Mezőpetri
Mezőpetri (Petrești) | |
Szent Erzsébet templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Mezőpetri |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 447240 |
Körzethívószám | 0261 |
SIRUTA-kód | 138510 |
Népesség | |
Népesség | 1154 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 703 |
Népsűrűség | 39,19 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 137 m |
Terület | 29,45 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 36′ 15″, k. h. 22° 21′ 50″47.604200°N 22.363900°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 15″, k. h. 22° 21′ 50″47.604200°N 22.363900°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mezőpetri (románul Petrești, németül Petrifeld): falu és községközpont Romániában Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykárolytól 11 km-re délnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]Mezőpetri nevét már 1316-ban Mezeu Petri-nek írták.
1399-ben Szent Péter tiszteletére szentelt temploma is fennállt, és ekkor a Dengelegiek perlekedtek érte a Kaplon nemzetségbeliekkel, ekkor nevét az oklevélben Mewzewzenthpetry, 1419-ben pedig Petry alakban írták.
A település a Kaplon nemzetségbeli családok ősi birtoka volt. 1396-ig a Vadayaké volt, azután a Bagosi, Vetési, Csomaközi és Károlyi családok osztoztak rajta. 1419-ben a Károlyiak, 1420-ban a Vetésiek kaptak rá új adományt, és 1435-ben megosztoztak rajta. 1468-ban Károlyi László elzálogosította itteni birtokát Endrédy Nagy Ferencnek. 1552-ben Szennyesi Lukács kapott benne részt.
1610 körül, a török világban csaknem elpusztult a település. 1738-ban gróf Károlyi Sándor a Rajna mellől Breisgau-ból sváb lakosokat telepített ide, gróf Károlyi Ferenc pedig 1748-ban nekik adta a református templomot. 17–18. században a Károlyi család birtoka volt. A Károlyi családon kívül 1810-ben a gróf Teleki, Bagosi, Mészáros, Menszáros, Pogány és Irinyi családoknak volt itt birtokuk. Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosai a gróf Károlyiak, gróf Dégenfeld József és Boér Endre.
A falu a megye legnagyobb sváb központja. A Károlyi család által a Rákóczi-szabadságharc után a magyar lakosság pótlására telepített 23 sváb falu egyike, ahol sváb tájházat rendeztek be. A sváb lakosság mára nagyrészt elmagyarosodott. 1910-ben 1455, túlnyomórészt sváb lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.
2011-ben, társtelepülésével együtt, 1570 lakosából 438 német, 751 magyar, 200 román és 171 cigány volt.
Kigyei puszta
[szerkesztés]Mezőpetri határába esik Kigyeipuszta is, mely valaha népes helység, és a Kydiy család ősi birtoka volt.
Első okleveles nyoma 1327-ben bukkan fel, amikor Kydiy Jakab, Bertalan fia és Kydiy Tyba, János fia voltak urai.
1423-ban Vámosgyörki Pohárnok András osztozkodott rajta a Kydiy nemesekkel. 1466-ban Pilissy Bertalan is részt kapott benne. 1549-ben egy határperben említik. 1588-ban Szentmiklósy Pongrácz Frigyes is birtokosa volt. 1591-ben Szabó Dániel szerzett benne részbirtokot.
1612-ben még jelentékeny helység volt, s ekkor a szaniszlóiakkal határvillongásuk volt. 1719-ben már puszta, valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc idején néptelenedett el. Ura 1719-től gróf Károlyi Sándor lett.
Látnivalók
[szerkesztés]- Sváb múzeum
- Szent Erzsébet római katolikus templom (1786)
Testvértelepülése
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]