Vetés (Románia)
| Vetés (Vetiș) | |
 | |
| Szerdahelyi Ágoston kúria | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Vetés |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447355 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 139367 |
| Népesség | |
| Népesség | 2606 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 791 |
| Népsűrűség | 56,22 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 46,35 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 47′ 58″, k. h. 22° 46′ 29″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 58″, k. h. 22° 46′ 29″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vetés falu Romániában, Szatmár megyében, Vetiș központja.
Fekvése[szerkesztés]
Vetés (Vetis) Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján található település.
Története[szerkesztés]
Az Árpád-kor eleje óta lakott település nevét már az 1200-as évektől említették az oklevelekben: Nevét 1332-ben Vetes, 1435-ben Wethes1459-ben Vethes -ként írták.
Az 1200-as évek elején Kristóf comes a nagyváradi egyháznak hagyta.
A település 1241-ben, a Tatárjárás-kor elpusztult, később V. István király, IV. Béla király fia 1266-ban a Kaplon nembeli "ördög" Simon comesnek, a Vetéssy család ősének ajándékozta.
1312-ben iktatták be itt "zonga" Pétert a Vetéssy család megalapítóját és Endus fiait örökségükbe.
1325-ben már csak Péter fiai vannak Vetés falu birtokosául nevezve.
1366-ban a Vetéssy család tagjai vannak birtokosául megnevezve. Egyedül az övék maradt egészen a 19. század elejéig.
1459-ben Vetéssy Miklós a Szamos-on hídra, révre és révbér szedésére nyert szabadalmat.
1612-ben Kaszás Bálint is kap itt részt egy Szamoson levő malommal.
1616-ban Pethő István szintén malmot kap itt adományba.
1625-ben Kökényesdi Péter – bár a Vetésiek ellentmondanak – is részt kap itt. Majd ugyanő Vetéssy lányt vett feleségül, s leányai (Szilágyi Ferencné és Dolhai Pálné) leánynegyedet kaptak a Vetéssy birtokból.
1703 augusztus 28-án II. Rákóczi Ferenc kuruc seregei a mai falu „Gorzás" nevű határrészében táboroztak. A szatmári várat ostromló hadsereg vetési táborában fogalmazta meg Rákóczi a híres vetési pátenst, melynek fő motívuma a jobbágyok felszabadítása volt.[1]
1769-ben a Vetéssy család leányági rokonai és birtokos társai a Bottka, Szentlászlay, Szerdahelyi, Uray, Szigethy, Muray, Berey, Sződényi, Zálog és Nagy családok.
1810-ben a fentieken kívül még több család: a Bagossy, Darvay, Pálóczy Horváth, Markocsán, Korda, Kerekes, gróf Teleki, Bakay, Kállay, Várday, Kengyel, Patay, Mátay Uszkay, Elek, Kelemen, és Korchma családok voltak itt birtokosok, de később még a gróf Eszterházyaknak, Nemes és Sántha családok is.
A 20. század elején Szerdahelyi Ágostonnak, Papolczy Gyulának, és Szent-Iványi Zoltánnak van itt nagyobb birtoka.
Vetés határába esetek egykor Gyülevész, Gelénes és Almás elpuszt falvak is.
Gyülevész[szerkesztés]
A 16. században még népes falu volt, s Vetéssy család birtoka. Azonban a Báthori-család tagjai kapták meg 1515 től a Vetéssyek hűtlenségbe esése miatt.
1552-ben a Vetéssy család kapott rá új adományt.
1601-ben Mezőszentmiklósi János, 1612-ben Kaszás Bálint, 1625-ben pedig Kökényesdi Péter kap itt birtokrészt.
Vetés falu még az 1703-as évben említve van, később azonban nyoma vész.
Gelénes[szerkesztés]
Gelénes (Gyllyenes) is nagy népes település volt egykor. Nevét 1215-ben említették először Gylian néven. Neve személynévi eredetű, a Kilián~Gellén keresztnévből keletkezett, magyar névadással.
1273-ban Cedrek határjárásában említik Gelénes fia Jakab Szamos melletti földjét.
A Mohácsi vészig többször tartottak itt megyegyűlést is, például: 1341, 1351, 1367-ben is.
A település a Nagymihályi családé volt, mely azt Domokos szatmári polgárnak adta zálogba. 1405 óta puszta, és a Vetési család birtoka volt.
Gelénes a Reformáció korában újra község lett, még imaháza is volt.
Almás[szerkesztés]
Almás földjét 1383-ban poss Almasnak írták, mely szintén önálló község volt.
1294-ben a Rátholtiak birtoka volt, 1358-ban Pásztói Hasznosi Domokosé, 1404-ben a Bogáthyaké, s vele 1544-ben a Perechey család kapja.
1420-ban a Vetéssyeknek, 1430-ban a Kusaly Jakcsoknak van itt részbirtoka.
1515-ben a Báthori-család, 1544-ben Perényi János is részt szerez benne.
Vetés határában, a Szamos Gorzsás nevű kanyarulatában a kurucok 1670-ben titkos erősséget építettek. 1703-ban itt ütött tábort Rákóczi serege a Tiszabecsi győzelem után, hogy a Szatmári várban levő németeket megakadályozza az élelemszerzésben.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református templom – A mai református templom először a katolikusoké volt. Vetési Albert veszprémi püspök építtette részükre 1450-ben, az 1241-ben elpusztult Szent Miklós templom helyett. Később a reformátusoké lett. 1792-ben renoválták, de két év múlva leégett, azonban hamarosan újra felépítették.
- Görögkatolikus templom – Az 1800-as években épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Hivatkozások[szerkesztés]
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
