Felsőhomoród

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsőhomoród (Homorodu de Sus)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang falu
Községközpont Középhomoród
Irányítószám 447164
SIRUTA-kód 137933
Népesség
Népesség285 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság175 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Felsőhomoród (Románia)
Felsőhomoród
Felsőhomoród
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 23° 03′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 00″, k. h. 23° 03′ 10″
SablonWikidataSegítség

Felsőhomoród (románul Homorodu de Sus) falu Romániában, Szatmár megyében. Középhomoród községközponthoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmárnémetitől délkeletre, a Bükk-hegység nyugati lejtője alatt, Bükkszoldobágy mellett fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a rajta keresztülfolyó Homoród-patakról kapta.

Története[szerkesztés]

1390 után említették először nevét Homorod néven.

1424-ben Felsehomoprod, Naghomorod, Megerlehomorodként írták a három részből álló Homorogd falut.

1390 után az Erdőalja kerületbe tartozó királyi falut Mária királynő Szász fiainak, Balk mesternek, vajdának, Drág vajdának, a Bélteki család őseinek és Jánosnak adományozta.

1424-ben Bélteki Balk fia: Sandrin fiai: János és László, valamint Drág fiai: György és Sandrin megosztoztak birtokaikon.

A három részből álló román lakosságú birtokból Felsőhomoród Balk ágának, míg Nagyhomoród és Megyerlehomoród Drág ágának jutott.

1424-ben említették Renthe-i Barta, Homorod-i Paska és Csaholc-i Lőkös nevű jobbágyokat is.

A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott.

Felsőhomoródnak 1910-ben 474 lakosa volt, ebből 6 magyar, 8 német, 460 román, melyből 6 római katolikus, 460 görögkatolikus, 7 izraelita volt.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)