Krasznabéltek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krasznabéltek (Beltiug, Bildegg)
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Beosztott falvak Alsóboldád, Géres, Gyöngy, Krasznasándorfalu, Szakasz
Polgármester Pleth Imre
Irányítószám 447040
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 136973
Népesség
Népesség 1306 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 400
Község népessége 3228 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Terület 117,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Krasznabéltek (Románia)
Krasznabéltek
Krasznabéltek
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′ 53″, k. h. 22° 50′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 53″, k. h. 22° 50′ 21″
Beltiug jud Satu Mare.png

Krasznabéltek (románul Beltiug) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megye déli részén, Erdődtől délre, a Kraszna folyó mellett fekvő település.

Története[szerkesztés]

A település és környéke már az őskor óta lakott helynek számít, amit az itt talált leletek is bizonyítanak.

1086-ban a hagyomány szerint Szent László király táborozott e helyen, mikor a besenyők ellen harcolt.

1216-ban a váradi Regestrum említi Béltek helységbe való Pált, aki perbe fogta Batári helység flandriai lakosait, minthogy testvérét megölték.

1301-ben Bölcsi Czudar Domokos kap rá királyi adományt. 1342-ben fiai a Kállayak itteni leánynegyedét is megkapják. 1412-ben az Ónody Czudarok elkobzott birtokait Drágh fiai Sándri és György kapták, kik ettől kezdve Bélteki Drágfiaknak nevezték magukat. 1431-ben a Kállayak és a Czudarok perlekednek a Drágfiakkal, de az uradalom 1444-ben végképp a Czudar családé lett. 1470-ben Belthek poss., 1475-ben már opp. Erdeuallya Beltek alakban fordul elő neve. 1470-ben Bélteki Mihály hűtlensége miatt annak birtokait Mátyás király a Drágfiaknak adta, és az övék volt 1555-ig, a Drágfi család kihalásáig.

1556-tól Béltek a Drágfiak kihalása miatt királyi birtok lett. 1569-ben Miksa király Béltek lakosait a törökök környéken végzett pusztításai miatt elszenvedett veszteségeikért, hat évre felmentette mindenféle adófizetés alól. 1592-ben az Erdődy uradalomhoz tartozott, és ezzel a szatmári váré volt. 1633-ban lokácsi Prépostváry Zsigmond kapott rá királyi adományt a hozzátartozó tíz helységgel együtt. 1681-ben az országgyűlés a bélteki vár felépítését kívánta, és azt, hogy a rendek Béltek várát végvárnak tekintsék. Béltek vára azonban nem épült fel, de a Prépostváryaknak sáncokkal ellátott várkastélyuk volt itt.

A Rákóczi-szabadságharc után a bélteki uradalom is gróf Károlyi Sándoré, majd 1772-ben gróf Károlyi Antalé lett, aki királyi adományt kapott a bélteki uradalomra és a mezővárosra is. A Károlyiak az itt lakó reformátusokat kitelepítették a szomszédos Dobra helységbe, és helyükbe Württembergből hozott svábokat telepítettek. Később hozzájuk a közeli Résztelekről áttelepült frankok is csatlakoztak. Ők honosították meg a szőlőtermesztést a környéken.

1862-ben nagy tűzvész volt a településen, ekkor 1–2 ház kivételével az egész város és a templom is leégett.

A templomot gróf Károlyi Alajos építtette újjá.

1900-as évek elején legnagyobb birtokosa a gróf Károlyi család volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Templom – 1482-ben Drágffy Bertalan erdélyi vajda építtette az erdődivel egy időben, s ugyanolyan stílusban.

A templomban van eltemetve Prépostváry Bálint is, kinek sírfeliratát Szirmay Antal őrizte meg:

Ha a nemzet hada támadván, őt kérte,
Ez jószerencsével fogott fegyvert érte.
Ha békesség vala, annak folyásával
Az egész közösség élt szolgálatával.
Kálló, Kassa, Eger ennek bizonysága,
Melyeket vezérlett éles okossága..."

A település híres szülöttei[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
  • Berei József: Szatmár vármegye várai
  • Nagy Gyula - Századok folyóirat, XI, 1877, 173–175 oldal
  • Bujor Dulgău: Sigiliile instituțiilor Sătmărene din secolele XVI – XIX, Editura Muzeului sătmărean Satu Mare, 1997, ISBN 973-97339-8-0, 122 oldal.

Külső hivatkozások[szerkesztés]