Domahida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Domahida (Domănești)
Domahida, templom
Domahida, templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Kismajtény
Irányítószám 447201
SIRUTA-kód 138226
Népesség
Népesség 1087 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 401
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 114 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Domahida (Románia)
Domahida
Domahida
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 39″, k. h. 22° 35′ 23″

Domahida (románul Domănești) falu Romániában Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykárolytól 13 km-re északkeletre a Kraszna jobb partján fekszik, Kismajtényhoz tartozik, melytől 4 km-re északra van.

Nevének eredete[szerkesztés]

A település névadója a Balog-Semjén nemzetséghez tartozó Domán (Domianus) volt, kinek birtoka a Kraszna két partján feküdt, s mivel a folyón hidat építtetett, a helység Domahida-nak, családja pedig Dománhidy-nak, később pedig Domahidy-nek neveztetett.

Története[szerkesztés]

Domahida és környéke már ősidők óta lakott helynek számított. Területén a késő bronzkorból származó leletek; fegyverek, szerszámok, ékszerek kerültek napvilágra.

A település nevét az oklevelek 1320-ban említik először, ekkor éltek a családból Domahidáról nevezett gróf (vagy ispán=comes) Miklósnak fiai István és Péter, akik Szatmár megyei Beltöki birtokukat eladták a várdai káptalan előtt.

1369-ben a település a Domahidy család birtoka.

1453-ban Domahidy György fiai Mihály, András, Gergely, Zsigmond és Miklós osztoznak Domahidán, valamint Ököreitó helységen is.

1467-ben András határjárást eszközöltet.

Majtényi síkság

Egy nevezetes történelmi esemény játszódott itt. 1711. április 30-án Domahida határában a nagymajtényi síkon tette le a fegyvert gr. Károlyi Sándor kuruc generális a császári hadak előtt. A fegyverletétel emlékműve a vasútállomás előtt áll.

Az 1800-as években a település birtokosai voltak Domahidy József, László, Zsigmond, Gábor, Dániel, és Terézia (Buday Józsefné).

A falunak 1910-ben 1197, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]