Alsóhomoród

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alsóhomoród (Homorodu de Jos)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségKözéphomoród
Rang falu
Községközpont Középhomoród
Irányítószám 447162
SIRUTA-kód 137924
Népesség
Népesség353 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság27
Földrajzi adatok
Tszf. magasság152 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóhomoród (Románia)
Alsóhomoród
Alsóhomoród
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47°, k. h. 23°Koordináták: é. sz. 47°, k. h. 23°
SablonWikidataSegítség

Alsóhomoród (németül Hamroth) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmárnémetitől délkeletre, Ivácskó és Szinfalu közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a Homoród pataktól kapta.

Története[szerkesztés]

1390 után az Erdőalja kerületbe tartozó királyi falu volt, melyet Mária királynő adományozott Szász fiainak, Balk mesternek és Drág vajdának a Bélteki és Drágfi családok őseinek és Jánosnak.

1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin László és János nevű fiai és Drág fiai: György és Sandrin osztozkodtak rajta. A 3 részből álló Homoród nevű birtokból Felsőhomoród a Bélteki fiaknak, Nagyhomoród és Megyerlehomoród Drág fiainak jutott.

Alsóhomoród határában volt Rentye Homoród, mely a fennmaradt hagyományok és Pesty Frigyes (1868) adatai szerint a "föld által elnyeletett". Engel adatai szerint Rentehomoród=Megyerlehomoród.

A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.

1910-ben 933 lakosából 120 magyar, 749 német, 57 román volt. Ebből 768 római katolikus, 56 görögkatolikus, 87 izraelita volt. 2002-ben 312 román, 27 magyar és 27 német lakta.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. 2008. ISBN 978-963-7220-63-0