Mikola
| Mikola (Micula) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447195 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 138173 |
| Népesség | |
| Népesség | 3049 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 1447 |
| Népsűrűség | 80,73 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Terület | 37,77 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Mikola
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 53′ 59″, k. h. 22° 56′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 59″, k. h. 22° 56′ 59″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mikola (románul: Micula, ukránul: Мікула) falu Romániában, Szatmár megyében, Micula központja.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmárnémetitől északkeletre, a Szatmári-síkságon található, a Túr (folyó) mellett fekvő település.
Története[szerkesztés]
Mikola nevét 1339-ben már a mai alakjában írták, 1348-ban pedig Mykulaként.
A település a Mikolay család ősi birtoka, melyet 1216-ban Merc comes kapott II. Endre királytól hű szolgálataiért. E Merc comes Zothmar comesnek is nevezte magát. Fiai Micholay, Dezmér, vagy Dwsew és Fylpy.
1426-ban Mikola Dezmér fia IV. Béla király mellett harcolt, s elesett a Frigyes elleni harcban, a Lajtánál. A családot 1664-ben I. Lipót megerősítette birtokaiban, s Mikolayak egészen a 19. század közepéig maradtak a település birtokosai.
1717-ben a tatárok feldúlták a községet, és elrabolták Mikolay Györgyöt feleségestől, gyermekestől. Bagossy László azonban a Borsai szorosnál szétverte a tatárokat, s a többi fogollyal együtt ők is kiszabadultak.
A 18. században birtokot szerzett itt a Bagossy, Kölcsey, Mándy, Bodoky, Galgóczy család is.
1810-ben birtokosai Mikolay György és leányági rokonai: Csanáldy, Bagossy, Mándy, Baros, Szarvady, Császy, Bogdány, Kövér, Nagy és Papp családok.
Közlekedés[szerkesztés]
A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református templom
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
