Alsóberekszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóberekszó (Bârsău de Jos)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Felsőberekszó
Irányítószám 447036
SIRUTA-kód 137121
Népesség
Népesség 678 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság -
Község népessége 2434 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 190 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóberekszó (Románia)
Alsóberekszó
Alsóberekszó
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″

Alsóberekszó (románul: Bârsău de Jos) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Farkasaszó és Szelestyehuta között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Alsóberekszó nevét az oklevelek 1470-ben említették először Alsóberekzo néven, ekkor a csehi (Szilágycseh) várhoz tartozott, és a Drágfiak birtoka volt. 1475-ben Berekzo, Alsó-Beregzó néven írták nevét.

Alsóberekszó egykor Középszolnok vármegyéhez, 1470-ben azonban Szatmár vármegyéhez számították, és ide tartozik most is.

1569-ben Báthory Györgyé volt.

1595-ben János Zsigmond idős Gyulafi Lászlónak adományozta.

1682 előtt Várad török kézre jutása után elpusztult, de hamarosan újjáépült.

1715-ös adóösszeíráskor a településnek csak 5 adófizető jobbágy háztartást számoltak össze, melyből 1 magyar, 1 német 3 oláh volt.

1797-ben a haditerhekhez való összeíráskor főbb birtokosai voltak gróf Gyulai József, báró Naláczi Károly, gróf Teleki Imre, báró Radák, Barcsayi családok voltak birtokosai.

1847-ben Alsóberekszónak 560 lakosa volt, valamennyi görög katolikus.

1890-ben 843 lakosából 12 magyar, 58 német, 1 tót, 758 oláh, 14 egyéb nemzetiségű, melyből római katolikus 10, görög katolikus 772, református 4, izraelita 57 fő volt. A település házainak száma ekkor 188 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Alsóberekszó Szilágy megye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus kőtemploma 1868-ban épült. Az egyház anyakönyvét 1823-tól vezetik.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés