Aranyosmeggyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aranyosmeggyes (Medieșu Aurit)
A várkastély
A várkastély
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Józsefháza, Meggyeshegy, Meggyesforduló, Patóháza, Szamosberence, Szatmárgörbed
Polgármester Silviu Zetea (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 447185
SIRUTA-kód 138093
Népesség
Népesség 2546 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 298
Község népessége 6683 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 140 m
Terület 103,28 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Aranyosmeggyes (Románia)
Aranyosmeggyes
Aranyosmeggyes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′ 22″, k. h. 23° 08′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 22″, k. h. 23° 08′ 11″
Aranyosmeggyes weboldala
Kép 06.jpg
Kép 071.jpg

Aranyosmeggyes (Aranyosmedgyes, románul: Medieșu Aurit) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Magyar nevének két tagja Kiss Lajos szerint eredetileg két különböző települést jelölhetett, amelyek idővel egybeépültek.[2] Előbbit először 1271-ben említették Medyes, utóbbit 1292-ben Oronos alakban, míg az összetett név először 1608-ban bukkan fel. Román neve korábban csupán Medieș volt, az 'aranyos' jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmárnémetitől 21 km-re keletre, síkságon fekszik. A község tengerszint feletti magassága 115 és 160 méter között változik. Területéből 6435 hektár szántóföld, 1712 legelő, 482 rét és 317 erdő.

Népessége[szerkesztés]

A népességszám változása[szerkesztés]

Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen követhető. Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu, 2001–2002-ben pedig több mint ötszáz fővel a község népessége. Utóbbi többletet főként Szatmárnémetiből ideköltöző családok okozták.

Etnikai és vallási megoszlás[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Határa jelentős régészeti lelőhely. A Șuculeu határrészben a bronzkorból a felsőszőcsi kultúra gazdag leletanyagát tárták föl, szépen díszített kerámiaedényekkel, az 1–4. századból pedig egy fazekasműhelyt. A medgyesiek 1271-ben V. Istvántól kaptak hospesszabadságot. Várát és a hozzátartozó uradalmat (amelyet később szinyéri uradalomként is emlegettek) 1280-ban a Pok nembeli Morócok szerezték meg. A 15. században mezővárosként említik. 1500 körül ferences kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az uradalomra már korábban is ácsingózó Báthori-család két tagja, ecsedi Báthori István és András foglalták el a várat. Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig, amikor is felosztották maguk között. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond örökölte. Gyakran időzött itt Kemény János erdélyi fejedelem, miután feleségül vette Lónyay Annát. A Kemény és Ali pasa háborúja idején, 1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül megostromolta. Kemény halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké Kemény Simont és küldtek hűségnyilatkozatot I. Lipótnak. 1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről. A község elöljárói 1864-ben úgy informálták Pesty Frigyest, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság jórészt elpusztult és ezután települtek be szökött román jobbágyok Máramarosból, Kővárvidékről és Erdélyből, majd a megmaradt kevés református magyar is elrománosodott.[3] 1741-ben 36 görög katolikus román családot írtak össze benne. A görög katolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.[4] Az uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka. Zsidó lakosát először 1754-ben említették.[5] Hitközséget a 18. század végén szerveztek, de zsinagógát csak 1850 előtt építettek és saját rabbit 1860-tól tartottak.[6] Kis jesiva is működött benne. A 19. század folyamán ismét mezőváros volt, forgalmas vásárral.[7] 1845-ben parasztfelkelés zajlott le benne. Az 1890-es években új parcellákra több százan települtek be. 1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az 1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy, Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát és a Szatmárgörbedhez tartozó Románfalvát.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Várkastélya. Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. 1490-ben ecsedi Báthori István és András foglalták el. A középkori várat a 16–17. században, több szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának idejére, 1630 és 1657 közé esik. Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú, kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a középkori vár árokrendszerével. Erre még a 17. században egy harmadik emeletet is építettek. Miután Lónyay Annától a Habsburgok hűtlenség címén elkonfiskálták, a szatmári császári őrség 1670-ben lerombolta. Megmaradt részei 1707-ben leégtek. Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták. Elromosodott, 1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma erősen romos állapotú. Négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.
  • Református temploma 1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.[8] Ortodox, eredetileg görög katolikus templomát 1883 és 96 között, szintén egy 18. századi fatemplom helyére építették.[9]
  • A Boros család kúriáját Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán átalakíttatta.[10]
  • A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.[11]

Gazdaság[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Aranyosmeggyes lonyai kastely reszlet.jpg
  • Itt született 1604-ben Medgyesi Pál református teológus, fordító.
  • Itt született 1961-ben Visky S. Béla református lelkész, teológiai tanár, teológiai szakíró, műfordító, költő.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4567-5
  3. Csillag István jegyző, Vonyiga János főbíró és Zmia Demeter hütös, in Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 2001, 129. o.
  4. A szatmári ortodox esperesség honlapja (románul)
  5. Anton E. Dörner: Evreii din comitatul Satu Mare în secolul al XVIII-lea, 1. köt. Cluj-Napoca, 1998, 286. o.
  6. Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. köt. Budapest, 2007
  7. Magda Pál: Magyar országnak és a’ határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és geográphiai leírása. Pesten, 1819, 447. o.
  8. A Szatmári Református Egyházmegye honlapja (magyarul)
  9. www.welcometoromania.ro (magyarul)
  10. Uo.
  11. Uo.

Források[szerkesztés]

  • Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár vármegye. Budapest, 1908 [1]
  • Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár, 2003 [2] PDF
  • A község honlapja (románul)
  • Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz [3] PDF