Ugrás a tartalomhoz

Alsóberekszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóberekszó (Bârsău de Jos)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségBerekszó
Rangfalu
KözségközpontFelsőberekszó
Irányítószám447036
SIRUTA-kód137121
Népesség
Népesség589 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság190 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 35′ 43″, k. h. 23° 15′ 50″47.595183°N 23.263756°EKoordináták: é. sz. 47° 35′ 43″, k. h. 23° 15′ 50″47.595183°N 23.263756°E
SablonWikidataSegítség

Alsóberekszó (románul: Bârsău de Jos) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szatmár megyében, Farkasaszó és Szelestyehuta között fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Alsóberekszó nevét az oklevelek 1470-ben említették először Alsóberekzo néven, ekkor a csehi (Szilágycseh) várhoz tartozott, és a Drágfiak birtoka volt. 1475-ben Berekzo, Alsó-Beregzó néven írták nevét.

Alsóberekszó egykor Középszolnok vármegyéhez, 1470-ben azonban Szatmár vármegyéhez számították, és ide tartozik most is.

1569-ben Báthory Györgyé volt.

1595-ben János Zsigmond idős Gyulafi Lászlónak adományozta.

1682 előtt Várad török kézre jutása után elpusztult, de hamarosan újjáépült.

1715-ös adóösszeíráskor a településnek csak 5 adófizető jobbágy háztartást számoltak össze, melyből 1 magyar, 1 német 3 oláh volt.

1797-ben a haditerhekhez való összeíráskor főbb birtokosai voltak gróf Gyulai József, báró Naláczi Károly, gróf Teleki Imre, báró Radák, Barcsayi családok voltak birtokosai.

1847-ben Alsóberekszónak 560 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 843 lakosából 12 magyar, 58 német, 1 tót, 758 oláh, 14 egyéb nemzetiségű, melyből római katolikus 10, görögkatolikus 772, református 4, izraelita 57 fő volt. A település házainak száma ekkor 188 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Alsóberekszó Szilágy megye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Görögkatolikus kőtemploma 1868-ban épült. Az egyház anyakönyvét 1823-tól vezetik.

Hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés