkelőhely(vámhelye) a középkori hadi- és kereskedelmi nagy utat kötötte össze a folyó bal partjával, mely út főbb állomásai voltak a közeli Gyarmat és Szatmár).

Szamosszeg 1312-ben a Borsa nemzetség -beli Kopasz nádor birtoka volt, neje után.

A falut a király 1350 után eladományozta, birtokosai a Cudarok lettek, majd rövidebb ideig a Rozgonyiak, Várdaiak. Ekkortájt tünnek fel a Perényiek is. Ők 1945-ig birtokoltak a községben. Szamosszegnek talán fontos révátkelőhely volta teremtette meg egy időben a városias jellegű fejlődést. Ez időtájt lakóit civisnek, polgárnak nevezik, és az ítélkezés joga a magánföldbirtoklások idején is a bíráké, esküdteké és hospeseké.

A 18. század-tól a Perényiek mellett a 19. század közepéig főleg a gr. Károlyi, hg. Eszterházy, Lónyay család-ok, majd a mult szd. elején a Perényi, Károlyi és Mandel családoknak vannak itt nagyobb birtokai.

Határában több középkori elpusztult falu nyoma lelhető fel, mint például BACHNA, ez a település 1322-ben tűnik fel (p. Bachna alakban) a Balog-Semjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály fia István falujaként, melyet a közelben lévő hermánszegi és jánki népek pusztítottak el. Bachna neve a feltevések szerint a szláv bástya (torony) szóból származhat, s névadója talán a IV. László engedélyével a Balogsemjén nemzetség-beli Ubul fia Mihály építtette vár lehetett.

A község története során sokat szenvedett a Szamos árvizei miatt, utolsó emlékezetes dátum 1970. május 14-15, amikor a település egy részét újból elöntötte.

A község az 1860-as években közigazgatásilag a Nyíri, az 1870-es évektől a Mátészalkai járáshoz tartozott, majd Mátészalka városkörnyékének része lett. Az 1920-as évek elejétől körjegyzőség, hozzátartozott Szamoskér. 1971-től önálló községi tanács, majd 1973-tól közös községi tanács székhelye, Szamoskér társközséggel. Jelenleg körjegyzőségi székhely Szamoskér község tartozik hozzá.

A település a domborzati viszonyokhoz igazodó szabálytalan alaprajzú többutcás község. Az utcák csatlakozásánál tölcsérszerű bővültek alakultak ki, s ezekre néznek a szélesebben terpeszkedő korábban rangos porták. A magasabb területeket kirajzoló az azt követő utcás szerkezet település az elmúlt évtizedekben a korábbi utcák folytatásában fejlődött tovább. Itt is és az archaikusabb településrészben is az utcák előkertkes beépítésűek. A településre kizárólag a szalagtelkes forma a jellemző. Gyakorlatilag minden udvar soros beépítésű, s valamennyin a tagolt épületrendezés figyelhető meg.

A község lakosságszáma csökkenő tendenciát mutat 1960-ban még 3000 fő feletti népességet számlált, ez napjainkra 2200 fő alá csökkent. Az árvíz hatására kialakult tömeges elvándorlás napjainkra sem fordult át, hiszen az elköltözők száma meghaladja a betelepülőkét, s ezt a folyamatot erősíti a természetes fogyás. Sok az időskorú, arányuk az összlakosságon belül eléri a 30%-ot.

A község infrastrukturális ellátottsága a megyei összehasonlításban megfelelő. 1991-1994. között valósult meg a vezetékes gázellátás, a telefonhálózat kiépítése. A 737 lakás 90%-a kap vezetékes ivóvizet, 75%-uk vezetékes gázzal füthető. 2001-ben átadásra került a teljes belterületi szennyvizelvezető hálózat, valamint korszerű szennyviztisztitó telep.

Mai lakóinak nagy része mezőgazdaságból él.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Műemlék jellegű református templomát 1843 és 1863 között építették az elpusztult előző helyett.
  • Copf stílusban készült szószékét valószínűleg az elpusztult templomukból hozták át.

Híres szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabó Béla levéltáros (Szamosszeg, 1905. szeptember 30. – Zalaegerszeg, 1984. december 27.)
  • Ozsváth Sándor művelődéstörténész, tanár, újságíró (Szamosszeg, 1950. január 29.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szamosszeg települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár m.,1940
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsorai (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]