Sárköz (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárköz (Livada, Wiesenhaid)
Görög katolikus templom
Görög katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang város
Községközpont Livada
Beosztott falvak Adorján, Meggyesgombás, Sárközújlak
Polgármester Piricsi Arthur
Irányítószám 447180
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138039
Népesség
Népesség 4824 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 3645
Község népessége 6773 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 133 m
Terület 116,13 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sárköz (Románia)
Sárköz
Sárköz
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 51′ 46″, k. h. 23° 06′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 46″, k. h. 23° 06′ 59″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárköz témájú médiaállományokat.

Sárköz (románul Livada, korábban Șarchiuz) város Romániában Szatmár megyében.

Földrajz[szerkesztés]

A település Erdély északkeleti részén fekszik, nem messze az ukrán határtól, a Szamos és a Túr folyó közötti mezőségen, Szatmárnémetitől 21 km-re. A város területét átszeli több nemzetközi országút. Területén ágaznak el Nagybánya (Baia Mare), az Avas (Oaș) és Máramarossziget (Sighetul Marmației) irányába.

Északnyugati irányból: Túrterebes (Turulung), nyugatról Batiz (Botiz), délről Aranyosmeggyes (Medieșul Aurit), Avasújváros (Orașul Nou), északkeletről Kányaháza (Călinești Oaș) határolja.

Nevének eredete[szerkesztés]

  • Sárköz, ősi birtokosa 1447-ben a Sárközi család. Eredeti örököse Sárközi Mihály, 1539-ben török fogságban hal meg, majd leánya Katalin örökli. A legkiemelkedőbb tulajdonosok között Sárközi János állt, aki maga nagykövet volt a Budai Országgyűlésben, annak idején, amikor Buda várát Hunyadi János vezette.
  • Újlak, 1463-ban Wylak néven szerepel, ősi nemzetisége az Ujlaky család. 1490-ben a birtok az Ujlaky Domokosé, 1552-ben Ujlaky Sebestyéné, majd 1610-ben Ujlaky Judité.
  • Sárközújlak, mint önálló település a különböző időkben igen változó képet mutatott. Ezt bizonyítja a Suciu Coriolan által kiadott írás is: „Dicționar istoric al localităților din Transilvania” – Bukarest, 1960, mely a következőket tartalmazza: Sárkuz (1270), Saarkewz (1490), Wylak (1331), Sacerdos de Wylak (1632), Wylak (1339), Wylak (1789), Sarwzwylak (1828) és Sárközújlak (1829). Fentiek szerint voltak időszakok, amikor Sárköz és Újlak külön-külön önálló település volt, de voltak periódusok, amikor közös települést alkottak. Tehát a helység örökös nevét a Sárközi János és Újlaki Domonkos családoktól örökölte, melyet napjainkig is megőrzött. Sárközújlaknak olyan természeti adottságai vannak ma is, s voltak a múltban is, ami összekötötte a két települést. Nevüket talán a földbirtok feletti jog választotta el évszázadokon keresztül.
  • A jelenlegi román elnevezésének (Livada) semmi köze nincs a múlthoz, hivatalból kapta, az akkori helyi vezetők nem tudtak megegyezni rövidebb kifejezésben, máskülönben igen bonyolult lett volna a lefordítása románra.

Lakossága[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Az első írásos dokumentum 1270-ből maradt ránk. Szövege híven bizonyítja, hogy város lakott hely volt és fontos szerepet játszott a történelemben a legrégibb időktől napjainkig. A dokumentum magyar fordítása így szól: „1270 december előtti hónap 17-én V. István király uralkodásának első évében birtokot adományozott Sárköz, Újváros, Vámfalu, Parlag és Avas, előtte Benedict Ure, aki elhalálozott örökös nélkül, Morocz (Móricz) fiának, Miklósnak adandó szolgálataiért,…,”. „1270-ben V. István király az Úr Benedek magtalan kihalása után rászállta a Sárközi Pók nemzetségbeli Móric fiának Miklósnak adja, alapját vetvén meg a későbbi hatalmas Morocz uradalomnak” – ez utóbbi szöveg egy újabb fordításban jelent meg.

Oktatás[szerkesztés]

1621-től már léteznek adatok, melyek bizonyítják, hogy Sárközön és Újlakon szervezett iskolák működtek, az egyház irányításával. A 18. században az iskolák száma megszaporodott. Ekkor már két református, két római katolikus, két görög katolikus és egy izraelita (heider) iskola is létezett. Az 1920-as évek vége felé a legtöbb egyházi iskola beszüntette tevékenységét, minálunk elsők között az újlaki iskolák szerepeltek. Az 1924-1925-ös iskolai évben, megkezdte tevékenységét az első román tannyelvű állami iskola, kezdetben két tanítóval, majd később négy tanító közreműködésével. 1932-ben nyitotta meg kapuit az első iskola előtti oktatás, az óvoda, előbb a sárközi, aztán az újlaki részen. A helyi oktatás nagy változáson esett át az 1940-1941-es tanévben, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, megszűnt a román nyelvű oktatás, helyébe a magyar nyelvű oktatás lépett.

