Alsóberekszó
| Alsóberekszó (Bârsău de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Berekszó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőberekszó |
| Irányítószám | 447036 |
| SIRUTA-kód | 137121 |
| Népesség | |
| Népesség | 678 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóberekszó
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 45″, k. h. 23° 15′ 40″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsóberekszó (románul: Bârsău de Jos) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Farkasaszó és Szelestyehuta között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Alsóberekszó nevét az oklevelek 1470-ben említették először Alsóberekzo néven, ekkor a csehi (Szilágycseh) várhoz tartozott, és a Drágfiak birtoka volt. 1475-ben Berekzo, Alsó-Beregzó néven írták nevét.
Alsóberekszó egykor Középszolnok vármegyéhez, 1470-ben azonban Szatmár vármegyéhez számították, és ide tartozik most is.
1569-ben Báthory Györgyé volt.
1595-ben János Zsigmond idős Gyulafi Lászlónak adományozta.
1682 előtt Várad török kézre jutása után elpusztult, de hamarosan újjáépült.
1715-ös adóösszeíráskor a településnek csak 5 adófizető jobbágy háztartást számoltak össze, melyből 1 magyar, 1 német 3 oláh volt.
1797-ben a haditerhekhez való összeíráskor főbb birtokosai voltak gróf Gyulai József, báró Naláczi Károly, gróf Teleki Imre, báró Radák, Barcsayi családok voltak birtokosai.
1847-ben Alsóberekszónak 560 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.
1890-ben 843 lakosából 12 magyar, 58 német, 1 tót, 758 oláh, 14 egyéb nemzetiségű, melyből római katolikus 10, görögkatolikus 772, református 4, izraelita 57 fő volt. A település házainak száma ekkor 188 volt.
A trianoni békeszerződés előtt Alsóberekszó Szilágy megye Szilágycsehi járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés
.svg){kind=small}
