Nagypeleske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagypeleske (Peleș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Lázári
Irányítószám 447174
Körzethívószám +40 x61[1]
SIRUTA-kód 138011
Népesség
Népesség 855 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság 636
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 120 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagypeleske (Románia)
Nagypeleske
Nagypeleske
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 53′ 01″, k. h. 22° 49′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 01″, k. h. 22° 49′ 14″

Nagypeleske (románul Peleș) magyarok lakta falu Romániában, Szatmár megyében. Közigazgatásilag Lázári község része.

Fekvése[szerkesztés]

A Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémetitől 18,5 km-re északnyugatra, Lázáritól 10,5 km-re északnyugatra, a magyar határtól 1,8 km-re található. Magyarországi szomszédja Zajta.

Története[szerkesztés]

A falu nevét az oklevelek 1348-ban említik először az oklevelek, ekkor Pylyske, 1450-ben Nagypiliske alakban írták.

1234-ben Arnold comes – az Alsólindvai Bánfiak őse – klastromot építtetett ide, melyet Szent Margit tiszteletére szenteltek.

A település ősi birtokosai a Pylyskeyek voltak, akik már a 15. század elején kihaltak.

1437-ben birtokosa a szántai Becsky család volt.

1439-ben a Csernavoday családnak voltak itt birtokai. Még ebben a században birtokosok voltak itt a Csáky és Perényi család tagjai is.

1568-ban Miksa császár vásárjogot adományozott a településnek, egy fennmaradt oklevél szerint.

Nagypeleske a szántai Becsky család maradt egészen a 19. század derekáig, a település egy része pedig a rozsályi uradalomhoz tartozott.

A 19. század elején egyedüli birtokosa a tasnádszántói (szántai) Becsky család volt, melynek a környéken szép kúriája is volt.

A 19. század közepén a Buday és báró Sennyei családoknak volt földesurai voltak a településnek.

1892-ben a község jó része leégett egy nagy tűzvészben.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szatmári járásához tartozott, majd Romániához került.

A második bécsi döntés következtében 1940–1944 között ismét Magyarországhoz tartozott.

A 2010-es években európai uniós támogatásból összekötő út épült Zajtáig, de csak 2017-ben nyílt meg a határátkelő Magyarország felé.[3]

Dombó[szerkesztés]

A falu határában feküdt valahol a valószínűleg török időkben elpusztult Dombó település is, melynek a 15. századig van nyoma.

1373-ban már a Pylyskeyek birtokaként volt számon tartva.

1428-ban a Dombai család volt birtokosa, mely a maga részeit a Csáky család tagjainak adta el.

Nevezetességek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Alig valamivel több mint nyolcszázan éltek a lehetőséggel – Szatmár.ro, 2017. február 20.

Források[szerkesztés]