Kőszegremete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőszegremete (Remetea Oașului)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Avasújváros
Irányítószám 447227
SIRUTA-kód 138422
Népesség
Népesség 561 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 537
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 178 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kőszegremete (Románia)
Kőszegremete
Kőszegremete
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 52′ 30″, k. h. 23° 19′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 30″, k. h. 23° 19′ 05″

Kőszegremete (románul Remetea Oașului) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Avasújvárostól északra, Kányaháza és Rózsapallag között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kőszegremete nevét 1419-ben említették először az oklevelekben Remeteszeg néven, mint Kis Zudar Péter özvegyének, Csaholyi János testvérének leánynegyedét.

1547-ben mikor a Csaholyi család fiú ága kihalt, a Csaholyi lányokat fiúsították, s beiktatták őket az egész birtokba.

A Csaholyiak mellett 1461-ben Bélteki Mihály, 1470-ben Csató Gergely, 1548-ban Pálfalvy Burián László és Remetry Lőrincz, 1569-ben Prépostváry Bálint és István és Sulyok Katalin, 1592-ben Szentmiklósi Pongrácz Gáspár is birtokos volt itt, 1627-ben pedig Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége Tarjányi Margit kapott rá királyi adományt.

Az 1717 évi Tatárdúláskor az egész lakosság a hegyek közé menekült, de a pusztítás után visszatértek és még a feldúlt Rózsapallag lakosaiból is sokan idetelepedtek.

A 17. században székelyek telepedtek le a faluban, s az ő utódaik éltek itt még a XX. század elején is.

A 18. században Kőszegremete urai a gróf Teleki, báró Vécsey, báró Wesselényi, Fogarassy, Kölcsey és Rhédey, majd pedig a gróf Károlyi, báró Horváth, gróf Karcsay, Haller, Kende, Kovács, Dobay, Bagossy és Boross családok.

Kőszegremete helynevei közül még a 20. század elején ismert volt Bélavára, Méregmező, és Szulejmán-szer. Szulejmánszer a török idők emlékét idézi.

A település határához tartozott Remecsora puszta is.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Bélavára - A hagyomány e helyről azt tartotta, hogy IV. Béla király vára állt itt. Az itt végzett ásatások azonban megállapították, hogy itt sohasem állt vár, hanem egy a tatárjárás idején épült sánc volt itt, melynek nyomai, vagy másfél öles földsánc, mely e részt elválasztotta a hegy többi részétől; még a XX. század elején is láthatók voltak. Itt tatárjárás korabeli kardok, lándzsavégek, nyílhegyek és érdekes alakú pajzsdudorok kerültek elő a földből, bizonyítva azt, hogy a hegy e részén egykor harcok voltak.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)