Érszodoró
Érszodoró (Sudurău) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Tasnádszántó |
Rang | falu |
Községközpont | Tasnádszántó |
Irányítószám | 447272 |
SIRUTA-kód | 138761 |
Népesség | |
Népesség | 189 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 50 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 115 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 31′ 57″, k. h. 22° 27′ 27″47.532610°N 22.457517°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 57″, k. h. 22° 27′ 27″47.532610°N 22.457517°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Érszodoró (románul: Sudurău) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.
Fekvése
[szerkesztés]Nagykároly városától délre fekszik.
Története
[szerkesztés]Érszodoró nevét 1205 és 1235 között a Váradi regestrum említette először Zudurou néven.
1453-1475 között Codoro, Zwdoro, 1543-ban Zudoro, 1566-ban Szodoró, 1784-ben Ér-Szodoró néven írták nevét.
1475től a Szodorai család és utódainak birtoka volt, és birtokuk volt itt még 1797-ben is.
1682 előtt Szodoró a környéken folyó csatározások következtében elpusztult, és 60 évig lakatlan maradt.
1712-ben az elpusztult Szodoro praediumba a más vármegyékből betelepülők 3 évre minden közteherviselés alól mentességet nyertek, de így is csak 1715-ben kezdett újratelepülni.
1720-tól Szodoróhoz tartozó település volt Tövised puszta is.
1797-ben végzett összeíráskor Ér Szodoró' és Tövised községek főbb birtokosai Szodorai Zsigmond utódai, a Bán család, Kis Ferenc és a Katra család voltak.
1805-ben a Boja, Darabant, Csonka, Gál és Orosz nemes adózó családokat írták össze a faluban.
1890-ben 628 lakosa volt, ebből 298 magyar, 330 román, melyből római katolikus 17, görögkatolikus 330, református 239, izraelita 42. A házak száma 91 volt.
A 20. század elején a falu lakosságának fő megélhetési forrása a dohánytermesztés volt.
1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 556 román és magyar lakosa volt.
1992-ben 205 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. (A magyarok a lakosság 30%-át alkotják.)
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református temploma - 1740-ben új fatemplomot építettek a leégett fatemplom helyébe, 1830-ban ismét új templom épült, melyet az 1834 évi erős földrengés megrongált, ezért azt vasakkal foglalták körül. 1869-ben szentelték fel az újjáépített, toronnyal kitoldott templomot. Anyakönyvet 1777-től vezetnek.
- Görögkatolikus templom - 1841-ben épült. Anyakönyvük 1824-ben kezdődik.
Híres szülötte
[szerkesztés]- Sipos Gábor (1951. október 30.): magyar történész, levéltáros, egyetemi oktató.
Hivatkozások
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 407–412. o. Online elérés