Szamosdob
| Szamosdob (Doba) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szamosdob |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447125 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 137620 |
| Népesség | |
| Népesség | 1212 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 312 |
| Népsűrűség | 20,13 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Terület | 60,20 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szamosdob
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 44′ 36″, k. h. 22° 42′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 36″, k. h. 22° 42′ 50″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szamosdob (románul: Doba) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmármegyében, Szatmárnémetitől délnyugatra található település.
Története[szerkesztés]
Szamosdob falut a 15. században csak Dob néven nevezték. A település azonban 1241-ben, a tatárjáráskor teljesen elpusztult. V. István király Balkán-Dob határát Apor comesnek adományozta, és ő lett az új megalapítója.
1332-ben a település már egyházas hely volt, s feljegyezték, hogy papja 20, majd 1333-ban 40 dénárt fizetett pápai adó címén.
1391-ben ecsedi Báthori István és fivére, Báthori Benedek kapták meg, s ők voltak urai két évszázadon át.
1595-ben ecsedi Báthori István országbíró Lőrinczfy Gáspárnak és Bagossy Pálnak adott itt birtokrészt.
1609-ben Báthory István Szénási Mihálynak és végrendeletében Ankreiter Mihálynak és 16 nemes társának adott itt részeket.
1626-ban a település Kis puszta nevű része Nyáry Benedeké volt, később azonban az ecsedi uradalom-hoz tartozott, s a szatmári béke után azzal együtt kapta meg gróf Károlyi Sándor, majd 1777-ben gróf Károlyi Antal, de a Bagossy, Bánffy, Zanathy és Götz családoknak is volt itt részbirtokuk az 1800-as évek közepéig.
Az 1900-as évek elején gróf Károlyi Mihály-nak van benne nagyobb részbirtoka.
A falu a Szamos áradásaitól sokat szenvedett, a 20. század elejére már a harmadik helyen fekszik.
A település határában van Újmajor, s a falun keresztülfolyik a Balkány patak is.
Gilvács felőli határa táján feküdt a középkorban Tagy falu is, mely egykor a Bagossy család birtokaként népes település volt, a falunak kastélya is lehetett, mert ennek romjai még 1810-ben is látszottak.
1353-ban Taagh néven volt említve. A település földesurai a Bagossyak, Drágfyak és a Báthori-család voltak. Mára nevét már csak dűlőnév tartja fenn az emlékezetnek.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Református templom – 1896-ban épült fel a régi helyére.
- Görögkatolikus templom – 1854-ben készült el.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
