Óvári

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óvári (Oar)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Vetés
Irányítószám 447357
SIRUTA-kód 139385
Népesség
Népesség 1598 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1244
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Óvári (Románia)
Óvári
Óvári
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 48′ 20″, k. h. 22° 43′ 51″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 20″, k. h. 22° 43′ 51″

Óvári falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől nyugatra, a Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Óvári nevét az oklevelek 1312-ben említették először Ovari néven, a Csák nemzetségbeli Nagy Barc fia: Mihály ispánnal (A Darahy család őse) és fiával Péterrel kapcsolatban, akik ekkor úgy állapodtak meg Nagy Barc fia Barccal és Ugrinnal, hogy Nagy Barc fia (Terebesi) Bereck fia: Miklós birtokaiból köztük Óváriból is negyed részt kap. Nagy Barc fia Péter le is telepedett Óváriban, és innen vette nevét is. István nevű fiát 1355-ben említették az oklevelek.

1375-ben Óvári Istvánt és fiát Miklóst Darahi Csák fia Miklós megölésével vádolták, ezért itteni birtokrészét I. Lajos király Balk vajdának, máramarosi ispánnak adta.

A 14. század végén a Csaholyiaké és a Drágfiaké volt, de mellettük később több családnak is volt birtoka: így a Darahy, Gacshályi és a Csatóházi Csatóknak is.

1483-ban Szokoly dános csanádi püspök és testvérei királyi adományként Hunyadi Mátyástól megkapták az egész Óvári helységet a Szamos révjével együtt.

A 16. században Óvári a Báthoriaké volt, és egészen a család kihaltáig az övék is maradt.

1609-ben Vetési László volt a település birtokosa.

Az 1500-as évek közepén és az 1600-as évek elején Óvári jelentékeny hely lehetett, mivel több jelentősebb eseménynek is színhelye volt:

1554-ben a reformátusok tartottak itt nevezetes zsinatot, melyen a Szatmár vármegyei reformáció áttért a lutheri irányról a kálvinira.

1610-ben Thurzó György nádorispán innen intézett diplomát "in oppido Ovári" néven Szatmár vármegyéhez.

A Szamos árvizeitől Óvári is sokat szenvedett, az ár a települést elmosta, s ezért új helyen építették újjá.

A 18. században is több birtokosa volt: a Szilágyi, Mátay, Pogány, Peley és Rápholty Nagy családok szereztek itt birtokot, de a jezsuitáknak is volt itt részbirtoka.

A 19. század közepéig a Peley, Kerekes, Mátay, Szilágyi családok voltak urai.

A 20. század elején Szilágyi Béla és László és Komoróczy Iván volt itt nagyobb birtokos.

A településnek a 20. század elején vasas gyógyfürdője is volt.

A település határában található Babod dűlő, mely egy elpusztult település emlékét őrzi. Borczhalom nevű helyről pedig egy népi legenda maradt fenn: az itteni lakosság úgy tartja, hogy Árpád Boroz nevű vezéréről vette nevét.

Óvári a trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye csengeri járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református temploma - 1811-ben épült.
  • Görög katolikus temploma 1875-ben épült.

Források[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Testvérvárosok[szerkesztés]

Magyarország Csenger, Magyarország