Szinfalu
| Szinfalu (Sâi) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szamosborhíd |
| Községközpont | Szamosborhíd |
| Irányítószám | 447438 |
| SIRUTA-kód | 139321 |
| Népesség | |
| Népesség | 402 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 11 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 164 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 40′ 59″, k. h. 23° 07′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 59″, k. h. 23° 07′ 13″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szinfalu település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmárnémetitől délkeletre, a Bükk-hegység alján, Szamosborhíd, Szamoslippó és Alsóhomoród közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szinfalu nevét 1424-ben említette először oklevél Zynfalwa néven szerepelt a bélteki uradalom lajstromában.
A 16. század közepétől az erdődi, majd az erdőszádai uradalommal együtt a szatmári vár birtokaihoz tartozott.
A 17. században a település egészen elpusztult, csak nehány szénégető kunyhója maradt meg. Lassanként románok telepedtek le itt és a szatmári béke után az egész vidéket gróf Károlyi Sándor szerezte meg.
1760 táján a Károlyi család svábokat telepített le ide. A 20. század elején a birtok gróf Károlyi Lajos hitbér uradalmához tartozott. A település határához tartoztak Ómajor és Ujmajor is.
A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.
1913-ban 1127 lakosából 125 magyar, 772 német, 226 román volt. Ebből 841 római katolikus, 249 görögkatolikus, 35 izraelita volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.