Az 1945-1946-os tanévben újraindult a központban a román nyelvű közoktatás. Az 1948-as iskolai év áprilisában megkezdődött tanügyi reform alapján megszüntették a még létező egyházi iskolákat, beolvasztva ezeket az állami oktatásba. Bevezették a kötelező VII, majd a 8 osztályos oktatást. Az 1969-1970-es iskolai évben a község központjában megnyitotta kapuit a Mezőgazdasági Líceum. A 2002-2003-as iskolai évben két kihelyezett felsőfokú intézmény is megkezdte működését a környezetvédelem és menedzsment képzésben.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Barokk stílusú Vécsey-kastély (1760)
  • Gótikus stílusú református templom (1457)
  • Késő barokk stílusú római katolikus templom (18. század)
  • Görög katolikus templom (1816-26)

A Vécsey kastély és parkja az Avas és a Nagybányai út kereszteződésében található. A park területén az utóbbi évtizedekben számos intézmény működött és lakóházak épültek, s így régi hangulatát jórészt elveszítette. A kastélyt Vécsey István tábornok emelte 17601764 között. A kastélynak eredetileg két emelete volt, de 1823-ban a felső emelet a tűz martalékává vált, s az újraépítés során az épület egyemeletesre zsugorodott. A tetőzeten lévő ereszcsatorna rézből készült, sárkányfej végződéssel, amelyet kígyók tartanak a magasba. A hiedelem szerint ez azért történt, hogy ezek a szörnyek a továbbiakban majd távol tartsák a gonosz szellemeket a kastélytól. Parkja 81 hektáron terült el, de évszázados fái közül mára kevés maradt, az építkezés során sokat kivágtak közülük.

A református templom a Győzelem utcában áll, gótikus stílusban, torony nélkül épült, 1768-ban emelt haranglábja ma is áll, fazsindely borítja tetejét. A templomot magát Báthory Zsuzsanna építette 1457-ben férjének és fiának emlékére, akik a török elleni csatában veszítették életüket. 1752-ben egy vihar során a tetőszerkezet megrongálódott, s csak 1779-ben került új tető a templomra. Általános javítást végeztek rajta később 1859-ben és 1988-1992 között. A templom eredetileg római katolikus volt, de a reformáció idején a hívek áttértek a református vallásra. Szószéke terméskőből készült 1791-ben. A templom belsejének mennyezetén a Báthoryak címere látható.

A római katolikus templom az Avasi út mentén található. Késői barokk stílusban épült, 1799-ben építette báró Vécsey László. 1909-1911 között újabb átépítésre került sor, s befejeződött a torony építése, melynek magassága 33 méter. 1914-ben a templom új Mária-oltárral gazdagodott, 1929-ben új orgonával, egy nagy és kis haranggal gyarapodott. A második világháború idején egy gránát beszakította hátsó falának egy részét, s javításra szorult. 1980-1999 között teljes felújítást nyert az egész templom, a plébániaépülettel együtt. Gránit kerítés vesyi körül, udvarát pedig parkosították.

A görög katolikus templom ugyancsak a Győzelem utcában található és 1816-1826 között épült. 1829-ben került sor a felszentelésére, amikor elkészült az ikonosztáz is. Két festményt emelhetünk ki a sok közül: Az utolsó vacsora és a Szent Miklós püspököt ábrázoló festményt. 1911-ben általános külső javítást végeztek, s akkor került új tetőzet a toronyra és a templomra. 1991-ben külső vakolatát teljesen megújították, 1998-ban új bekötő utat építettek hozzá. 2002-ben belsőleg is megújult.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992)[1]
  3. Romániai népszámlálási adatok, 2002.
  4. http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS6.pdf

Irodalom[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárköz (település) témájú médiaállományokat.
  • Anzik Albert – Sárközújlak története, 1999,
  • Anzik Albert – Livada – Sárközújlak, Partiumi füzetek 36., 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Ferenc – Egy iskola története SÁRKÖZÚJLAK, 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Francisc – LIVADA, Istoria Școlii Generale, 2005,
  • Anzik Albert, Csáki Ferenc – Községből lett város SÁRKÖZÚJLAK, 2006,
  • Anzik Albert, Csáki Francisc – Comuna devenită oraș LIVADA, 2006,
  • Iosif Țiproc - Conace, Oameni, Destine, 2007.