Alsóhuta
| Alsóhuta (Iegheriște) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Borválaszút |
| Rang | falu |
| Községközpont | Borválaszút |
| Irányítószám | 447111 |
| SIRUTA-kód | 137522 |
| Népesség | |
| Népesség | 408 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 13 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 173 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 39′ 28″, k. h. 23° 15′ 46″47.657805°N 23.262720°EKoordináták: é. sz. 47° 39′ 28″, k. h. 23° 15′ 46″47.657805°N 23.262720°E | |
 | |
Alsóhuta (románul: Iegheriște) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szatmár megyében, Szinérváraljától délre, Borválaszút és Szelestyehuta között fekvő település.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az Árpád-kori település; Alsóhuta (Óhuta) nevét az oklevelek már 1272-ben említették Stylitebuk néven.
Alsóhuta vagy Stylitebuk a tatárjárás előtt a Dienesfiak birtoka volt.
1272 lörül V. István király adományozta Mikolának, Fylpy comes fiának. A település a 15. században a meggyesi utadalom birtokai közé tartozott.
A 16. században a Báthoriaké volt, a 17. században a Szatmári vár birtokának írták.
A 18. században a gróf Károlyi családé, a 19. század elején gróf Károlyi Alajos volt birtokosa.
A gróf Károlyiak a 18. század közepe körül a szomszédos Szelestyén építették fel az első üveghutát, mely egyben nagy mennyiségű hamuzsírt is termelt.
A 18. század végére azonban ott a tüzelőanyag elfogyott, ezért onnan a szomszédos Glód pusztára helyezték át, majd rövidesen tüzelőanyag hiány miatt került az üveghuta 1801-ben Óhutára, mai nevén Alsóhutára.
A gyár kevés megszakítással 1801-től a Rényi család-é volt.
1902-ben Rényi Árpád az óhutai üveghutát teljesen átalakította, modernizálta.
Alsóhuta a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Görögkatolikus temploma – 1898-ban épült.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
.svg){kind=small}